Aris Roussinos az orosz invázió kezdete óta rendszeresen tudósít Ukrajnából. Az egykori háborús riporter részletes cikkben elemezte a jelenlegi helyzetet az UnHerd oldalán.
Roussinos a cikk elején egy drámai történetet idéz fel, mikor egy ukrán férfi elmondta neki, hogy a harcokban meghalt az egyetlen fia, és most ő áll be az egységébe. A tudósító szerint ez a beszélgetés rávilágít két ellentétes igazságra az ukrajnai háborúról. Először is, hogy az ukránok fékezhetetlen akarattal rendelkeznek, hogy legyőzzék az orosz megszállókat és visszaszerezzék az országuk feletti teljes irányítást, bármilyen áldozatok árán is. S rámutat, hogy a másik kemény igazság azonban az, hogy Ukrajnának az idegen megszállással szembeni ellenállásnak igen magas az emberi ára.
„Szinte mindenki, akivel beszéltem, azt állítja, hogy a hivatalos halálhírek, amelyek szerint jelenleg napi 200 katona hal meg, alábecsült adatok. „Egy egész fiúgenerációt irtanak ki” – mondta nekem egy férfi”
– írja a tudósító.
A cikk idézi a RUSI új jelentését, amely a kelet-ukrajnai frontvonalakon végzett eredeti kutatásokon és a magas rangú ukrán parancsnokokhoz való kiváló hozzáférésen alapul.
A jelentés szerint az orosz hadsereg a háború első heteiben elszenvedett hadműveleti kudarcok miatt átalakította hadviselési módját, és felhagyott a gyors mozgású páncélos oszlopokkal végrehajtott nagyszabású bekerítési kísérleteivel.
Most a tüzérségre támaszkodik, hogy az ukrán hadsereg ellenállóképességével együtt ledarálja a védelmi állásokat, majd a gyalogság és a páncélosok helyi lándzsahegyekbe tömörülve elsöprő erővel foglalják el a romokat, jelenleg hét az egyhez arányban felülmúlva az ukrán védők számát.
A cikk idézi, hogy ez lehetővé teszi „az orosz erők nagyobb előrehaladást érjenek el a városi harcokban, az orosz és az ukrán egységek veszteségeinek aránya jelenleg megközelíti a paritást, annak ellenére, hogy általában az oroszok vannak támadásban”.
A jelentés szerint az oroszok apró, lokális célpontokat támadnak, abban a látszólagos bizalomban, hogy az idő Moszkva oldalán áll. A cikk idézi, hogy a RUSI tanulmánya megállapítja, „bár az ukrán csapatok sokkal jobban motiváltak, az oroszok számbeli fölénye és az a képességük, hogy tüzérséggel pusztítják az ukrán erőket, miközben manővereznek, azt jelenti, hogy az ukrán egységek továbbra is területet adnak át, és aránytalanul sokat fizetnek a támadásért”.
„Oroszország Donbaszban elért helyi sikereinek középpontjában Moszkva hatalmas tüzérségi tűzereje áll, amely ellensúlyozza gyalogságának gyenge minőségét, ami a háború korábbi szakaszában a nyugati megfigyelők gúnyolódását váltotta ki – és talán veszélyes önbizalomhiányt szított” – írja Roussinos, aki leírja, hogy hiába vannak jól kiképezve az ukrán katonák, tarthatatlanul nagy számban halnak meg anélkül, hogy valaha is látnák az ellenséget.
A tudósító leírja, hogy a jelentés egy elhúzódó háborúra figyelmeztet, amely Oroszországnak kedvezhet.
„Először is, Oroszország tüzérségi tűzerője nemcsak az ukrán erősségek csökkentésében hatékony, hanem abban is, hogy megakadályozza az ukrán erők tömörülését az ellentámadásokhoz. Oroszország „naponta körülbelül 20 000 152 mm-es tüzérségi lövedéket lő ki, míg Ukrajna 6000-et”, és nem csak az újonnan gyártott, hanem a szovjet készletekből is merít, amelyekből „egyes becslések szerint még mindig több éves készlet áll rendelkezésre”. Az egyenlőtlenséget tetézi, hogy a nagy hatótávolságú orosz rakétacsapások tönkreteszik Ukrajna védelmi infrastruktúráját, ami aláássa az ország kapacitását egy akár évekig tartó háború fenntartására” – sorolja Roussinos.
„Másodszor, a nyugati készletekből származó pótlólagos hadianyag-ellátás lehetővé tette az ukránok számára a túlélést, de nem elegendő a stratégiai győzelem megszerzéséhez. Továbbá a NATO különböző készleteiből származó, adományozott járművek és fegyverrendszerek összevisszasága egy bonyolult és nehézkes ellátási és karbantartási vonalat hagyott az ukránok számára”.
„Harmadszor, Ukrajna hatalmas harcolói mozgósítása biztosítja a szükséges tömeget egy ilyen léptékű, nagy intenzitású háború megvívásához, de a tapasztalat rovására, így „a képzett gyalogsági és páncélos operátorok hiánya korlátozza Ukrajna támadó harci erejét”, míg „a korlátozott személyzeti kapacitás korlátozza Ukrajna képességét a kombinált műveletek nagy léptékű megtervezésére és végrehajtására” – idézi a jelentést a szerző.
Roussinos szerint a jelentés kivételesen kijózanító olvasmány a mai zavaros információs káoszban.
„Az, hogy a háború korábbi szakaszában túlságosan magabiztosan hangsúlyozták Ukrajna győzelmeit, a nyugatiak önelégültségét táplálta, és csökkentette a sürgősség és a fenyegetettség érzését, amellyel az ország még mindig szembenéz, és ez hozzájárult ahhoz, hogy Ukrajna most nehéz helyzetben van.
A kemény igazság az, hogy a stratégiai győzelemhez Ukrajnának vissza kell szereznie és meg kell tartania elvesztett területeit, és ez a cél most úgy tűnik, hogy meghaladja az ország képességeit” – írja a tudósító.
Ez azonban nem jelenti azt a szerző szerint, hogy Putyin megnyerte a háborút. Felhívja a figyelmet, hogy
az oroszok is súlyos veszteségeket szenvedtek, és a szeparatista köztársaságokból származó sorköteleseket dobnak a donbászi húsdarálóba.
„Valójában a háború végkimenetele ismeretlen. Az alapvető dinamika azonban, amely sok kommentátort, köztük engem is, a háború kezdete előtt meggyőzött arról, hogy könnyű orosz győzelmet jósolnak, még nem változott meg annyira, hogy Ukrajna végső győzelmébe vetett bizalom abszolút legyen. A nagy nyilvánosságot kapott, megdöbbentő veszteségek ellenére Oroszország megőrizte azt a viszonylagos anyagi előnyét, amellyel a háborút kezdte. Ugyanilyen veszélyes Ukrajnára nézve, hogy az ország nyugati nemzetek általi támogatása továbbra is ugyanolyan darabos és bizonytalan, mint a kezdetektől fogva volt” – jelenti ki Roussinos.
A szerző szerint a villámháború sikertelensége után Oroszország arra a stratégiára rendezkedett be, hogy Ukrajnát hosszú időn keresztül bedarálja, és arra épít, hogy az ország nyugati szövetségesei belefáradnak abba és lassan csökkentik a támogatásukat.
„Az Oroszország agressziójával szembeni egységes nyugati elszántság valószínűleg nem éli túl a telet: ahhoz, hogy az ukránok döntően megnyerjék a háborút, a nyáron vissza kell szerezniük a terepet, vagy egy olyan kíméletlen háborúval kell szembenézniük, amelyben az esélyek egyre inkább ellenük szólnak”
– jelenti ki Roussinos.
„Egy masszív európai újrafegyverkezési program nélkül csak az Egyesült Államok rendelkezik olyan mennyiségű tartalék fegyverzettel és lőszerrel, amely elegendő ahhoz, hogy olyan ukrán haderőt hozzon létre, amely képes visszaszerezni a kezdeményezést a csatatéren. A prognózis azonban még itt is borús: a Biden-kormányzat, amely talán ostoba módon nyíltan összekapcsolta az emelkedő benzinárakat az Ukrajnának nyújtott támogatásával, történelmi mélyponton van, miközben a valószínűleg katasztrofális félidős választások felé botladozik” – írja a szerző.
Roussinos szerint az egyetlen esélye Ukrajnának az lenne, ha a Nyugat komolyan venné a segítségnyújtást.
A teljes cikk itt olvasható.
Fotó: MTI/EPA/Szergej Ilnyickij
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.