Amerika nem akar rezsimváltást Iránban

Amerika inkább a belső zavargásokat részesíti előnyben, mint a kormány megdöntését. 

„A teheráni erkölcsrendészet őrizetében meghalt kurd nő, Jîna Mahsa Amini halála az iráni mély társadalmi rossz közérzet jelképévé vált. A haláleset egy lázadást váltott ki, amelynek során a fiatalok átvették az irányítást az utcán, és rendőröket vertek meg. A hírességek és a szakszervezetek támogatásukról biztosították a felkelést, míg a nők elkezdték nyíltan felvállalni az országban kötelező öltözködési szabályok elleni” – írja Matthew Petti az UnHerd oldalán.

„Eközben az összeesküvés-elméletek hívei – köztük a bolíviai állami média – úgy döntöttek, hogy Irán máris egy amerikai vezetésű puccs áldozata, a tüntetőkkel csalinak.

Ezt az értelmezést támogatta Irán legfőbb vezetője, Ali Khameini ajatollah is, aki azzal vádolta az Egyesült Államokat, hogy együttműködik Izraellel a tüntetések megrendezése érdekében”.

A szerző szerint félreértették Washington Iránnal kapcsolatos szándékait. Szerinte az amerikai nyomás mélyen befolyásolta az iráni politikát, de nem vezet „rendszerváltáshoz”.

„Az USA politikája úgy van felépítve, hogy felizzítsa Irán társadalmi ellentmondásait. És ez a politika meghozta gyümölcsét, és Iránt a polarizáció körforgásába zárta”

– írja a cikk.

A szerző szerint az amerikai nyomás célja az iráni művelt középosztály törekvései és az iszlám köztársaság értékei közötti feszültségek kiélezése. Ezt úgy éri el, hogy a gazdasági tortát mindenki számára összezsugorítja, elsősorban a szankciók révén.

Donald Trump elnök megfordította az Egyesült Államok Iránnal szembeni diplomáciai kapcsolatát, és az országot súlyos gazdasági szankciók és katonai fenyegetések alá helyezte.

Mivel egy katonai puccs nem volt valószínű, az Egyesült Államok olyan alternatívákat kínált, amelyek szinte kudarcra ítéltetni látszottak. Az Obama-kormányzat segített újjáalakítani a Mojahedin-e Khalqot, az iráni forradalomból kitisztított iszlám szocialista frakciót, amely később Szaddám Huszein izomosztagaként szerzett hírnevet.

„Az iráni mélyállam biztos abban, hogy legyőzte a megdöntésére irányuló kísérleteket.

Ezért nyomta át a szigorúan ellenőrzött 2021-es elnökválasztáson Raiszi-t, egy karizmát nélkülöző bürokratikus igenembert. És ezért fokozta az erkölcsrendészeti járőrözést, az államhatalom gyűlölt szimbólumát, amely a legutóbbi reformista kormányzat alatt kezdett eltűnni”- írja Petti.

A szerző szerint a Biden-kormányzat továbbra is nyomást fog gyakorolni, és csendben hátradől, miközben a szikrák szikráznak. A múlt hónapban a közösségi médiaszolgáltatók eltávolítottak egy valószínűleg az amerikai hadsereg által működtetett hamis fiókhálózatot. A dezinformációs front nemcsak iszlámellenes propagandát terjesztett, hanem keményvonalas, iszlámpárti beszédtémákat is népszerűsített, azt sugallva, hogy Washington mindenekelőtt politikai káoszt akar szítani.

„A következő republikánus kormányzat folytatni fogja ezt az irányvonalat, és valószínűleg még szemtelenebbül fogja ezt tenni. Az aktivisták szolidaritási gyűléseket fognak tartani, és egymáson átkiabálni, hogy mit akar az iráni nép. Egyiknek sem az lesz a célja, hogy bárhová is vezessen” – zárja a szerző.

Mit tanulhatnak a nyugati feministák az iráni nőktől?

„Az iráni feminizmus kiállta az idő próbáját. Bárcsak ugyanez elmondható lenne a Nyugatról is” – írja Ayaan Hirsi Ali.

Ezt a cikket szerkesztőségünk a sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.