Ukrajna embert és hadieszközt nem kímélve próbál mindél több területet visszafoglalni, mielőtt a raszputyica teljes erejével beköszönt, és ellehetetleníti a további támadóműveleteket.
Ukrán ellentámadás és a féloldalasan sikerült orosz annexió
A nyár végén az ukrán erőknek sikerült magukhoz ragadniuk a kezdeményezést. Egy gyors ellentámadás eredményeképp az oroszokat szinte teljesen kiverték a harkivi régióból, visszafoglalták a Donbász ellenőrzése szempontjából kulcsfontosságú Izjum és Liman városokat, és folytatták az előretörést a herszoni fronton, folyamatos visszavonulásra kényszerítve ezzel az ellenfél erőit. Mindeközben a Kreml sokak meglepetésére napok alatt lezavarta a korábban pont az ukrán ellentámadás miatt elhalasztott „népszavazásokat”, az általa részben ellenőrzés alatt tartott négy ukrajnai régió Oroszországhoz csatolásáról.
„Azt akarom, hogy a kijevi hatóságok és valódi uraik Nyugaton meghallgassanak, és emlékezzenek erre. A Luhanszkban és Donyeckben, Herszonban és Zaporizzsjában élő emberek a mi polgáraink lesznek. Örökre”
– mondta Vlagyimir Putyin az annexiót követő beszédében, szeptember 30-án.
„A donyecki, luhanszki, zaporizzsjai és herszoni emberek választása nem képezi vita tárgyát. Ez már megtörtént. Oroszország nem fogja elárulni őket.
Meg fogjuk védeni a földünket minden rendelkezésünkre álló erővel és eszközzel”
– magyarázta az orosz elnök, hozzátéve, hogy a Nagaszaki és Hirosima ellen ledobott atombombákkal az Egyesült Államok „precedenst teremtett”. Putyin beszédének ezen részét sokan értelmezték a háború hét hónapja során, a Kreml tisztségviselői részéről elhangzott újabb nukleáris fenyegetésnek.
Az orosz elnök pénteki beszéde azonban elég „rosszul öregedett”. Alig 24 óra leforgása alatt a bekerítést elkerülendő, az orosz erők feladták Limant, így az „örökre” Oroszország részévé vált város ukrán kézre került, továbbá a herszoni régióban is felgyorsult az ukrán ellentámadás üteme.
A Kremlben is érezték, hogy Putyin beszéde magyarázatra szorul, ezért Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője, újságíróknak nyilatkozva azt mondta, hogy „egyeztetni fognak a múlt héten elcsatolt két ukrajnai régió – Herszon és Zaporizzsja – lakóival arról, hogyan határozzák meg a határaikat”
„Folytatni fogjuk a konzultációt azokkal az emberekkel, akik ezeken a területeken élnek”
– mondta Peszkov.
Peszkov nyilatkozata ékes példája annak, amire legutóbb is felhívtuk a figyelmet, miszerint
a Kreml nagyon rugalmasan, az aktuális harci helyzet alakulásának függvényében kezeli az általa kitűzött célokat.
A Kreml „konzultációja a helyi lakosokkal” Herszon és Zaporizzsja esetében konkrétan azt jelenti, hogy a két régiót egy ukrán és orosz részre osztanák fel, a határvonal pedig ott húzódna, ahol maga a frontvonal is.
Nukleáris hiperventilláció
Az egész világsajtót bejárta, hogy Putyin csecsenföldi erős embere, Ramzan Kadirov a hétvégén felszólította Oroszországot, hogy vessen be egy „kis hatóerejű nukleáris fegyvert” Ukrajnában.
Peszkov ugyanakkor sietve lehűtötte a csecsen hadúr kedélyeit, amikor kijelentette, hogy a Kreml a nukleáris fegyverek kérdésének „kiegyensúlyozott, nem érzelmi alapú megközelítését” támogatja.
„Még a nehéz pillanatokban is az érzelmeket ki kell iktatni mindenfajta értékelésből. Ezért inkább a kiegyensúlyozott, objektív értékelésekhez ragaszkodunk”
– magyarázta Peszkov, hozzátéve, hogy a nukleáris fegyverek bármilyen alkalmazásának módját Oroszország nukleáris doktrínája rögzíti.
A doktrína pedig két esetben teszi lehetővé a nukleáris fegyverek alkalmazását: ha nukleáris vagy más tömegpusztító fegyverekkel támadnák meg Oroszországot, vagy ha az orosz állam területi épségét hagyományos fegyverekkel fenyegetnék.
Peszkov világossá tette, hogy a „nukleáris védőernyő” Ukrajna frissen annektált négy régiójára (amelyek határai továbbra sem tisztázottak) is kiterjednek.
Ez elméletileg azt jelentené, hogy minden egyes visszafoglalt ukrán négyzetcentiméterre orosz nukleáris csapás lehet a válasz. Azonban az orosz vezetés, úgy tűnik, ahogy a nemzetközi egyezmények esetében is (mint például az Ukrajna szuverenitásáról szóló Budapesti Memorandum), úgy a katonai doktrínáknál is fenntartja magának a lehetőséget, hogy „rugalmasan értelmezze” a benne foglaltak értelmezését. És habár az elmúlt hét hónapban az orosz vezetés sok „irracionális” lépést tett (értsd a Nyugat nem számított rájuk), egyelőre a Kreml minden erejével igyekszik elkerülni a nukleáris opciót. A mozgósításra is ezért volt (részben) szükség, és az is inkább abba az irányba mutat, hogy
Oroszország ezt a háborút a hagyományos fegyverekkel akarja megvívni, és megnyerni.
A nukleáris opció pedig egy súlyos vereség elkerülésének esetére ténylegesen továbbra is ott marad az eszköztárban, de addig is a retorika szintjén operál vele a Kreml. Ebben a kezére játszanak a nyugati (és hazai) médiumok is, amelyek olyan szenzációhajhász és kattintásvadász szalagcímekkel közölnek minden, az orosz nukleáris fegyvereket érintő hírt, minthogy: „Eltűnt az oroszok rettegett tengeralattjárója, ami atomrakétát is képes kilőni” vagy „Döbbenet a NATO-ban: eltűnt egy orosz atom-tengeralattjáró”, vagy éppen „Kifutott dokkjából a legnagyobb orosz tengeralattjáró, amely az „apokalipszis fegyverének” szállítására is képes”. Hogy a lecsupaszított valóságban mi történt pontosan? Egy orosz atomtengeralattjáró a rendeltetésének megfelelően kifutott a dokkjából és lemerült a víz alá. A nyugati és hazai média reakciója erre pedig nem volt más, mint a koronavírusjárvány alatt megszokott, reflexszerű hisztériakeltés. Mindezt úgy, hogy a NATO később jelezte:
„nem észleltek változást Oroszország nukleáris [erőinek] elhelyezkedésében”.
Igen, az orosz nukleáris arzenál ereje félelmetes, de az attól való rettegés a jelenlegi helyzetben legalább annyira hasznos a Kremlnek, mint maguk a fegyverek, ezért a helyes megközelítés az lenne, ha reálisan, mindenki a helyén kezelné a fenyegetést, természetesen anélkül, hogy elbagatellizálná az egészet.
„A legmagasabb szintű kiválóság az ellenség ellenállásának harc nélkül való megtörésében rejlik”
– írta egy bölcs kínai katonai gondolkodó kétezer-ötszáz évvel ezelőtt.
Moszkvában ezek szerint olvassák Szun-Cét, lehet érdemes lenne Nyugaton is újra elővenni, ugyanis nagyon veszélyes lejtőn indulhat el a világ, ha most enged a Kreml nukleáris zsarolásának.
Amennyiben ugyanis sikerrel jár ez a nukleáris zsarolás, úgy az az elv fog a továbbiakban érvényesülni,
hogy minden nukleáris fegyverrel rendelkező állam által megtámadott országnak meg kell adnia magát az agresszornak, mert ellenkező esetben fennáll annak a veszélye, hogy a támadó fél nukleáris fegyvert vet be, ha veszít.
Mindennek a logikus következménye pedig az lenne, hogy minden állam – amelynek vitája van valamelyik szomszédjával – teljes erejével azon lenne, hogy mihamarabb atomfegyverhez jusson, válaszul pedig a „bajos szomszéd” ugyanígy tenne, ezzel egy globális nukleáris fegyverkezési versenybe taszítva a világot. Ennek előjelei a Közel-Keleten már Ukrajna előtt is aggasztóak voltak Irán, Törökország és Szaúd-Arábia vonatkozásában, és ezek a folyamatok könnyen felgyorsulhatnak a mostani események hatására.
A herszoni versenyfutás Sár Generálissal szemben
A nehézkesen induló, és rövid idő alatt a hadköteles korú orosz férfiak tömeges exodusát (700 ezer ember) kiváltó orosz mozgósítást még a Kreml saját propagandagépezete is kritizálta. Hogy mennyi fog megvalósulni a frontra rázúdított többszázezer (egyes vélemények szerint egymillió) tartalékos katona bevetéséből Ukrajnában, és ez milyen hatással lesz az ott zajló eseményekre az továbbra is nyitott kérdés, de az egészen biztos, hogy legkorábban a következő év elejéig számottevő mértékben nem kell számolni velük (kiképzés, felszerelés, szervezeti kérdések, logisztikai problémák stb. miatt).
Ez egy szűk időablakot biztosít Ukrajna számára, hogy addig nyomuljon előre, amíg az őszi esők által sártengerré változtatott talaj, illetve a később beérkező orosz erősítések megnem akadályozzák ebben.
Az ukrán ellentámadás eddig Kijev számára nagyon is ígéretesen halad mind Herszonnál, mind a Donbászban. Ezt Celeste Wallander, a Pentagon nemzetközi biztonsági ügyekért felelős helyettes védelmi minisztere is megerősítette a minap.
„Úgy tűnik, Ukrajna jó úton halad afelé, hogy elérje több kulcsfontosságú harctéri célját, amellyel Kijev a tél előtt megerősítheti katonai pozícióit Oroszországgal szemben”
– értékelte Wallender a jelenlegi helyzetet.
Herszon északi részén az ukrán csapatok áttörték az orosz vonalakat és gyors ütemben előrenyomultak több tucat kilométert a Dnyipro folyó mentén, bekerítéssel fenyegetve ezzel több ezer orosz katonát és veszélyeztetve az orosz utánpótlási vonalakat.
Ukrajna célja ezzel nem más, hogy mindél inkább visszaszorítsa az orosz hídfőállást a Dnyipro nyugati partján. Ha ez sikerül, akkor az oroszoknak végleg le kellene mondania arról a céljukról, hogy a közeljövőben elfoglalják Odesszát, és elvágják ezzel Ukrajnát a tengertől.
„Ez sokkal sokkal jobb védekező pozíciót biztosít Ukrajnának, hogy átvészelje a tél folyamán valószínűleg elmérgesedő harcokat”
– magyarázta Wallender.
A herszoni előrenyomulás során az ukránok ugyanazt az egyszerű taktikát alkalmazzák, amely szeptember eleje óta bevált Kelet-Ukrajnában is: a gyorsan haladó ukrán erők az orosz utánpótlási vonalak szempontjából kulcsfontosságú területeket foglalnak el, továbbá bekerítéssel fenyegetik az orosz egységeket, arra kényszerítve őket ezzel, hogy harc nélkül vonuljanak vissza, feladva így nagy területeket, és alakítsanak ki hátrébb újabb védelmi vonalakat.
A labda most az orosz vezetés oldalán pattog, amelynek hatalmas arcvesztés lenne, ha a sokkal jobban védhető Dnyipro keleti partjára vissza kellene vonnia a szorult helyzetben lévő herszoni erőit. A dolgok (jelenlegi!) állása szerint azonban kénytelenek lesznek erre, ha nem akarják, hogy bekerítsék és felmorzsolják ezeket a nehezen pótolható egységeket.
A Kreml végső döntésénél azonban lehet, hogy a politikai szempontok felül fognak kerekedni a katonaiakon.
Ha így lesz, akkor a következő hetekben ádáz harcokra számíthatunk a déli fronton, a Sár Generálissal versenyt futó ukrán, és a Kreml parancsának engedelmeskedni kényszerülő orosz erők között.
