Afrika-szerte a népességnövekedés, az erőforráshiány és a konfliktusok folyamatosak. Ennek következtében már most is hatalmas népességmozgásokra került sor – írja az Unherden megjelent cikkében Nicholas Krohley.
A cikk írója megyjegyzi, hogy eddig a kontinensen belüli domináns tendencia a vidékről a városokba irányuló migráció volt, mivel az emberek a vidékről új távlatok felé menekülnek az olyan nyüzsgő megavárosokba, mint Lagos és Kinshasa, valamint tucatnyi „kisebb”, hatalmas növekedési ütemű városba, mint Luanda, Niamey, Kampala és Dakar.
A nemzeti kormányok, nem kormányzati szervezetek és multinacionális szervezetek igyekeznek kezelni a városok terjeszkedését, stabilizálni a vidéki területeket és gazdasági lehetőségeket teremteni.
Krohley szerint azonban a velük szemben tornyosuló problémák leküzdhetetlenek.
Az UnHerd szerzője azt írja, hogy Afrika vidéki belső területeinek nagy részén nincs kilátás a stabilizációra. A Száhel-övezetben pusztítást okozó militáns csoportok és a környezet állapota egyre nehezebbé teszik a helyzetet. Krohley úgy véli, hogy a demográfiai növekedési ráták talán egy évtizeddel ezelőtt tetőztek, de a nettó növekedés egyszerűen így is elsöprő.
A cikk írója szerint az Oroszország által szándékosan okozott zavarok a globális élelmiszerellátásban az Ukrajna elleni háború révén tovább fokozzák az amúgy is veszélyes helyzetet, amikor is közeleg az élelmezésbiztonsági katasztrófa, és ennek elkerülhetetlen következménye lesz a Földközi-tengeren átívelő nagyarányú migráció. Krohley úgy látja, hogy az elkövetkező hónapokban az egyetlen nyitott kérdés az, hogy ezek a migrációs hullámok mennyire fogják felülmúlni az elmúlt évtizedben tapasztaltakat, és milyen mértékű lesz az ezzel járó emberi szenvedés.
„Mit lehet tenni Európa déli szárnyának biztosítása érdekében?”
– teszi fel a kérdést Krohley.
A válasz szerinte az, hogy először is a nemzetközi élelmiszerellátás stabilizálása a legfontosabb, de megjegyzi, hogy ehhez időre van szükség.
Addig is alapvető lépés a líbiai stabilitás megteremtése.
A szerző ezen a ponton emlékeztet, hogy a NATO Kadhafi eltávolítását célzó 2011-es beavatkozása óta Líbiában káosz uralkodik: a Földközi-tengeren átvonuló illegális migráció melegágya, a nemzetközi zsoldosok játszótere, valamint számos terrorista hálózat állomáshelye és operatív ugródeszkája.
„Jelenleg Líbia megosztott. Rivális kormányok versengenek a legitimitásért. Külföldi zsoldosok, mint például az orosz Wagner-csoport, ámokfutást folytatnak. Az ország hatalmas energiaszektora megbénult. A jogállamiság sérült, ami lehetővé teszi az emberkereskedelemmel, terrorizmussal és kábítószerrel foglalkozó hálózatok feketepiaci tevékenységét. Az ENSZ által támogatott tripoli kormány sem átlátható, sem elszámoltatható.
Líbia jelenlegi helyzete rendkívüli látens kockázatot jelent az európai biztonságra – ami, ha nem oldódik meg, katasztrófához vezet, ahogy az afrikai migrációs minták megváltoznak”
– írja Krohley.
A szerző leszögezi, hogy az ENS egy folyamatorientált intézmény, nem pedig eredményorientált, márpedig a folyamatai Líbiában nem hoztak eredményt, ahogyan máshol is újra és újra kudarcot vallottak.
Krohley továbbá emlékeztet a tényre, hogy a folyamatos káosszal szembesülve a líbiai politikai intézmények saját problémáik megoldását keresték, ezért választottak az év elején új miniszterelnököt, hogy stabilizálja az országot és azt választásokhoz vezesse. Választásuk a korábbi belügyminiszter, Fatih Bashaghára esett, azonban a hivatalban lévő miniszterelnök, Abdul Hamid Dbeibeh nem volt hajlandó átadni az irányítást,
aki ahelyett, hogy Líbia jövője érdekében dolgozna, egyre inkább Moszkvához fordul támogatásért.
Nem mellesleg az ENSZ is hivatalosan őt támogatja.
A cikk szerzője szerint ugyanakkor az ENSZ egy bukott miniszterelnököt támogat, aki saját személyes érdekeit követve ragaszkodik a hatalomhoz, miközben összejátszik az orosz befolyás növelésével a terepen.
„Amikor a migrációs hullámok eszkalálódnak, Európa nem számíthat a jóhiszeműségére vagy a válságkezelésben való jártasságára”
– véli Krohley.
„Most van itt az ideje a határozott, előremutató líbiai fellépésnek, hogy támogassuk a líbiai megoldást Líbia régóta húzódó kihívásaira”
– tette hozzá.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.