A brutális kivégzések 70. évfordulójának alkalmával nem feledkezhetünk meg a szörnyű történelmi tanulságokról – olvasható a The Jerusalem Postban.
„1949 januárjában világossá vált, hogy az orosz zsidók „súlyos árat” fognak fizetni a fogadtatásért, amit nekünk nyújtottak”
– írta önéletrajzában Golda Meir, aki elsőként képviselte Izraelt a Szovjetunióban.
„A szovjet kormány számára az öröm, amellyel a helyi zsidók fogadtak minket, a kommunista eszmék elárulását jelentette. A moszkvai zsidó színházat bezárták. Az Einikait című zsidó újságot bezárták. Az Emes zsidó kiadót is. Nem számított, hogy mindannyian lojálisak voltak a párthoz. Az orosz zsidóság túl nagy érdeklődést mutatott Izrael és az izraeliek iránt ahhoz, és a Kremlnek ez nem tetszett.
Öt hónappal később már egyetlen zsidó szervezet sem maradt Oroszországban, és a zsidók igyekeztek többé nem közeledni hozzánk”.
Egy évvel azután, hogy Salamon Mikhoelszt, a népszerű zsidó színészt és a Moszkvai Állami Zsidó Színház igazgatóját brutálisan meggyilkolták, a Zsidó Antifasiszta Bizottság (JAC) többi tagja – költők, színészek és írók – ellen bűnvádi eljárást indítottak, ami három évvel később, 70 évvel ezelőtt, 1952. augusztus 12-én a kivégzésükhöz vezetett.
A korai szovjet években a zsidó kultúrát elkülönítették és megtisztították a cionista érzelmektől. Így a jiddis kultúra, szemben a héberrel, engedélyt kapott a párttól, hogy létezzen, és valóban virágzott a következő években. A második világháború kezdetére a szovjet közvélemény jól ismerte a kulturális életben olyan zsidó neveket, mint Salamon Mikhoelsz, Itzik Feffer, Veniamin Zuskin, Peretz Markish és mások.
A Zsidó Antifasiszta Bizottság 1941-ben jött létre, mint a zsidó közélet kiemelkedő személyiségeinek – politikusok, írók, színészek és tudósok – szövetsége, hogy befolyásolja a közvéleményt,
politikai támogatást szerezzen és pénzt gyűjtsön a náci Németország elleni szovjet harchoz.
Engedélyt kaptak a határátlépésre, így ellátogattak az Egyesült Államokba, Mexikóba, Kanadába és az Egyesült Királyságba. Szovjetbarát gyűléseik során találkoztak Albert Einsteinnel, Chaim Weizmannal, Marc Chagallal és sokan másokkal. A JAC vezetőinek sikerült jelentős pénzösszegeket és egyéb anyagi segítséget gyűjteniük a szovjet szükségletek kielégítésére.
Fő küldetésükön túl a JAC vezetői a szétszórt és vezető nélküli szovjet zsidóság némileg nem hivatalos, de elismert képviseletévé váltak, különösen a háború után. Ez egyértelműen kívül esett a megbízatásukon és a Kreml tervein. A Nyugattal való szoros kapcsolataik, amelyek a szovjeteknek a háború alatt óriási segítséget jelentettek, végül visszafelé sültek el, mivel árulóknak és külföldi kémeknek kiáltották ki őket, akik szovjetellenes akciókat hajtottak végre.
Az ellenük felhozott vádak abszurdak voltak. Veniamin Zuskin zsidó színművészt halálra ítélték, mert
„olyan darabokat állított színpadra, amelyek a zsidó nép tragikus sorsát ábrázolták, amelyek nacionalista érzelmeket keltettek a zsidó nézőkben”.
Miriam Eisenstadt újságírót és irodalomkritikust azért lőtték le, mert az Einikaitban közzétette 135 zsidó háborús hős listáját, és néhányukról esszéket írt. Az újságírónő a férjének és lányának hagyott üzenetében ezt írta:
„Az ellenem felhozott vádak szörnyűek. Nem írok alá semmit, és ez azt jelenti, hogy soha többé nem találkozunk”.
Egy totalitárius „ketrecben”, ahol a törvényt eltorzítják és visszaélnek vele, nincs semmi, amivel megvédhetnéd magad a könyörtelen állami „gépezettől”, ha célpontnak választottak ki.
A zsidó lakossággal kapcsolatban jól ismert antiszemita vád a kettős lojalitás, amely azt állítja, hogy az Izrael és a világ zsidó közösségei iránti zsidó érdeklődés valahogy hűtlenné teszi az embert a saját államához.
A kommunista rezsim évtizedei alatt az egész világ a pálya széléről nézte, ahogy az antiszemita államgépezet kigúnyolta a szovjet zsidókat, miközben a hatóságok megtiltották, hogy a zsidók elhagyják hazájukat. Nyilvánvaló, hogy senki sem akarja az új „vasfüggönyt” soha többé.
A szervezett zsidó világ kiáll minden zsidó feltétel nélküli és tagadhatatlan joga mellett, hogy bármikor alijázhasson Izraelbe. Az elmúlt évszázad sötét történelme nem ismétlődhet meg.
Ezt a cikket szerkesztőségünk a Sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
