Kanada új tory vezetője újfajta libertárius populizmust kínál – írja a Pierre Poilievreről szóló cikkében Marshall Auerback.
A következő kanadai parlamenti választások körvonalai már kirajzolódtak: a választási párbaj Justin Trudeau miniszterelnök és az újonnan megválasztott konzervatív vezető, Pierre Poilievre között fog zajlani, aki a hétvégén rekordnagyságú fölénnyel nyerte el pártja jelölését. Trudeau úgy tűnik, alig várja, hogy nekimehessen az új tory vezetőnek, akit minden bizonnyal rasszista szélsőségesnek fog majd bélyegezni.
Auerback megjegyzi, hogy Kanadának már korábban is voltak populista vezetői, de történelmileg ezt a populizmust a „nyugati elidegenedés” tartós érzése hajtotta.
Pierre Poilievre szerinte ezzel szemben más: ideológiája szokatlan módon nem kanadai gyökerű. Tehetséges, médiabarát politikus, aki azt vallja, hogy Kanadát szeretné „a világ legszabadabb nemzetévé” tenni, támogatja a kriptovalutákat, amellyel szerinte „átvehetjük a pénz feletti ellenőrzést a bankároktól és a politikusoktól”.
Politikai sikerét részben annak köszönheti, hogy kihasználta és hasznosította a kanadaiak millióinak dühét, akik szenvednek az emelkedő megélhetési költségek, és az elérhetetlen lakásárak miatt. Akárcsak az Egyesült Államokban vagy az Egyesült Királyságban, Kanadában is zsugorodott a középosztály az 1980-as évek és a 2010-es évek között. A kutatások szerint a kanadai háztartások középső rétegének reáljövedelme évtizedek óta stagnál.
Poilievre hozzájuk szól, hasonlóan ahhoz, ahogy Donald Trump a 2016-os választási kampányában a globalizáció veszteseit szólította meg.
A múlt télen Poilievre felkarolta a „szabadságkonvoj” kamionosainak tiltakozását is, amely a Trudeau-kormány egyre agresszívabb világjárvány elleni védekezése miatt indul el. Poilievre a szakértői vélemények nagy részével ellentétben ellenezte a vakcinák és maszkok kötelezővé tételét. Az éghajlatváltozással kapcsolatos megközelítése szintén ellentétes a mainstreamével.
Bár a politikai fősodoron kívülinek tartják, érdemes megjegyezni, hogy Stephen Harper volt konzervatív miniszterelnök óta Poilievre az első olyan pártvezető, aki már az első szavazáson döntő fölénnyel nyerte el pártja vezetését:
a szombati vezetőválasztáson leadott 417 987 szavazat 68%-a, azaz közel 285 000 szavazat – több, mint bármelyik pártválasztáson a kanadai történelemben – Poilievre-re esett.
Auerback szerint, ha végül ő lesz az ország következő miniszterelnöke, Poilievre sokat fog tenni azért, hogy megváltoztassa azt a közfelfogást, amely szerint Kanada a skandináv típusú szociáldemokrácia enyhén balközép észak-amerikai változata, amelyet a Trudeau-kormány (kvázi koalíciós partnerével, a szociáldemokrata Új Demokrata Párttal együtt) szorgalmasan támogatott.
Trudeau máris jelezte, hogy kormányát a következő választásokon agresszívan szembe akarja állítani Poilievre alternatív elképzeléseivel. Ennek megvan a maga kockázata. Amennyiben Trudeau ahelyett, hogy foglalkozna a valódi gazdasági helyzettel – amely most a kanadai választók milliói izgatja -, azt fogja tenni, hogy egyszerűen gyűlölködő rasszistáknak minősíti ellenfele támogatóit (ahogyan tette azt a kamionos konvojjal tavaly télen), úgy benne van a pakliban, hogy elveszítheti a választást.
Auerback szerint a Trudeau-kormány továbbá „önszabotázst” követ el azzal, hogy nem hajlandó kihasználni az ország természeti adottságait.
Kanada ugyanis rengeteg földgázzal rendelkezik, amelyet exportálhatna a világba. A Trudeau-kormányzat azonban klímavédelmi szempontokból nem nagy támogatója ennek. Ez könnyen energia- és élelmiszerhiányt okozhat (a műtrágya hiánya miatt), valamint súlyosbíthatja a szén-dioxid-kibocsátás problémáját is, hasonlóan Németországhoz, amely az orosz gáz elvesztését a széntermelés növelésével kompenzálta.
Auerback megjegyzi, hogy a kanadai választók ezért lehetséges, hogy országuk jövőjének zálogát egy Poilievre-kormányban fogják látni, nem pedig Trudeauéban.
„És ezzel a kormányváltással együtt egy teljesen más felfogás jöhet arról, hogy mit jelent kanadainak lenni”
– zárta cikkét Auerback.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.