Az 1950-es évek végén az Izrael és Franciaország közötti kapcsolatok felvirágoztak, ami nagyrészt a védelmi minisztérium fiatal főigazgatójának, Simon Peresznek volt köszönhető. A különböző együttműködések között Peresz egy szokatlan ötletet vetett fel: Miért ne telepítsünk több tízezer izraelit Francia Guyanába, egy távoli dél-amerikai gyarmatra?
Francia Guyana a dél-amerikai kontinens északkeleti részén, az Atlanti-óceán partján fekszik, amelynek nagy részét sűrű esőerdő borítja – kezdi a szokatlan történet leírását a The Librarians blog. Francia Guyana, ahogy a neve is mutatja, francia tengerentúli terület, amely továbbra is Franciaországhoz tartozik, és amelynek lakói a francia választásokon szavaznak. Az Európai Unió része, és a helyi pénznem az euró. Francia Guyana éveken át francia büntetőkolóniaként szolgált.
A partjainál található az Ördög-sziget, ahol Alfred Dreyfus híres börtönbüntetését töltötte kémkedés vádja alól való felmentéséig.
Ma Francia Guyana az Európai Űrügynökség fő indítóállomása, ahonnan műholdakat és más, az űrrel kapcsolatos küldetéseket indít.
Simon Peresz 1959-ben a védelmi minisztérium energikus, fiatal főigazgatója volt. Peresz volt az Izrael és Franciaország közötti stratégiai szövetség motorja, építője és fenntartója 1955 óta. „Az Izraelbe érkező francia delegációk között volt egy guyanai képviselő is” – írja Michael Bar-Zohar Pereszről szóló elismert életrajzában. „A guyanai képviselőt mély benyomást tett Izraelre, és azt mondta Peresznek: ‘Ha Franciaország helyett Izraellel lennének kapcsolataink, más lenne a helyzetünk'” – írja Bar-Zohar.
Amikor Simon Peresz hallott erről a távoli és alulnépesedett, hatalmas dzsungelekkel teli, még fel nem fedezett kincsekkel teli országról, úgy döntött, hogy ez a tökéletes hely arra, hogy bemutassa a zsidó elme csodáit és azt, hogy mire képes. Barátjához, Jacques Soustelle-hez fordult, aki a francia gyarmatok minisztere volt. „Szükséged van Guyanára?” – kérdezte.
Peresz azt javasolta, hogy Izrael bérelje ki a gyarmatot 30-40 évre, és telepítsen oda több tízezer zsidót, akik segítenének a régió fejlesztésében.
Alternatív megoldásként Peres arra törekedett, hogy Franciaországgal közös vállalatot hozzanak létre Guyana fejlesztésére, amelynek nevében az izraeli követek dolgoznának. Peresz nem csak álmodozott; azt akarta, hogy Izraelnek legyen részesedése a két évvel korábban létrehozott európai közös piacban, amelynek Guyana is része volt.
Amikor Soustelle nem utasította el egyenesen az ötletet, Peres nekilendült. Rábeszélte Hillel Dant, az izraeli Solel Boneh építő- és mélyépítési vállalat és a Histadrut szakszervezet igazgatóját, és egy héttagú küldöttséget szerveztek, hogy bejárják Francia Guyana-t. A küldöttség részletes jelentéssel tért vissza, és még egy rövidfilmet is készítettek a látogatásuk során.
Valójában nem ez volt az első alkalom, hogy felmerült a zsidók betelepítésének gondolata a térségben.
A 17. században szefárd zsidók érkeztek Hollandiából, és Jodensavanne („zsidó szavanna”) néven közösséget alapítottak a mai Suriname területén. 1939-ben (az arab felkelés befejezése után és a végleges Fehér Könyv kiadásának évében) merült fel az ötlet, hogy Palesztina helyett Brit Guyanába telepítsenek zsidókat. A II. világháborút követően szintén felmerült, hogy az európai zsidókat Francia Guyanába vagy a környező régióba telepítsék, mivel az összes menekültet nehéz lenne Palesztinába telepíteni.
Az izraeli vezetésnek nem tetszett Peresz tervee. Pinchas Sapir azt mondta Peresznek:
„Ez katasztrófa, gyarmatosítás, imperializmus, holokausztot fog okozni Afrikában és ellenállást Dél-Amerikában. Golda ezt csak a holttestén keresztül nem fogja hagyni. Az ‘Öreg’ [Ben-Gurion] biztosította őt, hogy amíg ő a külügyminiszter, ez az ügy nem fog megvalósulni”.
Ben-Gurion is meg volt győződve arról, hogy a zsidóknak elég egy állam. Bár Peres elfogadta a miniszterelnök döntését, úgy tűnik, egy ideig még magában hordozta az elszalasztott lehetőség érzését. „A franciák készen álltak arra, hogy nekünk adják Guyanát” – idézi könyvében Michael Bar Zohar Perest, hozzátéve, hogy „naplójában több alkalommal is feljegyezte, milyen előnyökre tehetett volna szert Izrael, ha Guyanát a kezében tartja”.
Ezt a cikket szerkesztőségünk a Sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
