Aris Roussinos az orosz invázió kezdete óta rendszeresen tudósít Ukrajnából. Az egykori háborús riporter részletes cikkben elemezte a jelenlegi helyzetet az UnHerd oldalán.
Roussinos a cikk elején egy drámai történetet idéz fel, mikor egy ukrán férfi elmondta neki, hogy a harcokban meghalt az egyetlen fia, és most ő áll be az egységébe. A tudósító szerint ez a beszélgetés rávilágít két ellentétes igazságra az ukrajnai háborúról. Először is, hogy az ukránok fékezhetetlen akarattal rendelkeznek, hogy legyőzzék az orosz megszállókat és visszaszerezzék az országuk feletti teljes irányítást, bármilyen áldozatok árán is. S rámutat, hogy a másik kemény igazság azonban az, hogy Ukrajnának az idegen megszállással szembeni ellenállásnak igen magas az emberi ára.
„Szinte mindenki, akivel beszéltem, azt állítja, hogy a hivatalos halálhírek, amelyek szerint jelenleg napi 200 katona hal meg, alábecsült adatok. „Egy egész fiúgenerációt irtanak ki” – mondta nekem egy férfi”
– írja a tudósító.
A cikk idézi a RUSI új jelentését, amely a kelet-ukrajnai frontvonalakon végzett eredeti kutatásokon és a magas rangú ukrán parancsnokokhoz való kiváló hozzáférésen alapul.
A jelentés szerint az orosz hadsereg a háború első heteiben elszenvedett hadműveleti kudarcok miatt átalakította hadviselési módját, és felhagyott a gyors mozgású páncélos oszlopokkal végrehajtott nagyszabású bekerítési kísérleteivel.
Most a tüzérségre támaszkodik, hogy az ukrán hadsereg ellenállóképességével együtt ledarálja a védelmi állásokat, majd a gyalogság és a páncélosok helyi lándzsahegyekbe tömörülve elsöprő erővel foglalják el a romokat, jelenleg hét az egyhez arányban felülmúlva az ukrán védők számát.
A cikk idézi, hogy ez lehetővé teszi „az orosz erők nagyobb előrehaladást érjenek el a városi harcokban, az orosz és az ukrán egységek veszteségeinek aránya jelenleg megközelíti a paritást, annak ellenére, hogy általában az oroszok vannak támadásban”.
A jelentés szerint az oroszok apró, lokális célpontokat támadnak, abban a látszólagos bizalomban, hogy az idő Moszkva oldalán áll. A cikk idézi, hogy a RUSI tanulmánya megállapítja, „bár az ukrán csapatok sokkal jobban motiváltak, az oroszok számbeli fölénye és az a képességük, hogy tüzérséggel pusztítják az ukrán erőket, miközben manővereznek, azt jelenti, hogy az ukrán egységek továbbra is területet adnak át, és aránytalanul sokat fizetnek a támadásért”.
„Oroszország Donbaszban elért helyi sikereinek középpontjában Moszkva hatalmas tüzérségi tűzereje áll, amely ellensúlyozza gyalogságának gyenge minőségét, ami a háború korábbi szakaszában a nyugati megfigyelők gúnyolódását váltotta ki – és talán veszélyes önbizalomhiányt szított” – írja Roussinos, aki leírja, hogy hiába vannak jól kiképezve az ukrán katonák, tarthatatlanul nagy számban halnak meg anélkül, hogy valaha is látnák az ellenséget.
A tudósító leírja, hogy a jelentés egy elhúzódó háborúra figyelmeztet, amely Oroszországnak kedvezhet.
„Először is, Oroszország tüzérségi tűzerője nemcsak az ukrán erősségek csökkentésében hatékony, hanem abban is, hogy megakadályozza az ukrán erők tömörülését az ellentámadásokhoz. Oroszország „naponta körülbelül 20 000 152 mm-es tüzérségi lövedéket lő ki, míg Ukrajna 6000-et”, és nem csak az újonnan gyártott, hanem a szovjet készletekből is merít, amelyekből „egyes becslések szerint még mindig több éves készlet áll rendelkezésre”. Az egyenlőtlenséget tetézi, hogy a nagy hatótávolságú orosz rakétacsapások tönkreteszik Ukrajna védelmi infrastruktúráját, ami aláássa az ország kapacitását egy akár évekig tartó háború fenntartására” – sorolja Roussinos.
„Másodszor, a nyugati készletekből származó pótlólagos hadianyag-ellátás lehetővé tette az ukránok számára a túlélést, de nem elegendő a stratégiai győzelem megszerzéséhez. Továbbá a NATO különböző készleteiből származó, adományozott járművek és fegyverrendszerek összevisszasága egy bonyolult és nehézkes ellátási és karbantartási vonalat hagyott az ukránok számára”.
„Harmadszor, Ukrajna hatalmas harcolói mozgósítása biztosítja a szükséges tömeget egy ilyen léptékű, nagy intenzitású háború megvívásához, de a tapasztalat rovására, így „a képzett gyalogsági és páncélos operátorok hiánya korlátozza Ukrajna támadó harci erejét”, míg „a korlátozott személyzeti kapacitás korlátozza Ukrajna képességét a kombinált műveletek nagy léptékű megtervezésére és végrehajtására” – idézi a jelentést a szerző.
Roussinos szerint a jelentés kivételesen kijózanító olvasmány a mai zavaros információs káoszban.
„Az, hogy a háború korábbi szakaszában túlságosan magabiztosan hangsúlyozták Ukrajna győzelmeit, a nyugatiak önelégültségét táplálta, és csökkentette a sürgősség és a fenyegetettség érzését, amellyel az ország még mindig szembenéz, és ez hozzájárult ahhoz, hogy Ukrajna most nehéz helyzetben van.
A kemény igazság az, hogy a stratégiai győzelemhez Ukrajnának vissza kell szereznie és meg kell tartania elvesztett területeit, és ez a cél most úgy tűnik, hogy meghaladja az ország képességeit” – írja a tudósító.
Ez azonban nem jelenti azt a szerző szerint, hogy Putyin megnyerte a háborút. Felhívja a figyelmet, hogy
az oroszok is súlyos veszteségeket szenvedtek, és a szeparatista köztársaságokból származó sorköteleseket dobnak a donbászi húsdarálóba.
„Valójában a háború végkimenetele ismeretlen. Az alapvető dinamika azonban, amely sok kommentátort, köztük engem is, a háború kezdete előtt meggyőzött arról, hogy könnyű orosz győzelmet jósolnak, még nem változott meg annyira, hogy Ukrajna végső győzelmébe vetett bizalom abszolút legyen. A nagy nyilvánosságot kapott, megdöbbentő veszteségek ellenére Oroszország megőrizte azt a viszonylagos anyagi előnyét, amellyel a háborút kezdte. Ugyanilyen veszélyes Ukrajnára nézve, hogy az ország nyugati nemzetek általi támogatása továbbra is ugyanolyan darabos és bizonytalan, mint a kezdetektől fogva volt” – jelenti ki Roussinos.
A szerző szerint a villámháború sikertelensége után Oroszország arra a stratégiára rendezkedett be, hogy Ukrajnát hosszú időn keresztül bedarálja, és arra épít, hogy az ország nyugati szövetségesei belefáradnak abba és lassan csökkentik a támogatásukat.
„Az Oroszország agressziójával szembeni egységes nyugati elszántság valószínűleg nem éli túl a telet: ahhoz, hogy az ukránok döntően megnyerjék a háborút, a nyáron vissza kell szerezniük a terepet, vagy egy olyan kíméletlen háborúval kell szembenézniük, amelyben az esélyek egyre inkább ellenük szólnak”
– jelenti ki Roussinos.
„Egy masszív európai újrafegyverkezési program nélkül csak az Egyesült Államok rendelkezik olyan mennyiségű tartalék fegyverzettel és lőszerrel, amely elegendő ahhoz, hogy olyan ukrán haderőt hozzon létre, amely képes visszaszerezni a kezdeményezést a csatatéren. A prognózis azonban még itt is borús: a Biden-kormányzat, amely talán ostoba módon nyíltan összekapcsolta az emelkedő benzinárakat az Ukrajnának nyújtott támogatásával, történelmi mélyponton van, miközben a valószínűleg katasztrofális félidős választások felé botladozik” – írja a szerző.
Roussinos szerint az egyetlen esélye Ukrajnának az lenne, ha a Nyugat komolyan venné a segítségnyújtást.
A teljes cikk itt olvasható.
Fotó: MTI/EPA/Szergej Ilnyickij
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.



Nagyjából rendben lévők az elemzés megállapításai. Bár, mint magam többször írtam, sok függ attól, ki mit definiál győzelemnek.
Ukrajna nem győzhet, ha ezelatt azt értjük, hogy visszaszerzi az elvesztett területeit. Legfeljebb ennek egy (kisebb) részét. Valami féle részleges győzelemnek, vagy másképp fogalmazva a háborúvesztés elkerülésének könyvelheti el, ha megtarthatja a Donbaszon kívüli területeit és politikai függetlenségét, valamint hivatkozhat az Oroszországnak okozott anyagi, katonai és hatalmas presztizs veszteségekre.
Orosz oldalról nézve az előbbiek tükörképeként: Oroszország győzelmet könyvelhet el, legalábbis a hazai közönségének tálalva, ha megtarthatja a Donbaszt és délen eléri Ukrajna teljes elzárását a Fekete-tengertől.
Ez részleges győzelem. de végül abszolút nem éri meg, mert lerombolt területet vesz át (amiből amúgy is van neki elég), nagy áldozatokat hozott, komoly anyagi, katonai és presztizs veszteségeket szenvedett, mindezt valódi előny elérése nélkül. Nagy kárt ugyan okozott, de ez nem győzelem, inkább lealacsonyítja az agresszort.
A győzelem az lenne, ha a stratégiai célt elérnék, ami Ukrajna függetlenségének letörése és oroszbarát bábkormány hivatalba helyezése lenne. Ugyanakkor ez is csak eszköz lenne arra, hogy a NATO-t távol tartsák (elrettentsék) a határaik közeléből. Azzal, hogy a saját határaikat Ukrajna teljes, vagy részleges elfoglalásával közelebb tolják a NATO országok határaihoz, a saját célkitűzéseik ellen dolgoznak.
Még az is megfontolandó, hogy Ukrajna számottevő lakosságában olyan ellenséget szereztek, amivel még az ország térdre kényszerítése esetén is előbb-utóbb meggyűlik a bajuk, a lázadás csak idő kérdése. Ilyen értelemben tehát hosszú távú stratégiai céljaikat Putyinék nem érhetik el.
Oroszország képtelen megérteni, hogy a 17-18. század már elmúlt, egy új világban élünk…
A lassan válságba kerülő gazdaságok minden erőforrásukat Ukrajnába irányítják át.
Vagy nem.
A belföldi problémák hamarosan felülírnak minden külpolitikai elkötelezettséget …
Ukrajna jelenleg ott tart, hogy a meglévő területeit sem képes megtartani, nemhogy az elfoglalt területeket visszaszerezze. Néha néha indítanak egy ellentámadás, ahol néhány falut visszafoglalnak, aztán az offenzíva kifullad és visszavonulnak. Ukrajna kb. 700 ezer fős hadsereget tart jelenleg fegyverben, aminek a 70 százaléka a fronton van. Oroszország Ukrajnában lévő hadereje, beleszámítva a szakadár köztársaságok milíciait is kb. 250 ezer fő. Az hogy az ukrán hadsereg mégsem tud átütő sikert kiharcolna azért van, mert a két hadsereg között óriási technikai különbség van az oroszok javára. Ezt a nyugati fegyver szállítások nem képesek kiegyenlíteni, mert azok a szükséges igényeknek a töredékét teszik csak ki. Az ukránok másik problémája az, hogy pazarolják a lőszert. A kézi páncéltörő rakétákat például, amelyeket a legelsők között bocsátott rendelkezésükre nagy számban a NATO néhány hét alatt ellövöldözték, más gyanú szerint eladták. Mindenre ezekkel lőttek, nemcsak páncélosokra, hanem teherautókra, épületekre, stb és gyakran olyan távolságból, ami már a találati határon túl volt. Egy ilyen rakéta ára 180 ezer dollár. Az ukránokat nem érdekli, mert nem ők fizetik.
Idén lehet, hogy Oroszország győz és létrejön egy tűzszünet, mint 2014-2015-ben, de a háború nem ér véget. Ugyan Németország, Franciaország lehet, hogy ismét a békekötést szorgalmazná, de Ukrajna ebbe nem menne bele, ahogy korábban az Oroszország, Németország, Franciaország által kialakított minszki békemegállapodás végrehajtását is elutasította Ukrajna. Ukrajna megpróbálna időt nyerni, tovább erősödni, fegyverkezni egy későbbi nagy offenzívára, ahogy például Azerbajdzsán is türelmesen várt az újabb nagy háborúra. Amerika és az Egyesült Királyság Ukrajna mögött áll, most inkább ők képviselik a Nyugatot, az erős hadiiparukat átállíthatják Oroszország legyőzésére, hosszú távon a szankciók is nagy nyomást helyeznek Oroszországra, így 10-20 éves távon nem Oroszország áll nyerésre. De azért az sem teljesen kizárt, hogy valamiféle kompromisszumos békés rendezés vet véget a háborúnak 5-10…20 év múlva, de én erre látok kisebb esélyt.
A matek – akármekkora anyagi-tárgyi segítség mellett – is az ukránok ellen szól.
ez a cikketek is rosszul öregedett 😀