Ezt az orosz-belarusz Uniót még Borisz Jelcin testálta ránk, ezzel a kreatív ötlettel kívánva sámfázni összeomló népszerűségét. Robert C. Castel jegyzete.
Az Unió-állam legális alapozása már hosszú évek óta létezik.
Ez az alapozás tette lehetőve Belarusz kísérletét arra, hogy bekebelezze Oroszországot. Első hallásra ez igen abszurdnak hangzik, de
„papíron” legalábbis Lukasenkának volt a legjobb esélye rá, hogy a fehérorosz elnöki székből átüljön Jelcin székébe.
Egy akkor még kevésbé ismert, de jó szakszolgálati kapcsolatokkal rendelkező aparátcsik azonban keresztülhúzta a számításait és maga ült az elnöki székbe.
Úgy hívják, hogy Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin.
Ami az egyesülés kérdését illeti, a jelenlegi állapot a tagadhatóság kényelmét kínálja Oroszországnak.
Ha Putyin kegyelméből Belarusz hirtelen újra atomhatalommá válik, az ország jelenlegi Schrödinger macskája státusa igen nagy veszélyt jelent a nyugat számára. Orosz atomfegyverek kerülhetnek bevetésre úgy, hogy formailag az oroszok moshatják a kezeiket.
Annak igen kicsi a veszélye, hogy valaki „megeszi” ezt a fikciót. A veszély inkább abban rejlik, hogy kibúvót biztosít a húzódózóbb kedvű NATO tagállamoknak.
Minden valószínűség szerint Oroszország nem fog lemondani ezekről az előnyökről és csupán a harcok végén fogják bemutatni az új Nagyoroszország térképét amin Belarusz hozzáadásával kompenzálják majd azt amit Ukrajnában nem sikerült elérniük.
Bárhogy is történjen, unatkozni nem fogunk.
Robert C. Castel összes cikkét elolvashatja itt.