Ma már alig tudják Egerben, ki is volt ő, pedig kisgyermekkorától ott nőtt fel, és nemcsak megalapozta a ma is sikeres városi vízilabda- és úszó szakágakat, de több országban bajnokokat – és Mussolini gyerekeit – is nevelt, és mindezek mellett első világháborús hős volt, aki a holokausztot is túlélte. Szász (Schwartz) Imre különleges sportember portréját mutatta be a Bennem Élő Eredet Gulyás Zsolt hiánypótló kutatása alapján.
Van egy barátunk, aki a budapesti portugál nagykövetség egyik kereskedelmi-gazdasági szakértő-munkatársa. Hobbiból és szenvedélyből elfeledett történetek, felfedezésre váró csodák krónikása is. Gulyás Zsoltnak sokat köszönhetnek a magyar futball egyik leghíresebb és legsikeresebb edzőjének új hívei is.
Ő volt az, aki ugyanis felélesztette Guttmann Béla emlékezetét azzal, hogy folyamatosan gyűjtötte életrajzának sokoldalúságát – sikereinek és regényes életének brazíliai és portugál részleteit megosztotta másokkal is.
Nem véletlen, hogy az utóbbi években új könyvek, tanulmányok és cikkek is születtek a Benfica – és vagy két tucat(!) más nemzetközi futballcsapat — legendás tréneréről.
Most pedig újabb kutatásainak eredményeként egy hasonlóan méltatlanul elfeledett zsidó sportemberre hívta fel figyelmünket. Saját részletes elemzését – amelyet a Facebookon a Luzitán Művek oldalán jegyez — elküldte nekünk is, mi most abból szerkesztettünk egy összefoglaló bemutatást.
Másfél delfin szaltót akart bemutatni a római úszóstadionban, de az ugrásnál visszaesett a trambulinra, beütötte a fejét, mely két helyen betört, a felső fogsorából öt, az alsóból két foga tört ki. A baleset nagy riadalmat keltett, de annak szenvedő alanya igyekezett megnyugtatni mindenkit, hogy a sérülése nem is annyira súlyos.
Kemény, bátor, harcedzett férfi volt. Tizenöt évvel korábban, az első világháborúban elveszítette egyik szemét…
— kezdi főhősünk jellemzését Gulyás Zsolt.
Háborús hős
Az olasz fővárosban szaltózó félszemű hadnagyot Szász Imrének hívták, de még Schwartz Imre néven született 1896. október 10-én Mezőkövesden. Apja Schwartz József vendéglős, anyja Steiner Etelka háztartásbeli volt. A zsidó családban cseperedett Imre vezetéknevét 1918 nyarán változtatta Szászra. Egerben nőtt fel, édesapja előbb a Nemzeti szálloda és kávéház tulajdonosa volt, majd borkereskedéssel foglalkozott. Imre a tanulmányai mellett aktívan sportolt.
1913-ban részt vett az első Egerben rendezett úszóversenyen, 1913-15 között tagja volt az Egri Torna Egylet (ETE) úszógárdájának.
Az első világháborúban a császári és királyi 60. gyalogezredben szolgált zászlósként.
Remek úszó volt és ezt a harcok során is bizonyította: 1916 nyarán többször átúszta az erős sodrású Dnyeszter folyót.
1916. augusztus 31-én azonban orosz fogságba esett a ma Ukrajnához tartozó Halicsnál, miután a jobb szemébe csapódott egy gránátszilánk. Egy év fogság, sok nélkülözés után, 1917 szeptemberében térhetett vissza Egerbe, mint csererokkant.
Az orosz fronton tanúsított hősies magatartásáért tiszti ezüst vitézségi éremmel tüntették ki és hadnagyi kinevezésben részesült. Később, 1919 februárjában ő volt az első a Magyar Népköztársaság katonái közül, aki köztársasági nagy ezüst vitézségi érmet kapott.
Az egri úszósport atyja
Az egri úszósport életre hívásában, megszervezésében és fellendítésében Szász Imrének múlhatatlan érdemei vannak.
Sportolóként – az ETE színeiben – elsősorban műugrásban jeleskedett, de kitűnő gyorsúszó volt, vízilabdázott is, sőt, tagja volt az ETE futballcsapatának is! Minderről tanúskodik egy 1975-ben Izraelben megjelent könyv (Ehrenfeld Arthur: Egri zsidók) is, amelyben maga Szász foglalta össze az egri sportélet kezdetét, benne több kiemelkedő, zsidó származású sportolóval és sportvezetővel.
Szász az 1920-as évek második felében úszást és vízipólót egyaránt oktatott, valamint képesített vidéki vízilabda-bíróként működött. 1925-ben elhagyta Egert, Jászapátiban vállalt edzői munkát. Jászapátin országos bajnok és rekorder úszót nevelt Fehér II Istvánból. Ezután egy évvel később Varsóba utazott, hogy a lengyel úszók oktatásával foglalkozzon, de pár hónap után onnan is visszahúzta szíve Egerbe.
Olaszország
1930 szeptemberében az olasz válogatott úszócsapat Magyarországra látogatott. Az egriek kiválósága, az Európa-bajnok és olimpiai ezüstérmes úszó, Bárány István bemutatta Szász Imrét az olasz delegáció vezetőjének, aki azonnal állást ajánlott neki Rómában.
Szász Imre nem kisebb feladatra vállalkozott, minthogy a Los Angeles-i olimpiára készülő olasz úszókat trenírozza.
1931 márciusában utazott el Olaszországba, három hónap próbaidő után egészen 1940-ig – és ha nincs a háború, ki tudja még meddig…? — szolgálta az olasz úszósportot. Erről a tényről a Google-on is van egy hivatkozás Szászra… az egyetlen, amit találni lehet róla… igaz, ebben az egri napilap arról büszkélkedik, hogy Szásznak még az olasz király is gratulált sikereihez, amit a talján sportolókkal elért…
Ezért talán nem is meglepetés, hogy nemcsak az Olasz Olimpiai Bizottság szerződéses edzője volt, hanem a római elitklub, a Romana Nuoto trénerének is felkérték.
Alighanem sokat tett a magyar mester azért is, hogy a klub olyan szintre jusson, hogy néhány évtizeddel később még egy bizonyos Carlo Pedersoli, azaz Bud Spencer is ott kezdjen el versenyszerűen sportolni…
Szász Imre komoly megbecsülésnek örvendett Olaszországban. Már 1931-ben elismerőleg nyilatkozott róla az Olasz Olimpiai Bizottság elnöke, az olasz király fia pedig személyesen gratulált neki az elért eredményekhez.
Még Mussolini két fiát is ő tanította úszni Rómában.
Az 1932-es olimpiára való felkészülés hónapjaiban fáradhatatlan energiával, reggeltől estig több mint nyolcvan olasz úszóval foglalkozott a Nemzeti Stadionban. Tanítványai közül a gyorsúszó Paolo Costoli bronz- és ezüstérmeket nyert Európa-bajnokságokon, az olimpián pedig elődöntőig jutott.
Bár 1932-ben lejárt a magyar tréner szerződése, senkinek nem volt meglepetés, hogy folytathatta munkáját Olaszországban: a római elitklub, a Romana Nuoto után két évvel később már az észak-olaszországi üdülőhelyen, San Remoban az U.S. Sanremese úszóinak edzéseit irányította, egyúttal kinevezték az ottani uszoda igazgatójának is.
Szász sokoldalúságát mutatja, hogy amikor épp nem edzőként nyüstölte tanítványait, tollat ragadott, és kiváló szellemi képességeinek is köszönhetően ragyogó stílusú tudósításokat küldött különféle sporteseményekről Budapestre a Nemzeti Sport szerkesztőségébe.
A Bennem Élő eredet cikkének folytatása Szász üldöztetéseiről a második világháború alatt, és nyugdíjas éveiről itt olvasható.
