100 éve szentelték fel Józsefváros első zsinagógáját, amely a mai napig a legnagyobb imaház Budapest 8. kerületében, a Nagy Fuvaros utca 4-es szám alatt. A Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) zsinagógáját immár több mint 10 éve az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) rabbijai szolgálják, segítve az egész országban párját ritkító hitéletével példát mutató közösséget, amely vasárnap nagyszabású ünnepséggel emlékezett az alapítása centenáriumára.
Mulatós stílusban, csellóval, hegedűvel előadott zsidó dallamokra hozták be a tóratekercseket a csordultig megtelt Nagy Fuvaros utcai zsinagóga frigyszekrényéhez. A cigány muzsikusok sajátságos, életvidám muzsikája nemcsak a helyiség – egykori vigadónak is otthont adó épület — szellemiségét idézte meg pontosan, de harmónikusan kiegészítette a háttérben hallható gyermeki és asszonyi zsibongást is.
A klasszikus smúz-áriák igazi születésnapi parti hangulatát keltették. Ilyen miliőben, otthonos természetességgel vette kezdetét a program. Ott, ahol minden nap reggel és este is összejárnak imádkozni a hívek — és e szokásukat sem a holokauszt idején, “csillagos házként”, sem pedig a szocializmus legsötétebb időszakában sem hagyták el — nem is folytatódhatott másképpen, mint közös esti imával.
Az esemény egyik különlegessége volt, hogy a két legnagyobb magyar zsidó szervezet prominensei egyszerre együtt vettek részt a rendezvényen – ilyet elég ritkán látni ma Magyarországon.
A közösség elöljárói, vezetői, jelenlegi és korábbi rabbijai közösen helyezték el a tóratekercseket a helyükre, majd kezdetét vette a köszöntő és emlékező beszédek sorozata. Volt mire visszatekinteni. A “Nagyfuvaros” — ahogy a józsefvárosi zsinagógát fogalomként emlegetik – nagy idők és nagy szellemek tanujaként őrzi a lángot immáron 100 esztendeje.
1922 szeptember 17-én dr. Adler Illés statusquo főrabbi, valamint Rosenberg Ármin és dr. Scheiber Lajos helyi rabbik szentelték fel az épületet, amelyet nem sokkal korábban vásárolt meg a közösség, amelyet akkor még az Első Józsefvárosi Jótékony Emberbarát Egyletként ismertek. Az akkori tagságnak eredetileg a Szilágyi utcában volt a székhelye. Az volt akkor a kerületben a legnagyobb imaház.
A józsefvárosi zsidóságnak 1922-ig nem volt önálló zsinagógája, igaz imaházból volt vagy félszáz(!) a kerületben. Ahogy azt a mostani centenáriumra elkészült “Napkeltétől napnyugtáig” című kiadványában a Nagyfuvaros egyik elöljárója, Goldberger Tamás ismerteti:
Józsefváros zsidó lakosságának száma a századfordulón indult emelkedésnek. 1870-ben még mindössze körülbelül kétezren éltek itt, harminc évvel később már több mint húszezren. Mivel a kutatások szerint az akkori kerületi zsidó lakosság javát vidékről érkezett szegény emberek alkották, vélhetően ezért kellett várni hosszú éveket egy önálló templom alapítására.
Józsefváros mai napig legnagyobb alapterülettel rendelkező zsinagógája végül 800 férőhelyes lett. Freund Dezső a megvett bérház gangos udvarának beépítésével valósította meg a megrendelők kívánságát. A csodaszép art deco stílus mai is tetten érhető a belső tér berendezéseinél és a rituális tárgyaknál.
Az ambíciózus vállalkozás 100 év után is sikeres. Ezt a teljesítményt, a hit folytonosságának, és mindennapos megélésének eredményességét és elkötelezettségét emelték ki mondandójukban a szónokok is. Mind a tizenketten!
Elsőként a jelenlegi rabbi, az izraeli Chaim Shaul Glitsenstein kapott szót, aki az EMIH-küldötteként két éve dolgozik a közösségért. A fiatal rabbit, akárcsak elődjét — a tavaly megnyílt újlipótvárosi Zsilip szellemi vezetőjét –, Glitzenstein Sámuelt is elfogadták és megszerették a BZSH-közösségének tagjai. Ezt nem csak a szervezet vezetője, Mester Tamás emelte ki ünnepi beszédében, de később nekünk személyesen Streit Gábor, a közösség elnökének fia is.
A jelenlegi rabbit négy egykori itt szogált rabbi – sorrendben: Deutsch László, Schőner Alfréd, Radnóti Zoltán és Darvas István – követte. Mindannyian kiemelték a templomot több évtizedig szolgált Raj Tamás rabbi munkásságát, és méltatták a jelenlegi elnök, Streit Sándor érdemeit. Ugyancsak emelkedetten idézték meg a magyar neológiai több kiemelkedő személyiségeit is mint például, Scheiber Lajos, Salgó László és Singer Ödön rabbikat, vagy Stern László nagyhatású főkántor teljesítményét, de büszkeséggel szóltak az épületben működő Talmud Tóra foglalkozásokról is.
Radnóti Zoltán beszédében elmondta, hogy egy évtizednyi szolgálat fűzi a Nagyfuvaroshoz, ebből nyolc évig volt itt rabbi, és szinte mindent Raj Tamásnak köszönhet, aki számára “egy fénysugár volt”, és aki megadta neki a bizalmat ahhoz, hogy bizonyítson. Darvas István, Fehérvár nemrég kinevezett rabbija rövid és szenvedélyes beszédet intézett az egybegyültekhez. Az itt töltött hat évnyi szolgálatát felidézve azt hangsúlyozta, hogy nagyon hálás ennek a közösségnek, mert nagyon sokat tanulhatott itt emberségből is. Szerinte minden rabbijelöltnek olyan tapasztalásra van szüksége a pályájához, amit ez a közösség adhat.
“Ez a közösség az általános elkeseredettség korában is vissza tudta adni a hitet ahhoz, hogy lehetséges vallásos zsidó élet Magyarországon” – emelte ki Darvas István.
A neológ rabbik után Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) elnöke egy kifejezetten rövid beszédében laudált. Habár akkor még csak a szónoklatok felénél tartottunk, az elnök rutinosan ráérzett arra, hogy messze még a köszöntések vége. Heisler tisztelgésében háláját fejezte ki a múlt hagyományőrzőinek, és külön kiemelte Goldberger Tamás centenáriumra készített könyvét.
Nemsokkal később beszédet mondott még Oberlander Baruch rabbi is, a Chábád Lubavics irányzat magyarországi megteremtője, a Vasvári utcai orthodox közösség vezetője is, aki őszinte reményét és bizakodását kifejezve nemcsak gratulált a közösség 100 éves eredményeihez, de méltatta a jelenlegi vezetőséget is. Mint fogalmazott: “Itt ma nemcsak a múltat, de a jövőt is ünnepeljük, ebben biztos vagyok”.
Ugyancsak optimista és hálás szavakkal szólt az egybegyűltekhez Glitzenstein Sámuel, az EMIH rabbija, akit még 2010-ben kértek fel arra, hogy legyen a Nagyfuvaros közösségének vallási vezetője. Az itt töltött közel egy évtizedes szolgálata alapján úgy emlékezett, hogy “nemcsak egy közösség, de egy igazi család tagjaként érezte magát”. Nem véletlen, hogy időnként a mai napig is visszajár ide.
Szabó György, a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány (MAZSÖK) elnökeként nemcsak nagyszüleinek itt rendezett 1941-es esküvőjét emelte ki, de laudációjában háláját fejezte ki azért, mert e templom falai között a vallásosság folytonossága garanciát jelentett még a legnehezebb időkben is. Mint fogalmazott,
a “Nagyfuvaros a budapesti zsidóság egyik ékköve”, amelyre minden közösségi tag büszke lehet.
A rendezvény második órájához közeledve a helyi vezetőség előtt érzelmes beszédben idézte meg saját családjának ide járt tagjait a Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) elnöke. Mester Tamás mindezek mellett akkurátusan visszatekintett a közösség 100 évének legkiemelkedőbb mozzanataira is.
“A Nagyfuvaros mindig is büszke volt kérlelhetetlen vallási szellemiségére” – hangsúlyozta az elnök.
A Nagyfuvaros utcai zsinagóga közösségének alelnöke, Mester György szintén személyes hangvételű gondolatokat idézett fel. Azonban olyan egykori közösségi tagokról emlékezett, akik életének itt töltött 60 évéből úgy maradtak meg számára, mint akik megtestesítették az “igazi 8. kerületi viszonyokra jellemző, csibészségükkel együtt is szerethető embereket”. Legyen akár szó egyszerű házalókról, alsóbb osztályú futball bírókról, vagy csak magányos, hitüket kereső barátaikról. “Ezeknek az embereknek a befogadása nélkül ez a közösség nem lehetett volna olyan, mint amilyen.” – tette hozzá.
Az, hogy az ünnepségen megjelentek valóban tisztelik elnöküket, Streit Sándort, már csak abból is kitűnhetett, hogy a közel két órás beszédek végén szót kapó elnök szavait ugyan annyian követték figyelemmel, mint az első megszólalót.
Streit Sándor beszéde elején négy unokájával együtt állt fel a szószék mellé. Megfogva a gyermekek kezeit indította mondandóját, amelyet elsősorban a Mindenható, másodsorban a családja iránt érzett hálájának kifejezésével kezdett. Mint mesélte, unokái immáron a hatodik generációja az ehhez a közösséghez tartozó Streit családnak. Az ő dédszülei az 1880-as években csatlakoztak az Emberbarát Egylethez. Azóta mindenki ragaszkodik a vallásossághoz. Ő maga már 3 éves korától járt Talmud Tórára.
Az elnök örömmel mesélte, hogy a 100 éves ünneplés alkalmából egy támogatójuk segítségével sikerült visszaállítani az épületük utcafronti homlokzatára az eredeti gránitlap másolatát, amely az “emberbaráti” felekezetről tesz tanubizonyságot. Kevésbé ünnepi tónussal árulta el azt is, hogy “mivel hosszú ideje már nem tudnak megfelelő kántort találni maguknak, ezért alkalmi beugróként előimádkozói feladatai mellett próbálja az énekesi szerepkört is betölteni”.
Mint azt a beszédek végén a Neokohn helyszíni munkatársánek elmondta: bízik abban, hogy a gyerekei és az unokái is folytatják majd a vallásosságot mint családi tradíciót. Optimistán az 1956 utáni időket említete: mivel sok imaház megszünt a kerületben és sokan disszidáltak is, ezzel együtt azokban években annyira sokan jöttek ide imádkozni, hogy belépő jegyeket árultak, és azokra olyan igény mutatkozott, hogy azok mindig gyorsan elfogytak.
Streit elnökúr egyik fiával, a 40-es éveinek közepén járó Gáborral már az ünnepi tortaevés után beszélgettünk az utcán. Mivel ő vallásos neveltetést kapott, ezért számára természetes, hogy ő és tesvére családjai is ide fognak járni. Arra a felvetésre, hogy változott-e valamit a közösség megitélése azok után, hogy egy BZSH-tagszervezetként EMIH-rabbikat foglalkoztatnak, Gábor azt felelte, hogy ők mindkét szervezettől kértek az ő igényeinknek megfelelő vallási vezetőt, de azt tapasztalták, hogy az EMIH-háza táján fontosabb volt a vallásosság.
Az elmúlt 100 évben a Nagy Fuvaros utcai zsinagóga szinte példátlan módon szünet nélkül tudta folytatni tevékenységét. Nem bontották le, nem lett belőle múzeum vagy bútorüzlet, és plázát vagy alternatív szórakozó helyet sem akartak, vagy tudtak ott létesíteni.
Az ötvenes évek elején az épületben lévő lakásokat államosították, de a zsinagóga működését mindez nem befolyásolta, sőt a háború előtt működő környékbeli imahelyek megszűnése miatt egyre fontosabb szerephez jutott a Józsefvárosban. Ez a szerep és a misszió formálódik tovább. Skajah és Mazal Tov, Nagyfuvaros!
