A Chelsea korábbi tulajdonosa, Roman Abramovics kulcsszerepet játszott abban, hogy az öt ukrajnai brit hadifogoly kiszabadulhatott.
„Nem is vettem észre, de Shaun azt mondta, hogy hasonlít rá. Odamentem hozzá, és megkérdeztem, honnan jött, Roman pedig azt mondta, hogy Londonból”
– emlékezett vissza az egyik hadifogoly.
„Te tényleg úgy nézel ki, mint Roman Abramovics, mire ő azt válaszolta: ‘Azért, mert én vagyok az”
Abramovics állítólag kulcsszerepet játszott abban, hogy szerdán kiszabadulhatott John Harding, Shaun Pinner, Aiden Aslin, Dylan Healy és Andrew Hill, akik hónapokat töltöttek az orosz fogságban.
A brit férfiak elmondásuk szerint fociról beszélgettek Abramoviccsal, miközben steaket, szendvicseket és tiramisut majszoltak az Oroszországból Rijádba tartó járaton.
„Nagyon tisztelik az ukránok, és most már mi is nagyon tiszteljük – pokolian sokat tett értünk, és nem tudnánk eléggé megköszönni neki. Egy egészséges fickó volt, egy igazán kedves fickó.
Ő egy legenda – nagyon szeretjük őt, és nagyon hálás vagyok az erőfeszítéseiért”
– mondták.
A Mariupolban fogságba esett John elmondása szerint összesen három börtönben tartották fogva, köztük az általa „sötét oldalnak” nevezett egyikben, az oroszok által elfoglalt Donyeckben, ahol többször is bántalmazták.
A legsúlyosabb verés során az őrök egy csoportja kuncogott, miközben hátrabilincselték a kezeit, és 30 percig verték.
Ütötték, rúgták és ugráltak a testén, a legtöbb bordája eltört, amelynek következtében később véreset vizelt.
Egy „bíróság” háborús bűnökkel is megvádolta és elítélte, legalább 20 év börtönbüntetésre számíthatott.
„Arra gondoltam, hogy bárcsak most már k*baszottul megölnének”
– emlékezett vissza.
„Ez volt a legrosszabb pillanat – ahogyan bántak velünk, az megdöbbentő volt. A fejemben azt mondtam magamnak: ‘Engem a nővérem már keményebben is megütött’. Ha tudtam volna, hogyan bánnak velünk, mielőtt megadjuk magunkat, maradtam volna, és megpróbáltam volna megölni néhányat közülük, mielőtt lelőnek”
– mondta.
„A többi fogoly és én úgy tartottuk egymást életben, hogy a celláinkban nevetgéltünk egymáson. Azon viccelődtünk, hogy mennyire szeretjük a sült steaket, mivel csak kenyeret kaptunk enni.”
Azt is elmesélte, hogy orosz kínzói hogyan nevettek, amikor közölték velük, hogy a királynő meghalt.
„Nagy örömükre szolgált, hogy ezt tudatták velünk. Mi csak annyit mondtunk, hogy ‘Éljen a király'”.
Kedden azonban azt mondták a foglyoknak, hogy szedjék össze a holmijukat. Zsákokat húztak a fejükre, a kezüket megbilincselték, és egy teherautó hátuljába ültették őket.
Nyolc órán át utaztak, mintegy 30 másik külföldivel együtt, majd egy másik járműbe zsúfolták őket, és további 12 órán át vitték őket, mosdószünet nélkül.
Egy orosz repülőtéren engedték el őket, ahol szaúdiak fogadták őket, akik öt másik külföldivel, egy csapat testőrrel és egy háromfős személyzettel együtt felkísérték őket a Rijádba tartó repülőgépre.
Nem hittek a szemüknek, amikor meglátták a repülőgép belsejét.
A repülőgépen tágas ülőhelyek és egy konyharészleg volt, ahol ízletes ételeket kínáltak fel nekik.
„Ez volt a legjobb étel, amit hét hónapja ettem. Hihetetlen volt”
– mondta John.
Ezt a cikket szerkesztőségünk a Sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.