A liberális Brookings Intézet hétfőn közzétett új jelentése arra figyelmeztet, hogy az Egyesült Államok és Európa ellátási láncai túlságosan függnek Kínától az olyan modern technológiák terén, mint az elektromos járművek és az energiatárolás – számolt be a Federalist.
A „Kína szerepe a globális energetikai átmenet kritikus ásványi anyagainak ellátásában” című jelentés arra ösztönzi a nyugati döntéshozókat, hogy gyorsítsák fel a bányászati szabályozási rendszerük felülvizsgálatát, hogy megfeleljenek a tiszta technológiák iránti 21. századi keresletnek.
„Kína a stratégiai ásványi anyagok finomításának meghatározó globális szereplője” – írják a szerzők, a kínai üzemek a világ nikkeltermelésének 68 százalékát, a világ réztermelésének 40 százalékát, a lítium 59 százalékát és a kobalt 73 százalékát finomítják.
Az elektromos akkumulátorok gyártásának kínai monopóliumán túl, amelyek iránti kereslet meg fog ugrani, ahogy a Biden-kormányzat nagyvonalú támogatásokkal igyekszik elérni azt a célját, hogy 2030-ra az amerikai autóeladások fele elektromos legyen, Peking a ritkaföldfémek bányászatát is kézben tartja.
A 17 ritkaföldfém (REE) nemcsak az elektromos autók és a szélturbinák, hanem az űrkutatási és védelmi technológiák számára is létfontosságú. Joe Biden elnök agresszív szélerőmű-bővítése a hagyományos energiaforrások által működtetett megbízható áramhálózat rovására csak elmélyítette az amerikai függőséget a kínai exporttól.
Az Energiaügyi Minisztérium szerint „csak a szélerőművek ritkaföldfémek iránti kereslete 1,6-3,5-szeresen meghaladhatja az összes felhasználási célú kínálatot”.
Bár Kína dominál a kritikus ásványok finomításában és a ritkaföldfémek előállításában, a szerzők hangsúlyozzák, hogy Pekingnek nincs fölénye a kritikus ásványok, például a lítium és a kobalt bányászatában.
Ausztrália és Chile együttesen a globális lítiumkészlet több mint 70 százalékát adja, a Kongói Demokratikus Köztársaság pedig egyedül a világ kobaltjának közel 70 százalékát termeli ki.
„Miközben Kína egyértelmű versenyelőnnyel rendelkezik a downstream-ágazatban, a kritikus ásványi anyagok esetében nem dominál a upstream-ágazatban” – írták a szerzők. A kínaiak azonban azon dolgoznak, hogy ez megváltozzon.
„Mivel a kritikus ásványok iránti kereslet gyorsan növekszik, a kínai vállalatok világszerte új üzleteket kötnek az ásványokra, hogy biztosítsák a finomításhoz és az akkumulátorgyártáshoz szükséges nyers ásványi nyersanyagokat”.”
Az amerikai törvényhozók minden bizonnyal felfigyeltek az ellátási láncok sebezhetőségére, mivel a globális zavargások – Oroszország ukrajnai inváziójától kezdve a Kínával szembeni növekvő feszültségekig – fokozták a nyomást, hogy több kritikus ásványi anyagot állítsanak elő az Egyesült Államokban.
Júniusban az Egyesült Államok kilenc szövetséges országgal és az Európai Bizottsággal együtt megalakította a Minerals Security Partnershipet, amelyet egyfajta „fém-NATO”-nak tekintenek, hogy a tagok között elszigeteljék az ellátási láncok stabilitását és biztonságát. A Szenátus Energiaügyi és Természeti Erőforrás Bizottsága tavasszal meghallgatások sorozatát is tartotta az ország kritikus ásványi anyagokkal való ellátásáról, ahol a képviselői mindkét oldalról kifejezték, hogy új amerikai bányák fejlesztésére van szükség.
A törvényhozók reformokat javasoltak az 1872. évi bányászati törvényre, bár a végeredményt illető bizonytalanság továbbra is fékezi a tőkeigényes iparágba történő beruházásokat. Egy tervezett nevadai lítiumbánya, amelyet a Reuters úgy jellemzett, mint „az akkumulátorok fémének első új amerikai forrása évtizedek óta”, az egyetlen kivétel, miután a Panasonic és a Toyota megállapodott a projektből való vásárlásról.
„Különösen az Egyesült Államoknak valószínűleg frissítenie és módosítania kell majd bányászati szabályozási rendszerét” – írták a Brookings-jelentés szerzői, „elavultnak” minősítve azt.
Debra Struhsacker, a kemény kőzetbányászat és a környezetvédelmi politika szakértője, aki már ötször tett tanúvallomást a Kongresszus előtt, egyetért ezzel. Struhsacker a The Federalistnak elmondta, hogy az ország jelenlegi bányászati szabályozási rendszere „tele van késedelmekkel és bizonytalansággal”, és az engedélyezési eljárások, nem pedig a környezetvédelmi szabályok szorulnak reformra.
