A múlt heti gázai hadművelet legfontosabb katonai és politikai tanulságai

Izrael 66 órás hadjárata, amely a palesztin Iszlám Dzsihád katonai vezetését vette célba, több szempontból is nagy siker volt. Az első katonai: Izraelnek sikerült kiiktatnia a palesztin Iszlám Dzsihád teljes parancsnoki struktúráját, gyorsan elérte katonai céljait, több mint 170 stratégiai célpontot támadott meg korlátozott járulékos károkkal, majd gyorsan tűzszünetet kötött. A második és talán még meglepőbb siker az volt, hogy Izrael megelőző csapásáról a nemzetközi médiában visszafogottan tudósítottak, ahogyan visszafogottak voltak a világ minden tájáról érkező elítélések is, amelyek általában minden izraeli katonai akciót követnek — írja véleménycikkében a Jewish News Syndicate jeruzsálemi irodájának vezetője.

Izrael évtizedeken át élvezte az ellenségeihez képest fölényes hírszerzési, tűz- és légierejét. Izrael katonai előnye azonban a helyi terrorcsoportokkal szemben új szintet ért el, amint az az ellenségeskedések jelenlegi és az alig több mint egy évvel ezelőtti fordulója során is egyértelműen bebizonyosodott.

Izrael megfigyelési szuperhatalommá vált. Izrael figyel és lehallgat; még olyan alkalmazásokat és csatornákat is, amelyekről az ellenségei azt gondolják, hogy titkosítottak. Az izraeli biztonsági szolgálatok szinte bármilyen eszközt bármikor nyomon tudnak követni és lokalizálni.

Ezek a játékszabályokat alapvetően megváltoztató megfigyelési képességek és a fejlett technológia lehetővé teszik az Izraeli Védelmi Erők számára, hogy komplex algoritmusok segítségével valós időben új célpontokat generáljanak. A 2021 májusában végrehajtott 11 napos „A falak őre” hadművelet során Izrael, eddig soha nem látott módon volt képes automatikusan és folyamatosan új célpontokat generálni a harcok közepette.

Izrael katonai dominanciájának második összetevője a tökéletes pontosság. Ha egy célpont egy tízemeletes épület negyedik emeletén lévő lakás étkezőjében van, Izrael képes a célpontot egy tökéletesen irányított rakétával a szoba ablakán keresztül belőni.

Izrael ezért úgy képes azonosítani, lokalizálni és csapást mérni a célpontokra, hogy drasztikusan minimalizálja a járulékos károkat és a civil áldozatokat. Ez lehetővé teszi Izrael számára, hogy halálos csapást mérjen a terror infrastruktúrájára, és csakis a terror infrastruktúrájára. A háromnapos művelet során például Izrael többször is elhalasztott egy csapást a célterületen játszó gyermekek miatt és kivárt, amíg a civilek elhagyják a területet.

Ezek a képességek vezettek ahhoz, hogy a nemzetközi közösség nyomást gyakorolt Izraelre, hogy tavaly májusban állítsa le a Hamász elleni hadműveletet, és ez vezethetett Izraelhez, hogy a héten beleegyezett a gyors tűzszünetbe.

A Hamász első kézből származó ismeretei ezekről a képességekről – és a fenyegetés, hogy elveszíti teljes parancsnoki állományát – tartották vissza a Hamászt, Gáza legnagyobb terrorista csoportját és kormányzó szervét attól, hogy belépjen ebbe a legújabb ütközetbe.

Izrael katonai képességével szemben a palesztin terrorista csoportok dollármilliárdokat költöttek alacsony technológiájú, pontatlan rakétákra, amelyek gyakran célt tévesztenek. A héten több civilt öltek meg Gázában a palesztin Iszlám Dzsihád rakétái, mint Izraelben és mint ahányat az izraeli hadsereg.

Megjelentek a pontos adatok: 1100 rakétát lőttek ki Izraelre három nap alatt

Amelyek közül 200 darab Gázán belül csapódott be.

A rakéták túlnyomó többségét, amelyeknek egyáltalán sikerült átjutnia a gázai határon (és amelyek röppályáját úgy számították ki, hogy lakott területeken csapódtak volna be), az izraeli Vaskupola légvédelmi rendszer lőtte ki. Az izraeli hadsereg szerint az Vaskupola körülbelül 96%-os pontossággal működött.  (A jövőbeni konfliktusokban Izrael képes lesz lézerrel kilőni a rakétákat az égből. A Vaskupola lézeres változatának, a Fénypajzsnak sikeres tesztjei már lezajlottak).

Röviden: a gázaiak válogatás nélkül rakétákat lőnek ki izraeli állampolgárokra, Izrael pedig kilövi őket az égből. Izrael pontosan tudja, hogy kik a terroristák, hol tartózkodnak egy adott időpontban, és egyenként vagy csoportosan, hajszálpontosan likvidálni tudja őket.

Talán itt az ideje, hogy a gázai terrorcsoportok felismerjék ellenségeskedésük teljes hiábavalóságát.

Megszokott, hogy egy izraeli katonai művelet azonnali és szigorú elítélést vált ki a nemzetközi közösségből, függetlenül attól, hogy közvetlen válaszról van-e szó terrortámadásokra vagy rakétatűzre. Különösen így van ez, ha Izrael megelőző csapást indít, mint most, a „Hajnalhasadás hadművelet” esetében.

Valamilyen oknál fogva azonban ezúttal nem érkezett gyors elítélés a világ minden sarkából.

Az egyik magyarázat talán abban keresendő, hogy a mainstream média a hadművelet után az átmeneti kormányt vezető izraeli miniszterelnök, Jair Lapid körül járt kanosszát.

Az Associated Press kevesebb mint egy nappal a tűzszünet életbe lépése után közölt egy elemzést „Az izraeli miniszterelnök gázai kockáztatása kifizetődőnek tűnik” címmel.

Veszedelmes terroristát ártalmatlanítottak Nabluszban

Nablusi egy olyan osztag tagja volt, amely az év elején több lövöldözős támadást követett el katonák és civilek ellen Ciszjordániában.

A cikk megjegyezte, hogy kevesebb mint három hónappal a közelgő választások előtt Lapid „politikai teret nyerhetett a szavazások előtt”, és „politikai pontokat szerzett otthon a rövid katonai hadjárattal”.

A cikk szerint a kampányt megelőzően Lapid „nem rendelkezett azokkal a katonai és biztonsági referenciákkal, amelyeket az izraeliek gyakran keresnek a vezetőikben”, hozzátéve, hogy „hétfő reggelre Lapid úgy tűnt, hogy megcsillantotta katonai képességeit, hogy visszaverje azt, amit a palesztin militáns csoport közvetlen fenyegetésének nevezett”.

A cikk szintén Lapidot dicséri, mint „a leköszönő koalíciós kormány főépítészét”, amely „véget vetett a jelenlegi ellenzéki vezető, Benjamin Netanjahu 12 éves uralmának”, annak ellenére, hogy a koalíció alig egy évvel a megalakulása után összeomlott, és egy olyan arab pártra támaszkodott, amely a Hamász testvérszervezete. Az AP azt állította, hogy az évek során Lapid „a mainstream, szekuláris középosztály hősévé vált”.

Nagyon valószínűtlen, hogy az AP ugyanilyen csodálattal kezelte volna Netanjahut, vagy egy hozzá hasonló vezetőt a gázai terrorcsoportok elleni megelőző támadást követően.

Izrael túlnyomórészt baloldali médiája hasonlóan érvelt. Több izraeli hírügynökség is Lapid politikai győzelmeként mutatott rá, hogy Netanjahu vasárnap az ellenzék vezetőjeként először vett részt egy, a riválisa által tartott biztonsági tájékoztatón. Az elmúlt egy évben ugyanis Netanjahu nem volt hajlandó ellenzéki vezetőként közvetlenül Naftali Bennett volt miniszterelnöktől, majd Lapid ügyvezető miniszterelnöktől átvenni a törvény által előírt tájékoztatót.

A média Lapid iránti hízelgése a tipikus Izrael-ellenes elítélések helyett felveti azt a cinikus kérdést, hogy vajon Lapidnak nem a nemzetközi sajtó nyújt-e fedezetet, amely egyértelműen előnyben részesíti a médiabarát, globalista egykori televíziós műsorvezetőt a média-ellenséges és nacionalista Netanjahuval szemben.

Ugyanakkor mindez az izraeli választókat valószínűleg nem fogja megingatni.

Az izraeliek többsége valóban kedvezően ítéli meg a háromnapos hadművelet Lapid és Benny Ganz izraeli védelmi miniszter – aki szintén a miniszterelnöki székre pályázik a közelgő választásokon – általi kezelését.

A három legnagyobb izraeli televíziós csatorna által néhány órával a tűzszünet életbe lépése után közzétett közvélemény-kutatás-sorozat ugyanis azt mutatta, hogy a nagyobb Netanjahu-párti és a kisebb Netanjahu-ellenes blokk esélyei változatlanok maradtak.

Az összes felmérés továbbra is azt mutatja, hogy Netanjahu az előző négy választás eredményeihez hasonlóan 61 fős koalíciót alakíthat, és Likud pártja több mint 10 mandátummal többet szerezhet, mint a Lapid vezette centrista Jes Átid.  A mostani konfliktus, még ha Lapid jól is kezelte, nem valószínű, hogy a választási matematikát úgy fogja megváltoztatni, ahogy azt sok médiamunkás reméli.

Az izraeli haderő, de még Lapid is szerzett jópontokat a háromnapos hadjárat során. Még nem tudni, hogy a hadseregnek sikerült-e kellő erőt demonstrálnia ahhoz, hogy megakadályozza az Iszlám Dzsihád vagy a Hamász újbóli villongását. És azt sem tudjuk még biztosan, hogy Lapid megszerezte-e azt a politikai tőkét, amelyre oly nagy szüksége van ahhoz, hogy az általa áhított állandó miniszterelnöki székben maradhasson.

Izrael erős és mozgékony hadsereggel büszkélkedhet, valamint összetett és élénk demokráciával. Persze egyik sem tökéletes, de bebizonyosodott, hogy ez a kombináció alkalmas arra, hogy megbirkózzon a hatalmas belső és külső kihívásokkal.

Daniel Pipes: Az izraeli-palesztin konfliktus megoldása Izrael győzelme

Az amerikai történész a Neokohnnak beszélt arról, hogy valóban megváltozott-e Szaúd-Arábia és hogy szerinte hogyan lehetne megoldani az izraeli-palesztin konfliktust.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.