Az izraeli katonai és biztonsági erők fokozták műveleteiket a Palesztin Hatóság által felügyelt Ciszjordániában, éjszakai razziákat tartottak és több tucat palesztin terroristát tartóztattak le. A műveletek gyakori összecsapásokat váltanak ki a lakosokkal. A palesztinok szerint több mint 2 000 embert tartóztattak le a razziák és behatolások során, míg az izraeli hadsereg azt állítja, hogy több száz támadást sikerült megakadályoznia.
A ciszjordániai feszültségek tovább fokozódtak, hétfőn két palesztint likvidáltak meg az izraeli erők Ramallah közelében, és a palesztinok és a telepesek közötti erőszakos támadások is egyre gyakoribbak.
A ramallahi palesztin egészségügyi minisztérium jelentése szerint idén eddig 113 palesztin terroristát likvidáltak Ciszjordániában és Kelet-Jeruzsálemben, ami 2016 óta a legmagasabb szám. Közben 19 izraeli is meghalt támadásokban március közepe és május eleje között, és szeptember közepén egy izraeli katonatiszt is meghalt egy tűzpárbajban Dzsenin közelében.
Emad Abu Awad ciszjordániai politikai elemző kifejtette, hogy a közelmúltbeli eszkaláció az izraeli hadsereg ciszjordániai hadműveleteinek tulajdonítható. A másik ok Awad szerint a palesztinok „érzése, hogy egyetlen megoldás az ellenállás”.
Abu Awad szerint a palesztinok politikai és gazdasági horizontjának hiánya is nagy szerepet játszik az eszkalációban. Szerinte a palesztin területeken folytatott izraeli katonai hadjárat sikerét vagy kudarcát az eredményen kell lemérni.
„Vannak izraeli taktikai sikerek, mint például letartóztatások és terrorsejtek felszámolása, de végső soron, amíg vannak ellenállási műveletek, addig ez a stratégiai kudarcot jelez”.
Yaakov Lappin, a Tel-Aviv melletti Ramat Ganban található Bar-Ilan Egyetem Begin-Szadat Stratégiai Tanulmányok Központjának tudományos munkatársa szerint az izraeli katonai műveletek Ciszjordániában viszonylag sikeresek voltak.
„A hadsereg hadműveletei rendkívül hatékonyan akadályozták meg, hogy a palesztin fegyveresek – főként a Dzsenin térségéből – beszivárogjanak az izraeli városokba, és válogatás nélkül gyilkoljanak”.
Szerinte az erőszak fellendülése mögött „több tényező együttes hatása” áll.
„Az első, hogy a Palesztin Hatóság uralma összeomlott vagy súlyosan meggyengült Dzsenínben, Nábluszban és a környező területeken”
– mondja.
Lappin szerint a feszültségek közelmúltbeli növekedésének másik tényezője a palesztinok belső küzdelme azzal kapcsolatban, hogy ki legyen Mahmúd Abbász palesztin elnök utódja.
Lappin szerint
„a Palesztin Hatóság és a Fatah általános gyengülése és törése miatt a Fatah táborai között kialakuló hatalmi harc arról, hogy ki lesz Abbász utódja, egy olyan hatalmi harc, amely a végén Ciszjordánia utcáira is kihat”.
Rámutat a palesztin fiatalok „új generációjának felemelkedésére Ciszjordánia északi részén, amely nem emlékszik a második intifáda napjaira, és amely új identitást keres.
Ez a generáció nem bízik a Palesztin Hatóságban, Izraelt ellenségnek tekinti”.
Sok palesztin szerint a Palesztin Hatóság elleni ismételt izraeli fellépések igazságtalanok, és azzal vádolják az izraeli katonai döntéseket, hogy szítják a feszültséget. Rámutatnak a szinte napi betörésekre és az éjszakai letartóztatási akciókra, és Izraelt okolják a ciszjordániai biztonsági helyzet közelmúltbeli romlásáért.
„Ugyanakkor” – mutat rá Abu Awad, „a Palesztin Hatóságot is terheli felelősség, amiért elvesztette a politikai szerepre való összpontosítást, és hagyta, hogy a gazdasági dimenzióval legyen elfoglalva, elfelejtetve a fő kérdést, hogy a palesztin nép felszabadulást és független államot akar”.
A politikai elemző azonban visszautasítja azt az izraeli állítást, hogy a Palesztin Hatóság a hibás, mondván, hogy „a Palesztin Hatóság a palesztin nép része, és nem egy biztonsági apparátus, amely a megszállásnak dolgozik”.
Abu Awad szerint egyre több palesztin támogatja ezeket a támadásokat.
„Van egy csendes palesztin többség, amely az ellenállásban hisz és abban, hogy a megszállással szemben erővel kell fellépni”
– mondja.
Abu Awad arra figyelmeztet, hogy „közeledünk az eszkaláció egy új szakasza felé”, de annak lehetséges mértékét nem tatja számottevőnek, hozzátéve, hogy „fegyelmezett lesz, és nem éri el az átfogó robbanás szintjét”.
Izraelnek egy új palesztin generációval kell szembenéznie, amely „motivált arra, hogy szembeszálljon a megszállással” – mondja Abu Awad.
„Úgy tűnik, hogy a palesztinok most úgy érzik, hogy a megszállás és a telepesek támadásai ellen csak úgy védekezhetnek, ha saját maguk védik meg magukat, ezért mostanában több akciót látunk”
– mondja.
Abu Awad szerint a Palesztin Hatóság egyes területeken elvesztette az ellenőrzést, más helyeken pedig lazul a hatalom.
„Ennek oka az, hogy a palesztin biztonsági szolgálatok tagjai elkezdték újragondolni a szerepüket, és némileg szégyellni kezdik magukat, és úgy érzik, hogy a szerepük csak az, hogy végrehajtsák azokat a megállapodásokat, amelyeknek Izrael hátat fordított”.
