„Kedves magyar Amnesty, az alábbiakban arra teszek javaslatot, hogy a) tisztítsd meg a soraidat az elfogult, Izrael-ellenes aktivistáktól, b) határolódj el a londoni központ Izrael-ellenes és antiszemita üzeneteitől, c) foglalj állást saját alapelveid mellett, amelyek tiltják a pártosságot, d) ha minderre képtelen vagy, oszlasd fel a hazai szekciót” – írja az Individualista nevű blogján Seres László publicista.
“Mit teszel, ha rájössz, hogy a szervezet, amelynek dolgozol, gyűlöletet kelt emberek ellen, és így az elveid ellen cselekszel?” – teszi fel a kérdést az Amnesty International (AI) németországi szekciójának munkatársa, Lea De Gregorio a Die Zeit-ban, miután úgy döntött, felmond a szervezetnél, mivel annak jelentős antiszemitizmus-problémája van.
“Büszke voltam arra, hogy az emberi jogi szervezetnél dolgozhattam. Amíg rá nem jöttem, hogy démonizálja Izraelt.”
De Gregoriónak feltűnt, milyen aránytalanul foglalkozik az AI folyamatosan a zsidó állammal és promotálja saját hazug “Izrael = apartheidállam” kampányát, amelynek tetőpontja az elhíresült, 280 oldalas februári jelentés volt, amely dél-afrikai típusú faji elkülönítéssel, és persze kolonialista elnyomással vádolta meg Izraelt – ráadásul nem csak a “megszállt területekre” értve, amelynek nagy részén amúgy is a palesztinok önkormányoznak, hanem az országon belül is.
“Korábban soha nem láttam, hogy az AI londoni központja így ünnepelte volna a közösségi médiában számos jelentésük egyikét. Mintha ez lenne az opus magnumuk.”
Mint írja, a nemzetközi titkárság azóta is minden adandó alkalommal az “apartheid” szót twitteli, az Izrael elleni új harci kifejezést.
Ez a monománia egyébként, mint látjuk, tény, és nem kevésbé ijesztő, mint amit az egyre jobban bekattanó Jack Torrance (Jack Nicholson) gépel az írógépén a Shining-ban:
Az, hogy az Amnestynek valami gondja van azzal, hogy a zsidók a saját nemzetállamukban élnek, ennek érdekében “apartheidról” delirál, vádaskodik, a “palesztin visszatérési jog követelésével” pedig a zsidó állam megszüntét várja, természetesen nem új keletű dolog. A szervezet hosszú évek óta olyan aránytalanul fókuszál Izraelre, mintha ez az ország lenne a világ első számú emberi jogi problémája.
Az emberben pedig felmerül: lehet. hogy ez hitelteleníti más országokban végzett (komoly, elismerésre méltó) munkájukat? Abban sem stimmel minden? Más terepen is hazug, elfogult szakértőkkel dolgoznak?
Miközben semmi gondjuk nincs az “iszlamofóbia” mint single focus tematizálásával, pár éve visszautasították, hogy a brit antiszemitizmussal is foglalkozzanak, mondván, nem foglalkoznak single focus ügyekkel. Idén márciusban Paul O’Brien, az Amnesty International amerikai igazgatója egy zártkörű rendezvényen kijelentette: “Ellenezzük azt az elképzelést (…) hogy Izrael a zsidó nép államaként megmaradjon”, különben is, szerinte az amerikai zsidók amúgy sem támogatják Izraelt.
Ez viszont, a Nemzetközi Holokauszt Emlékezési Szövetség (IHRA) általánosan elfogadott definiciója szerint nettó antiszemitizmus: a zsidó állam kritikája önmagában persze még nem az, de ha a cionista eszmére alapuló “Izrael Államot, mint zsidó közösséget támadják”, nagyon is.
Az AI-nak, a valaha legfontosabb emberi jogi szervezetnek mára semmi gondja a tendenciózus hazudozással, jelenleg pl. a brit szekció egyik fő híre, hogy az “erőszakos rasszista rendszerű” Izraelben “alsóbbrendű fajú csoportként” kezelik a palesztinokat:
Legutóbb pedig óva intették a brit kormányt egy olyan, Izraellel kötendő szabadkereskedelmi egyezménytől, amely vonatkozna a júdea-szamáriai (ciszjordániai) árukra is, az ugyanis “elárulná a palesztinok emberi jogait”. Az Elder of Zyon blog emlékeztet rá, hogy Londonnak sok más ország mellett a Palesztin Hatósággal is van ilyen egyezménye, az pedig “fizetést utal terroristáknak, és a zsidók gyűlöletére tanítja a gyerekeket.” Szólt az AI egy szót is emiatt? Nem.
Kedves Amnesty Magyarország, kérdezheted, hogy jössz te a képbe?
Úgy, hogy nagyon is része vagy a problémának. Hallgatásoddal, elkenéseiddel, illetve májusi aktív performanszoddal hozzáteszel ahhoz az erősödő benyomáshoz, hogy az Amnesty International az egyik legjelentősebb antiszemita szervezet az NGO-k között.
Mint tudjuk, május 11-én a ciszjordániai Dzseninben egy tűzharcban lelőttek egy palesztin újságírónőt. Vagy izraeli golyó találta el, vagy palesztin, nem tudjuk, mindkét verzió mellett vannak érvek, Izraelben még folyik a hadsereg vizsgálata, amely egyébként sose zárta ki, hogy izraeli golyó találhatta el 200 méterről az újságírót. De nem tudjuk. Te viszont kezdettől állást foglaltál, bárminemű vizsgálat nélkül “izraeli katonák által fejbelőtt újságíróról” beszéltél.
Olyannyira, hogy aktivistáid kefijában, palesztinpárti szalagokkal a nyakukban, a palesztin nagykövettel együtt, a követség épülete előtt tartottak megemlékezést Sirín Abu Akláról.
Ez mégis mi volt? Ítéletalkotás előtt minden civil, szakértő, újságíró, jogvédő stb. előbb a tényekkel kell, hogy tisztában legyen, utána lehet véleményt formálni – de a ti policy-tek ráadásul összeférhetetlenség miatt kifejezetten tiltja is a pártos állásfoglalást, bármilyen kormányzat vagy politikai oldal melletti kiállást.
Ez természetesen lehetett önálló akció, de érdekes és szerves egységben van a londoni AI-titkárság üzenetével, amely május 11-én épp Abu Akla ügyében tette ki a fent látható, Shining-os posztot az apartheidről a közösségi médiában. A világ egyik első számú emberi jogi szervezete tehát már akkor, egy klasszikus vérvád bizonyosságával Izrael ellen uszított, amikor semmit sem lehetett tudni az elkövetőkről (a golyó egyébként, még egyszer, simán származhatott izraeli katonától is). A narratíva része persze, hogy Izrael direkt lőtte le az újságírónőt.
Hazai beszámolóitok az izraeli helyzetről éppolyan elnagyoltak, egyoldalúak és szégyenletesek, mint a londoni anyacégé, bár szerencsére ritkábbak, ez a séta a nagykövettel mint felbuzdulás remélhetőleg egyedi kisiklás marad. A résztvevők azonban természetesen nem maradhatnak a szervezetben.
Ha nem vagytok képesek elküldeni őket, plusz ha nem vagytok képesek egy elhatárolódást kiizzadni magatokból az AI-titkárság hazug Izrael-gyűlölő kampányától, akkor abból nekem az jön le, hogy azonosultok vele.
Ebben az esetben pedig az a tiszteletteljes kérésem, hogy oszlassátok fel a szervezetet, a többi jogvédő munkát lehet más keretben folytatni. Így sok értelme nincsen.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.