Hová tűnt a francia köztársasági front?

Franciaország-szakértő, politológus

Bruno Jeanbart, az OpinionWay közvélemény-kutató alelnöke szerint a Nemzeti Tömörülés (RN) komoly parlamenti jelenléte kezdetben némi elégedettséget okozhat ugyan a francia választók számára, de ennek az elégedettségnek várhatóan gyorsan vége lesz, és turbulens évekre számíthatunk. Ugyanakkor instant kormányképtelenség a kutató szerint nem fenyegeti az Európai Unió vezető hatalmát, mert a mérleg nyelvévé előlépő republikánusoknak nem érdeke a szisztematikus blokkolás. Soós Eszter Petronella interjúja.

Ha van a francia nemzetgyűlési választásnak meglepetése, akkor az a Nemzeti Tömörülés (RN) eredménye. A várt 20-40 mandátum helyett 89-et szerzett a radikális párt. Mi ennek az oka? Összeomlott a híres köztársasági front?

Valóban, a várakozásainktól az RN eredménye tért el a leginkább, a többieké nagyjából megfelelt a becslések alsó szintjének. Ugyanakkor az RN-t mandátumszámban becsültük alá, nem pedig szavazatszámban. Érzékeny dolog a szavazatok mandátummá alakulása a többségi rendszerekben. Valóban, nem volt köztársasági front a második fordulóban. Mintegy 100 körzetben az Ensemble (Együtt) volt az RN ellenfele, utóbbi a csaták felét megnyerte. A baloldali összefogás (Nupes) ellen 65 csatája volt, és az RN nagyságrendileg itt is az esetek felében nyert. Ez teljesen váratlan volt. Azt mondják, a Nupes, meg az Ensemble bázisa átszavazott az RN-re. Nem, nem igaz. Az történt, hogy az Ensemble és Nupes szavazók nem szavaztak át tömegesen a másikra az RN ellenében. A szokásos RN elleni szavazatátvitel nem történt meg. Vagy kényelmes helyzetben volt az RN már az első fordulóban is, vagy szoros volt, és a második fordulós szavazatátvitel azonos volt az RN és az ellenfele számára, ami lehetővé tette a győzelmet.

A 131 Nupes-mandátum viszont nagyjából benne volt az utolsó várakozásokban. De azért volt 200 mandátumos forgatókönyv is. Valami történt, ami csökkentette a Nupes esélyét. Pedig Jean-Luc Mélenchon tematizált a kampány végén. A BL-döntő körüli botrány, a “rendőrség gyilkol”-vita… Lendületben volt, amiből nem lett több mandátum. Mi történt?

A Nupes elvesztette a csatái több, mint felét az RN ellen, kétharmadát az Ensemble ellen, és a republikánusokkal szemben is alulmaradt a csaták többségében. Minden ellenféllel szemben veszített tehát. Azt hiszem, hogy ez részben egy Mélenchon-ellenes mozgósítás lehetett. A Nupes számára kudarcos volt a második forduló, mert csak 26%-ot szerzett az első fordulóban, és onnan nem tudta tovább növelni a támogatottságát, mert úgy hiszem, a baloldal Franciaországban nem tud nyerni, ha a radikálisok irányítják, csak ha a balközép. Ez okozhatta a második fordulós helyzetet. Ahol a Nupes egyéb baloldaliakkal találkozott, ott nagyrészt az egyéb baloldali jelöltek nyertek, mert a Nupest túl radikálisnak érzik az emberek. A kampány végén szerintem ártott, hogy a tematikát a gazdasági kérdésektől elment a rendőrség és biztonság kérdései felé, mert a legtöbb francia számára ezek radikális állítások voltak. A közvélemény többsége szerint a bűnözők ölnek, nem a rendőrség. Ráadásul az említett rendőrségi ügyben voltak térfigyelő kamerás felvételek, ami lehetővé tette, hogy lássuk, jogos védelemről volt szó. Ez sokba került a baloldalnak.

A kampány a baloldalon zajlott, de a francia társadalom jobboldalinak tűnik. Tévedtünk, mi elemzők, hogy a Nupes-szel ennyit foglalkoztunk? A társadalom jobbra tolódása nem új jelenség, s mégis…

Nem szeretem igazán a jobbra tolódási értelmezést, mert ez témafüggő dolog. A homoszexualitás, és más morális kérdések tekintetében a franciák inkább progresszívek, bevándorlási kérdésekben konzervatívok, gazdasági kérdésekben meg nem mindegy, milyen jobboldalról van szó. De valóban, inkább jobboldalon található pártokra szavaznak a franciák, ott az RN, a republikánusok, és Macron szavazóinak egy része is jobboldali. Ez folytatódó, régi jelenség. A baloldal azért áll 26%-on, azért nincs többsége, mert Macronnál vannak a szavazói, és nem tudta visszaszerezni. Tévedtünk? Az elnöki többség mindenképp tévedett, amikor csak a baloldalra fókuszált, mert ez gyengévé tette az RN-nel szemben. A Macron-Mélenchon párbajból az RN jött ki jól. Lehet, mi elemzők is elfelejtettük, hogy az RN jelenléte a második fordulóban nem örökké biztos győzelem az ellenfélnek. Új dolgot keresett a média, ami magyarázhatja a baloldalra fókuszálást. Szerintem ez masszív RN-győzelmekhez vezetett. Sok szavazó érezte úgy, hogy nem Mélenchon volt az elnökválasztás második fordulójában, hanem Marine Le Pen, hogy a médiavita távol volt a választói valóságtól. Ez mobilizált az RN számára.

Lemond Le Pen

Marine Le Pen hétfő reggel újságíróknak megerősítette, hogy lemond a pártvezetésről.

Beszéltünk a törésvonalakról legutóbb. Azóta kiderült, hogy az elnöki szövetségnek nincsen abszolút többsége. Szükség lehet a republikánusokra az egyes törvények megszavazásához. Ennek fényében hogy látja a francia politikai törésvonalak jövőjét?

A törvények elfogadásához minden bizonnyal kellenek a republikánusok, de a többséghez nem hiszem. Nem hiszem, hogy a baloldal és a jobboldali radikálisok egyszerre szavaznának meg egy bizalmatlansági indítványt. Szerintem az fog történni, hogy mindenki rendszeresen beadja a magáét, és a másik ellenzék nem szavazza meg. Az egyetlen pillanat, amikor ez mégis megtörténhet, az egy sárga mellényes jellegű válság, vagy egy Benalla-ügy lehet. Az LR-szavazók nem szeretnék, ha a sajátjaik a radikális baloldallal szavaznának, és nem akarják azt sem, hogy akadályozzák a kormányzást, nehogy Mélenchon hatalomra kerüljön. A szisztematikus tartózkodás a republikánusok részéről elég lehet: ha az LR nem szavaz, akkor megvan a kormánytöbbség. Ugyanakkor az első bizalmatlansági indítvány más lesz. Ha Macron nem cserél kormányt, akkor az az érzés alakulhat ki, hogy nem értette meg az üzenetet. A helyes logika a miniszterelnök cseréje vagy egy mély kormányátalakítás lenne, ennek hiánya még a jobboldali képviselőknek sem tetszene. Később már szövegekről lesz szó, és nem hiszem, hogy ugyanabban a szövegben értenek majd egyet a megosztott ellenzéki pártok. A kezdet lehet nehezebb.

Mekkora a kormányozhatatlanság veszélye?

Rövid távon nem számítok kormányozhatatlanságra. 6-9 hónap el kell, hogy teljen ahhoz, hogy ez felmerülhessen.

Említette a sárga mellényeseket. Az Önök által látott számokban van társadalmi feszültség, elégedetlenség? Hol vannak a gyúlékony ügyek?

Erős az elégedetlenség. Nehéz lesz válság nélkül végig csinálni a ciklust. A parlamenti arányok, különösen az RN jelenléte azonban csökkentik a veszélyt, mert mindenkinek van parlamenti hangja és képviselete. Két kockázatot látok, az egyik a megélhetéshez és az inflációhoz kötődik, különösen, ha a kormánynak kevesebbet kell költenie, ha figyelnie kell a kamatok miatt az adósság súlyára. Bizonyos intézkedések most korlátozzák az árak növekedését, de ha büdzsé okokból ezeket el kell engedni, akkor nehéz lesz. A munkanélküliség növekedése is veszélyes. A másik kockázat a fiatalok felől jöhet. Korábban szép számmal szavaztak Macronra, és sokáig elégedettek is voltak vele. De most nem igazán szavaztak rá. Ők a gazdasági problémák első áldozatai. A fiatalok egy része a klímakérdésre is érzékeny. Ezekre figyelek. De mint oly gyakran, várhatóan lesz valami, és nem onnan jön, ahonnan várjuk. A sárga mellényes mozgalomnál is éreztük, hogy lesz valami, mert az emberek elutasították Macront, de senki nem gondolta, hogy pont ebből lesz ügy, az elején mindenki kicsit megvetően és szórakozva nézett, hogy úgyse megy ez messze. Óvatos vagyok, de témákat látjuk.

Vannak számok, melyek szerint a franciák meglehetősen elégedettek a nemzetgyűlési választás eredményével, mert ez kényszeríti a politikai elitet, hogy máshogy működjön. Önök is ezt látják?

Igen. Az emberek elégedetlenek voltak eddig azzal, hogy a többség általában a szavazatok kisebbségéből lesz. Most mindenki képviselve érzi magát. Ez kényszeríti Macront a kompromisszumra. Az elégedettség nem tart majd sokáig, mert a baloldalt a radikális szárny vezeti, nem túl kompromisszumkész. Mivel a jobboldal tartózkodása elég lesz a kormányzáshoz, hamarosan jöhet az elégedetlenség 2022 után. Szerintem kis igazítások lesznek, nem kompromisszumok. A népszerűtlen nyugdíjreformhoz például megvannak a szavazatok.

Le Pen rosszul kampányolt, Macron túltolta az altatást, Mélenchon jól mobilizált

A Neokohnnak adott interjút Bruno Jeanbart francia politológus és szociológus.