Lukasenko és Putyin kapcsolata bonyolultabb, mint amilyennek látszik – véli Bethany Eliot az UnHerd publicistája.
Alekszandr Lukasenko július 2-i nyilatkozata még annak az embernek a kiszámíthatatlan mércéjével mérve is bizarr volt, aki egyszer azt állította, hogy vodkával, traktorozással és szaunázással lehet a covid ellen harcolni. A fehérorosz elnök arról tájékoztatta a lakosságot, hogy három nappal korábban Ukrajna megpróbálta „provokálni” Fehéroroszországot azzal, hogy katonai létesítményeket támadott a területén, de a csapásokat mind kivédték. A tekintélyelvű vezető és egykori kolhozigazgató nem szolgáltatott bizonyítékot az állításokra, és hozzátette, hogy Fehéroroszország nem akar háborút Ukrajnával, de megvédi magát, ha megtámadják.
„Leon Trockijt idézve, lehet, hogy Lukasenkót nem érdekli a háború, de a háború – vagy inkább egy „különleges katonai művelet” – egyértelműen érdekli őt”
– írja Eliot, aki szerint annak ellenére, hogy februárban engedélyezte, hogy az orosz csapatok Ukrajna lerohanásának kiindulópontjaként használják Fehéroroszországot, Lukasenkónak eddig sikerült elkerülnie, hogy még jobban belerángassák a konfliktusba.
Azonban ahogy az orosz veszteségek egyre nőnek a harctéren, úgy mutatkoznak a jelek arra, hogy Putyin megpróbálja Lukasenko erre kényszeríteni.
A cikk írója emlékeztetett arra, hogy az ukrán belügyminiszter-helyettes, nemrégiben felvetette, hogy Oroszország hamis zászlós műveleteket szervezhet, például „szabotázs- és felderítő csoportok beszivárgását”, hogy hivatalosan is bevonja Fehéroroszországot a háborúba.
Lukasenko a héten azt állította, hogy Oroszországnak és Fehéroroszországnak „gyakorlatilag egységes hadserege van”, júniusban Putyinnal találkozva pedig elfogadta a nukleáris töltetek hordozására is alkalmas rövid hatótávolságú Iszkander rakétákat, továbbá Lukasenko Oroszország és Fehéroroszország „kötelességének” nevezte, hogy készen álljanak
„a legkomolyabb fegyverek alkalmazására hazájuk védelmében”.
Eliot idézi Konrad Muzyka védelmi elemzőt, aki megjegyzi, hogy Fehéroroszország több (négy-hét) zászlóaljat állomásoztat Breszt és Gomel között, Ukrajna északi határának közelében – ami „példátlan” növekedés tavasz óta -, míg a hétvégén Lemberg polgármestere, Andrij Szadovij a város katonai és polgári vezetőivel terveket készített arra vonatkozóan, hogy mit tegyenek „eszkaláció” esetén a „kiszámíthatatlan” ukrán-belorusz határon.
Eliot úgy véli, hogy Lukasenkónak nem sok haszna lenne abból, hogy hivatalosan is megtámadja Ukrajnát.
Bár 2020-ban Vlagyimir Putyin karjaiba hajtották, nem akarja, hogy az orosz vezető bábjának tekintsék.
Ahogy John Everard, az Egyesült Királyság korábbi fehéroroszországi nagykövete mondja, Lukasenko arra törekszik, hogy „az az elnök legyen, aki megakadályozta, hogy jó fehérorosz fiúk haljanak meg Oroszország háborújában”, hogy így „visszaszerezze megtépázott hazai támogatottságát”.
„Teljesen elképzelhető, hogy az oroszok hamis zászlós műveletekkel próbálják majd Belaruszt belerángatni a konfliktusba”
– állítja.
„De Lukasenko ravasz, és mindent tud az orosz manőverekről. Nem valószínű, hogy Fehéroroszország lenyelné a csalit, kétlem, hogy Lukasenko mélyebben bele akarna keveredni ebbe a háborúba”.
Eközben, miután Oroszország „meggyengült” a nemzetközi színtéren Ukrajna miatt, Everard megjegyzi, hogy Putyin kedvében járni Lukasenko számára kevésbé prioritás, mint korábban.
„Kevésbé függ Putyintól, mint korábban”
– vonja le a következtetést Everard.
Eliot felhívta a figyelmet arra is, hogy bármilyen további ukrajnai szerepvállalás a fehérorosz lakosság és fegyveres erők erős ellenállásába ütközne, ugyanis nemrég kerültek elő bizonyítékok arról, hogy a fehéroroszok szabotálták az orosz csapatoknak szállított felszereléseket, valamint nyilvánvaló az is, hogy Fehéroroszországban rendkívül korlátozott a lakosság támogatása a háborúban való részvételhez.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.