„Bölcsek, vigyázzatok minden szavatokra, nehogy a rossz vizek helyére kerüljetek, ahol tanítványaitok ihatnak a vízből, amely ártana nekik…” (Talmud, Atyák 1:1.)
A „faj” szó használata emberek, embercsoportok kapcsán joggal okoz sokunkban erős diszkomfort érzést, de ezt nem csupán a tagadhatatlan történelmi áthallások indokolják. A rossz érzés mindenekelőtt önmagából a darwinista, biologizáló asszociációból fakad, amely – egy hívő ember számára elfogadhatatlan módon – az emlősök egy fajára alacsonyítja az embert. Aztán persze még kínosabbá teszi a szóhasználatot, a dolog szociáldarwinista konnotációja, amely egyenesen az állatfajok evolúciójához hasonló megközelítéssel tekint a „társadalomszervezés kérdésére”, és alacsonyabb meg magasabb rendű emberi fajokban gondolkodik. A történelemtudományokban jártasok tudják, hogy a holokauszt ideológiai megalapozásában jelentős szerepet játszott ez az áltudományos megközelítés.
Egy szöveg értése és értékelése azonban nem kizárólag, sőt általában nem egy-egy szó által keltett asszociációk mentén történik, a kontextus legalább ilyen lényeges. A mai, túlfűtött diskurzusban is érdemes a kontextust megvizsgálni. Különösen azért, mert jelen esetben a kontextusnak van valódi tétje.
Tekintve, hogy jelen sorok írója nem csak zsidó származású, hanem hite és szenvedélye szerint is a zsidóság elkötelezettje, engedtessék meg, hogy a kontextus alábbi vizsgálata elsősorban zsidó nézőpontból történjen!
A beszédszituáció látszólag könnyedén értelmezhető: az az állítás, hogy Európában két lehetséges szellemi megközelítés áll egymással szemben: egy a kulturális és vallási értékek köré épülő közösségekben, nemzetekben és nemzetállamokban hívő, és egy, a civilizációk és kultúrák homogenizációját célzó, a nemzetállamok létjogosultságát megkérdőjelező radikális globalista álláspont.
Az előbbi azt hirdeti, hogy a nyelvi, etnokulturális, vallási tradíciók és szokások alapjaiban határozzák meg embertársainkhoz való viszonyainkat és közösségi létünket, és ezáltal szellemi integritásunk, sőt személyes biztonságunk kérdéseit is.
A másik álláspont szerint, minden kulturális, közösségi hovatartozás, amely adott és nem „szabadon választott”, ódivatú és óhatatlanul kirekesztő, más kultúrájú, vallású és hagyományú emberek csoportjával szemben. Ezért a kulturális és nemzeti neutralitás ideáját hirdeti, és az alapvető értékeket úgy általában béklyónak tekinti, azok alól kényszeresen „fel akar szabadítani”.
A vázolt problémából következő, számunkra releváns kérdés tehát az, hogy sajátos zsidó perspektívánkhoz, melyik világnézet illeszthető inkább?
Tekintve, hogy a zsidóság minden alapja tekintetében megkérdőjelezhetetlenül vallási identitás, és eköré nemzeti közösséget is formál, valamint képes volt a legújabb korban mindannyiunk számára fontos nemzetállamot is életre hívni, nem kérdéses, hogy zsidókként a kulturális, civilizációs különbségeket elrendelt adottságnak és értéknek tekintő, nemzetállamokban gondolkodó irányzat áll hozzánk közelebb.
Az etnokulturális, vallási hagyományok civilizációs egyediségét elismerő világnézet nélkül nem lenne sem a zsidó vallásnak, sem Izraelnek létjogosultsága.
A radikális globalista, határok nélküli világban a zsidó államnak nincs helye.
Eddig az elvi megközelítés.
Van azonban egy ennél sokkal kézelfoghatóbb probléma is, a semlegességet hirdető, „nemzetek fölötti” állásponttal. Jelesül, hogy életképtelen és végzetesen aszimmetrikus helyzetet hoz létre. Az értéksemlegesség bázisán olyan más (pl. muzulmán) civilizációkból érkező közösségeknek enged jelentős teret, amelyek nem csak unikálisnak tekintik saját vallásukat és kultúrájukat (ebben(!) a tekintetben hasonlóan pl. a mai keresztények vagy zsidók többségéhez), hanem jelentős részük saját világának – akár – erőszak általi kiterjesztését is kultúrája sajátjának, sőt vallási kötelességének tekinti. Így viszont a kulturális semlegesség oltárán végül éppen az a tolerancia ég el, amelyre hivatkozva az oltár megépült. Ennek az erőszaknak, és a nyomán kialakult toleranciahiánynak első célpontjai pedig jellemző módon megint csak a zsidó közösség tagjai.
A probléma ráadásul háromoldalú: a vallási szokásaikhoz ragaszkodó, nemzeti létükre büszke zsidók közvetlen célpontjai (1) a neomarxista progresszivisták vallási szokásokat (pl. kóser vágás, körülmetélés) korlátozó, Izraelt fasiszta, apartheid államnak bélyegző politikai aktivitásának; (2) a fundamentalista iszlám antiszemita terrorjának; és (3) a fundamentalista iszlám által felkavart társadalmi nyugtalanság talaján burjánzó neonáci agressziónak.
Ha ebből a szemszögből nézzük tehát, kijelenthetjük, hogy az a szuverenista, nemzetállami álláspont áll a zsidó értékvilághoz közelebb, amelybe illeszthetők a magyar miniszterelnök tusdnádfürdői beszédének egyes elemei is.
Ez akkor is így van, ha nem tekinthetünk el a nyelvhasználati problémától, a „faj” fogalmának bevezetésétől, a szóhasználat kifejezetten taszító mivoltától.
Mindezen az sem változtat, hogy – mint azt a Telex.hu-tól időközben megtudtuk – Jean Raspail Szentek tábora című regénye bevezetőjének, szóról szóra idézett nyelvi fordulatairól van szó. Lehetett volna körültekintőbben megnézni azt az idézetet! Az óvatos szóhasználat kötelessége mindenkire vonatkozik!
A kérdés azonban mégiscsak az, hogy zsidóként, zsidó vezetőként minek van itt tétje. Márpedig meggyőződésem, hogy itt a kontextus tétje nagyobb.
Az európai – és benne a magyar – zsidóság jövője, valamint Izrael szempontjából valódi tétje a fentebb vázolt szellemi és politikai vitának van,
mert erősen remélem, hogy nem egy hanyag szövegíró által cedált Raspail idézet határozza majd meg a holnapunkat.
A tét az, hogy a fundamentalista iszlám és az értéksemlegességet erőszakkal is követelő neomarxisták malomkövei között őrlődő zsidóságnak lesz-e módja biztonságban és vallását szabadon gyakorolva élni, Izraelnek pedig fennmaradni.
Köves Slomó az EMIH – Magyar Zsidó Szövetség vezető rabbija.
Ennél pontosabban, világosabban nem lehet fogalmazni! Mégis vannak olyanok, akik nem értik….
Amíg dőltek az állami..bocsánat…adófizetői milliárdok a rabbi kezéhez, addig miért nem panaszkododtt Köves Slomó? Most, hogy szóba hozták a faji kérdést, rögtön lehullott a lepel a szeméről! Szégyellheti magát!
Dehogy hullott. Csak félrecsúszott. Most igazgatja szépen a helyére.
Slomó te hitvány csiga
TEGYÜK GÓRCSŐ ALÁ EZT AZ EGÉSZ TÖRTÉNETET! (részletesen)
Korábbi időkben a „faj szót,meghatározást” etnikai, eredetközösségi csoportokra, népességre értették és nem redszertani értelemben használták. A hisztériakeltésben élenjáró belterjes, belpesti liberális entitásnak, ―különösen ott az Újlipótváros és az Erzsébetváros környékén,―tudniuk
illene, hogy nem ORBÁN VIKTOR, hanem a Judaizmus tesz elsőként definitíve különbséget etnikum és etnikum között. ” Mert az Úrnak, a te Istenednek szent népe vagy te; téged választott az Úr, a te Istened, hogy saját népe légy néki, minden nép közül e föld színén.” /MÓZES ÖTÖDIK KÖNYVE A TÖRVÉNY SUMMÁJA 7. fejezet, 6. mondata./
A zsidóság egész történelme során őrt állt saját etnikai tisztasága, vallási, valamint
történelmi eredetközösségének megóvása felett. (Az izraeli Rabbi, David Shapira kimondja az
igazságot!)
Lásd itt: https://www.youtube.com/watch?v=zqSjeiiWmck )
A TÓRA, azaz MÓZES ÖT KÖNYVÉNEK: —– http://hu.wikipedia.org/wiki/Tóra —- ötödik könyvében,
DVARIM-ban a „törvény summájában”, a 7. fejezet 3.-4. mondata
egyértelművé teszi a zsidó és nem zsidók közötti házasságok tilalmát:
„Ne házasodjál velük idegen népekkel össze. Lányaidat ne add fiaikhoz és lányait ne
vedd el fiaidnak.”
PONTOSABBAN:
3. mondat :
Sógorságot se szerezz ő velök, a leányodat se adjad az ő fioknak, és az ő
leányukat se vegyed a te fiadnak;
4. mondat:
Mert elpártoltatja a te fiadat én tőlem, és idegen isteneknek szolgálnak; és
felgerjed az Úrnak haragja reátok, és hamar kipusztít titeket. ”
A zsidó és nem zsidó között kötött házasság a zsidó törvény szerint nem bír összekötő
erővel, és a vallás szempontjából nem tekinthető érvényesnek, akkor sem, ha
száz rabbi áldotta meg.
A zsidóság egyik legnagyobb prófétája Jirmijahu :http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/szocikk/12301.htm, is intőn emeli fel szavát az ellen, hogy a zsidó nép külső népekkel házasságot ne kössön és ezáltal fokozatosan ne asszimilálódjon, hanem ehelyett az „együtt, de külön-külön” receptjét írja elő, mint az egyetlen lehetséges módot arra, hogy a zsidó nép és zsidó lét fennmaradjon.
Ezt a történelmi etnocentrikus világnézetet a zsidóság vallási törvényei nyomán szigorúan, évezredekig be is tartotta, ezért is tudott annyi archaikus, egykori nagy múltú népet a jelen időkig túlélni és annyi megpróbáltatáson felülemelkedni.
A zsidóság erős kohéziójának alapja: az etnocentrikus önbecsülés és etnikai-történelmi eredetközösségbeli önvédelem, a „fajvédelem”. A zsidó etnikumot kiemeli a többi etnikum közül és kiválasztottsággal és küldetéstudattal övezi fel, és rendeli más etnikumok fölé, hogy azokat irányítsa és vezesse. A zsidók gondolatvilágában lassan az egész történelem a zsidó nép megszabadulásának és
felemelkedésének rendeződött alá,
” Így a világfolyamat egész képzelt tartalma az lett: miként teremtette meg az isten az embert, hogy az őt dicsőítse, miként szegte meg a ember (és sajátosan éppen Jahve választott népe, a zsidó) újra meg újra ezt a parancsot, amivel magára vonta isten haragját és bosszúját, mindaddig, míg maga az isten nyújt majd segítséget a végső szabaduláshoz.”
(Fent Idézet: Helmuth von Glasenapp: Az öt világvallás, Gondolat kiadó Budapest 1984. 470
oldal.(Die fünf Weltreligionen“ von Helmuth von Glasenapp), http://de.wikipedia.org/wiki/Helmuth_von_Glasenapp , http://www.buecher.de/…/produc…/detail/prod_id/14258556/)
A judaizmusban az egész világ eseménytörténete egy kiválasztott etnikum, a zsidó etnikum sorstörténetének függvénye lesz. A judaizmust pontosan ezért lehet az etno-centrikus és etno-soviniszta jellege által a „faji”, pontosabban etnikai kiválasztottságra épülő eltorzított német nemzetiszocializmus vallásideológiai előképének tekinteni.
Vagyis annémet, germán etno-centrikus, etno-soviniszta nemzetiszocializmus, mint negatív, (!) germanizált, plagizált judaizmusként is leírható. Tehát a német etnosoviniszta, nemzetiszocialista ideológia, a zsidó kiválasztottságra és küldetéstudatra épülő judaizmus német átirata.
ÍME EGY AUTENTIKUS NYILATKOZÓ ortodox zsidó vallási vezető :
http://i.imgur.com/bZlRFZK.jpg
Gyakran felteszik a kérdést, mit kell és hogyan kell értelmezni a ; „magyar szellemet ?”.
https://de.wikipedia.org/wiki/Volksgeist
Pontosan a magyar nemzeti szellem alatt azt értem, amit Herder és Hegel a ” VOLSGEIST” (nemzeti szellem) alatt ért. Ez pedig nem valami misztikus és irracionális dolog. Hanem olyan sajátos minőségek összessége, amely egy-egy embercsoportot, egy adott emberi eredet és sorsközösséget megkülönböztet egy másik embercsoporttól, egy másik emberi eredet és sorsközösségtől. A magyart a
zsidótól, a norvégot a japántól, a perzsát az írtől, stb.
TEHÁT, bármelyik embercsoport történelmi alkotóerejének közös szellemi gyökereiről van szó.
Megragadom az alkalmat, hogy idézzek, Nachman HaKohen Krochmaltól
https://en.wikipedia.org/wiki/Nachman_Krochmal német nyelven író kiemelkedő zsidó filozófustól, aki szintén azon a véleményen volt, hogy minden egyes etnikumnak, entitásnak van kizárólag rá jellemző „kódja”. Olyan egyedi jellegzetesség, amely minden intézményére és kulturális kifejezési formájára jellemző. Jellemző a magyarra és jellemző a zsidóra is.
” Az egyedi szellemhez hasonlóan a nemzet szellemét is sajátos jegyek jellemzik. Minden egyes entitás esetén, s minden cselekedetében kivehetjük e jegyeket. Egy nemzetet mindig megkülönböztethetünk, elválaszthatatlanunk a többitől: a művészetben, és a mesterségekben, a szokásokban és a törvényekben, az oktatásban, és a gyermekek nevelésében, az istenről való tudásban és a vallási
szertartásokban, minden békében és háborúban elkövetett tettében, minden korszakában és hanyatlásában. Ugyanakkor az is igaz, hogy néha nem könnyű – sok ismeretet igényel – e szellemi jelenségek viszonyának, értékének és kapcsolatainak feltárása.”
(Nachman HaKohen Krochmal ” Moreh Newuchei” Ha-Yman” , in Kitvei Krocmal,
szerk. S Rawodowicz (London, 1961), 35.)
Lásd itt: http://www.abebooks.com/Nachman-Krochmals…/14156027697/bd
Azt üzenem a hisztériát mesterien generáló személyeknek, hogy „csitt”! Csendesebben és szerényen, no és hithűen!
A magyar nép tanult a zsidóság (hiszen kiktől lehetne a legtöbbet tanulni?) több ezer éves bölcsességéből! (lásd mit mond: Az izraeli Rabbi, David Shapira, aki kimondja az igazságot! ) https://www.youtube.com/watch?v=zqSjeiiWmck
Békés üdvözlettel: Bodó K. Attila
‘Avval, hogy „Isten minden embert a maga képmására teremtett”, K. Slomó meggyalázta az alapító, (Liadi) Snéur Zálmán örökségét, aki szerint alapvető különbség van a zsidók és a nem zsidók között…
„A Rabbi” tanításai szerint ugyanis csak az eredendően jó zsidóknak van isteni lelkük, tehát minden született zsidónak, míg az eredendően rossz nem zsidók alacsonyabb rendűek, az ősgonosz(ság) megnyilvánulásai, pusztán állati lelkűek, és azért van belőlük olyan sok, mint a szemét, mert maguk is szemetek, tehát lényegükben szemétből és szemétre valók…’
A kontextus nem ez, kedves Slomó.
A kontextus az, hogy Magyarország egy minden tekintetben hanyatló ország, köszönhetően nem kis részben annak, hogy Orbán a saját hatalmi céljai érdekében folyamatosan harcba vezeti a magyarságot mindenféle nemlétező, vagy nem jelentős ellenségekkel szemben, ahogy ebben a beszédében is teszi.
Úgy gondolod, hogy egy recesszió küszöbén, brutális infláció és elszegényedés mellett, a jogállamiság romjain tényleg a „poszt-nyugattal” szemben kell meghatározni Magyarországot?
Téged meg lehet etetni azzal, hogy a zsidóság jólétét ma Magyarországon a jóságos miniszterelnök úr garantálja, mert ő tartja vaskézzel távol a barbár muszlim hordákat, akiket a dekadens EU ránk uszít? A faji elmélkedés meg csak egy szerencsétlen szóhasználat volt, spongyát rá?
Persze mindegy, hogy valójában mennyit hiszel el ebből, és mi az, amit érdekből mondasz a kenyéradó Orbán védelmében. A probléma az, hogy a saját szűk körödön kívül nincs olyan ember ma Magyarországon, aki ne megvetéssel tekintene rád. Az orbánhívők azért, mert ők nagyon is jól értik, hogy a faji keveredés nem egy véletlen szóhasználat volt. A rezsim ellenzői meg azért sunyiságért, amivel valahogy mindig megtalálod, hogy a zsidóság állítólagos érdekei miért esnek egybe az Orbán-kormány érdekeivel.
Kedves Kinga! Sajnálatos, hogy a magyarországi neológ zsidók nem ismerik a jobboldali cionista politikai retorikát, azt az érdekérvényesítési elszántságot, amely Zeev Jabotinsky gondolatai tükröznek a legjobban:
Zeev Jabotinsky kiemelkedő nacionalista zsidó társadalomtudós és pragmatikus társadalomszervező, író, az izraeli “Zeev Jabotinsky Institute In Israel – névadója. ” A nacionalizmus
mindenekfelett álló érték. Nincs a nemzetnél, a hazánál magasabb ,rendű
érték, nincs olyan istenség e világegyetemben, amelynek kedvéért fel
kellene áldoznunk e két legdrágább kincset”. Jaboninsky ehhez még azt is
hozzáfűzi, hogy “a társadalmi béke záloga, ha az etnikum lefedi a
nemzet fogalmát”. Az “abszolút nemzet” ideáltípusát abban látta, ha a
nemzet, azonos etnikai, történelmi eredetközösségből származó
népességből áll és időtlen idők óta ugyanazon a földarabon él. Ott ahol
kultúrája, államisága kialakult. Tehát őshonos és nem rendelkezik olyan
más etnikumú kisebbséggel, amely gyengíti a nemzeti kohézióját, és
idegen kulturális etnikai zárványként gyengíti az őshonos etnikai
eredetközösség tradícióját, értékrendjét. Valamint a nemzet eredeti
nemzeti nyelvét beszéli , eredeti írását használja és nem azt, amit egy
másik etnikumtól átvett. Jabotinsky, mindezen kiváló gondolatokat azzal
koronázza
meg, hogy kijelenti, hogy ” Egy nemzet lényegét azonban, sajátos
jellegének alfáját és ómegáját specifikus fizikai minősége, etnikai
összetétele alkotja!”.
(Jabotinsky végrendelete Jeruzsálem -Tel Aviv,
1947. Ktavim,9 kötet,110. oldal) Ide, ebbe a gondolatmenetbe semmiféle
idegen etnikai migráció nem fér bele!
DE LÉPJÜNK TOVÁBB!
Ez a páratlan és halhatatlan érdemű államférfi DÁVID BEN GÚRION a következőket mondta: ” „Minket az nem érdekel, hogy mit mondanak, hogyan vélekednek az izraeli zsidóságról ! Minket az érdekel, amit az izraeli zsidóság gondol ás az amit akar!”
Orbán Viktor pontosan ezt a követendő utat járja! vagyis „Minket az nem érdekel, hogy mit mondanak nyugaton és mit tartanak a magyarokról ! Minket az érdekel, hogy mi a magyarság érdeke !
Ez valóban nehezen értelmezhető napjaink behízelgő szervilis az USA ülepét nyaló politikusai mellett .
De pontosan ezért ünnepelni való!
Juden raus! Vagy mit akartál ezzel mondani? Szerinted a zsidó és a magyar azonos etnikum?
Nekem is fontos, hogy mi a magyarság érdeke, csak nem gondolom, hogy ebben Orbán Viktor szava a zsinórmérce.
„Juden raus!” Ez a közbevetés mire utal? Mihez kapcsolódik? Mert sem az általam közzétett írás mondanivalójából, sem az Önéből nem tudom levezetni.
Miért kell egy mindenszempontbol hanyatlo országban, még”‘ űldőzve „‘is ott „‘tengődni”” ?.