Robert C. Castel: „DON’T, DON’T, DON’T”

A Neokohn főmunkatársa, Izraelben élő biztonságpolitikai szakértő.

Az ukrán háborúnak jelenleg egyetlen fontos kérdése van: Hogyan rettentsük el Oroszországot attól, hogy a konvencionális hadereje megroppanásával ne vesse be azokat az atomfegyvereket, amiket pont erre az eshetőségre fejlesztett ki – írja lapunk főmunkatársa.

Biden elnök néhány nappal ezelőtt elhíresedett „don’t, don’t, don’t”- ja az önismétlő Arafat-féle retorika gyöngyszeme és egyáltalán nem hasonlít JFK nehézfajsúlyú fenyegetésére, amikor azt mondta, hogy

„Akkor ez egy nagyon hideg tél lesz”.

A másik hiba amit Biden elnök elkövetett a 60 Minutes féle interjúban, hogy egy kosárba rakta a vegyi és a taktikai atomfegyvereket.

Ideje végre szembenézni a ténnyel, hogy általánosságban beszélni „tömegpusztító fegyverek”-ről megágyazz az atomfegyverek normalizálásának.

Miért?

Azért mert az utóbbi évtizedekben a vegyi fegyverekkel kapcsolatos összes tabut felrúgtuk.

Jemenben, Namíbiában, Irakban és legutoljára Szíriában. Az utolsó szöget a vegyi hadviselés tabujának a koporsójába Obama elnök verte. Mikor a szír rezsím átlépte az amerikai elnök által meghúzott „vörös vonalat” anélkül, hogy a hiperhatalom reagált volna rá, a tabu végleg megtört.

Az adott helyzetben sokkal hasznosabb lenne kivenni a vegyi fegyverek kérdését a kosárból és kizárólag az atomfegyverekre koncentrálni.
Ha valóban el akarjuk rettenteni az oroszokat, akkor a nyugatnak biztosítania kell Ukrajna számára egy „nukleáris ernyőt”, vagyis egy hihető ígéretet arra, hogy egy Ukrajnát ért atomcsapásra, atomcsapással válaszolunk.

Feltéve, hogy valóban komolyan gondoljuk a dolgot.

„Ha az oroszok győzni akarnak, akkor meg kell tanulniuk nyugati módra harcolni”

A Neokohn főmunkatársa, Robert C. Castel szerint az ukránok és angolszász tanácsadóik „leporolták a szakkönyveket amiken felnőttünk és sikeresen alkalmazták őket.”

Ha nem, akkor jobb élni a hallgatás jogával és a „nuclear ambiguity„, a „nukleáris homályosság” taktikájával próbálni elrettenteni Oroszországot.

Biden elnök még ezt a lehetőséget is elszalasztotta.

Helyette megkaptuk a január 19-i „minor incursion” nukleáris megfelelőjét. Azaz az USA válaszát az esetleges orosz atomcsapás mérete fogja meghatározni. Hogy a Biden féle elrettentés-politikának ez a visszatérő motívuma mennyire hatékony, arrol meggyőzõdhettünk február 24-én.

Ha nem helyezzük Ukrajnát a nyugat nukleáris védőernyője alá, méghozzá minnél hamarabb, akkor az oroszok úgy is értelmezhetik Biden elnök beszédét, hogy gyakorlatilag szabad kezet kaptak az atomfegyver bevetésére, feltéve, hogy nem vetik el túlságosan a sulykot.

Az atomkérdésen túl ez a Nyugat elkötelezettségének a mércéje is.

Ha se nyugati tankokat, se hosszúhatótávolságú csapásmérô eszközöket, se atomernyőt nem adunk Ukrajnának, akkor igen egyértelmű, hogy ebben az eszkalációs „gyáva nyúl” játékban ki rántotta el hamarább a kormányt.

Ne csodálkozzunk tehát, ha a 21. század az atomháborúk évszázada lesz.

Miért ne lenne?

Demkó: A következő két-három hét sorsdöntő lesz

A biztonságpolitikai szakértő szerint, ha az oroszok nem tudják Luhanszk északi részét megvédeni, akkor csak a jelentős eszkaláció marad számukra.