Le Pen rosszul kampányolt, Macron túltolta az altatást, Mélenchon jól mobilizált

Franciaország-szakértő, politológus

Mit mutatnak a közvélemény-kutatások? Lesz-e Macronnak abszolút többsége, vagy egyezkednie kell? Esetleg születhet-e baloldali meglepetés a hétvégi francia választáson, azaz lehet-e a radikális baloldali Jean-Luc Mélenchon miniszterelnök? Egyáltalán hogyan működik a francia választási rendszer, kinek kedvez, kit segít? Beszélgetőpartnerünk Bruno Jeanbart politológus, szociológus, a francia OpinionWay közvélemény-kutató intézet alelnöke volt.

Ugyan három húsz és harminc százalék közötti támogatottságú tömb áll egymással szemben, a mandátumbecslések mégis komoly macronista mandátumelőnyt jeleznek előre. Miért?

A francia kétfordulós többségi választási rendszer. A második fordulóba az első forduló két első helyezettje, illetve az jut minden körzetben, aki az összes regisztrált választó között elér 12,5%-ot. Történetileg általában egy jobboldali, egy baloldali, esetleg egy Nemzeti Tömörülés-jelölt jutott a második fordulóba, idén várhatóan viszont nem lesz három jelöltes körzet, ugyanis csak 45% körül lesz a részvétel. Így a második fordulóba jutáshoz harmadikként is 25% feletti szavazatarány kellene, márpedig akinek ekkora támogatottsága van, az már ott van az első két helyen. A második fordulóban majd egyszerűen többség kell a győzelemhez.

A rendszer így engedi, hogy akinek hasonló vagy kicsit több támogatottsága van, annak sokkal több képviselője lehessen.

Ha területileg homogén, egyenletes a támogatottság-megoszlás, előny. A Nemzeti Tömörülés (RN) és a baloldal esetében nem így áll, Macron támogatottsága homogénebb. Ráadásul a körzetek maguk is torzíthatnak. Például legalább egy körzetnek kell lennie minden megyében, vidéken kevesebb szavazóból is állhat egy-egy választókörzet.

Ez azt jelenti, hogy könnyebb megválasztatni egy centrista vagy jobboldali jelöltet, mint egy baloldali jelöltet?

Igen, van egy pici előnye a centrumnak és a jobboldalnak. Lehetne potenciálisan ilyen előnye az RN-nek is. Nekik viszont más bajuk van, az, hogy a városokban gyengébbek, s ezért nem homogén a támogatottságuk. Tehát ezek a szempontok okozzák az aránytalanságot. Nem szabad azt sem elfelejteni, hogy a többségi rendszer nagyon könnyen átbillen, ha a támogatottsági arányok változnak. Ráadásul egy második fordulóban mindig előnyösebb centrális erőnek lenni, mint a két szélen állni, mert a centrális erő két oldalról rendelkezik tartalékokkal.

Bakizott vagy elbízta magát a Macron-színház?

Talán elbízta magát a frissen újraválasztott francia államfő? Soós Eszter Petronella publicisztikája.

Ami Jean-Luc Mélenchon baloldali Nupes-szövetségét illeti, a mandátumbecslések mintegy 150-200 képviselőt várnak nekik, ami több, mint amit a kampány elején gondolni lehetett. Ez a maximum, amit elérhet a Nupes? Vagy ez már a hagyományos francia baloldal reaktiválódása?

Mi most úgy számolunk, hogy 160-190 képviselőjük lehet. De még egyszer: a többségi rendszer nagyon érzékeny, 1-2 pontos különbség is sokat jelenthet. Nem, nem teljesen a régi baloldal ez. A Nupes sikere, hogy elkerülte a 2015 óta jellemző baloldali megosztottságot. Franciaországban sok választás többségi, és ez a megosztottság sok első fordulós baloldali kieséshez vezetett. Most a Nupes és az elnöki többség, az Ensemble fog a legtöbbször találkozni a második fordulóban, mintegy 370 ilyen csatára számítok. 2017-ben nem igazán volt ott a második fordulóban a baloldal. A második fordulóban viszont a Nupes – amely nálunk 25% körül áll – gyengébb, mert nincs tartaléka. Amikor a régi baloldal választást nyert, akkor jellemzően összességében 40% körül teljesített.

Vagyis a 1997-es váratlan baloldali győzelem nem fog megismétlődni? Amikor Jacques Chirac a biztos győzelem tudatában feloszlatta a Nemzetgyűlést, és meglepetésre elvesztette a választást?

A csütörtök reggel már az a szakasz, amikor az ember mindenre elkezd számítani! Mindenesetre a baloldalnak általában 40% körüli támogatottság kell, hogy nyerni tudjon. Ez lehet kicsit lejjebb, de kevés a baloldal tartaléka. Az En Marche/Ensemble nem sokkal támogatottabb a baloldalnál, de a második fordulóra ott van neki a jobboldal 10-11 százaléka, mint tartalék a baloldallal szemben. Az RN-nel szemben meg mechanikus az átszavazás. Mi kellene egy baloldali győzelemhez?

Az, amit eddig nem nagyon látunk: hogy a radikális jobboldal szavazói át kezdjenek szavazni a baloldalra.

A mi számításaink szerint a második fordulóban a Nemzeti Tömörülés szavazóinak 17%-a hajlandó átszavazni a baloldalra, 14% pedig az elnöki többségre. Ilyen szavazatátvitelekkel nem nagyon látom a baloldali többség lehetőségét. A szavazat-koncentráció miatt hiába szerepel itt-ott nagyon jól Mélenchon szövetsége, azok gyakran elveszett szavazatok lesznek. A korábbi baloldallal szemben egyébként nagy különbség maga Mélenchon is, aki jól tudja mobilizálni a jobboldal szavazóit is az elnöki többség javára. Másrészt a Nemzeti Tömörülés egyes szavazói talán nem felejtik el Mélenchonnak az elnökválasztás első fordulójának az estéjén Marine Le Pen ellen felszólító szavait…

És mit csinál Macron?!

Az amatőr kormányzati hibák és a polémiák után azt is meg kell kérdeznünk: végül is mit csinál a francia elnök? Soós Eszter Petronella jegyzete.

Változtatott a kampány az erőviszonyokon? Nekem elemzőként úgy tűnik, hogy Le Pen rosszul kampányolt, Macron túltolta az altatást, és Mélenchon sikeresen mobilizál. De közben Macron szavazói idősebbek, és ők általában aktívabbak is… Mit mutatnak az Önök számai?

Nálunk 23%-ról indult a Nupes, és most 25-26% körül van. Tehát van mobilizációs hatás. A baloldali elnökjelöltek összesített eredményéhez képest ez csak kis veszteség, ami jónak számít. Az elnöki többség nem képes mobilizálni, de ezen a héten már picit jobban megy nekik Macron interjúja után. Lehet, hogy az utolsó hét hatékony lesz. Kudarc ugyanakkor a Borne-kormány kinevezése, semmi dinamikát nem teremtett a többségnek.

Ez az első alkalom, hogy az elnöki többség nem támogatottabb, mint maga az elnökjelölt. Pedig tényleg van demográfiai előnyük.

A városokban érdekesség, hogy Macronék és Mélenchonék is erősek. Ha Mélenchon jól mobilizálja a fiatalokat, akkor sok városi körzetet nyerhet, ellenkező esetben Macronék felé billenhet ott a mérleg. A többségi választás problémája, hogy csak a körzetek egy kis része csatatér, a többi fix körzet. Ezért nagyon nehéz előrejelezni, ezért vagyunk óvatosak, különösen az első forduló előtt.

Úgy tűnik, hogy a következő Nemzetgyűlést a Macron-féle Ensemble és a Nupes fogja dominálni, akkor is, ha több frakcióba ül szét mindkét szövetség. Ez a régi bal-jobb törésvonal visszatérést vetíti előre? Vagy ez egy plusz összecsapás, amely csatlakozik a globális-lokális törésvonalhoz? Mi történik a törésvonalak szintjén?

Az első kérdés, amit fel kell tennünk, hogy lesz-e Macronnak egyedül abszolút többsége. Tegyük fel, hogy pár képviselő kell neki hozzá. Akkor az a jobboldal helyzetét megváltoztatja, mert egy részükkel lehet szövetséget kötni. Ez a többséget jobbra tolná, s ekkor lehetne bal-jobb törésvonal a parlamentben egy gyengén képviselt harmadik erővel. Ha Macronnak van egyedül többsége, akkor négyes lehet a kép. A Nupes és az Ensemble lenne a két domináns erő, őket kísérné két kicsi, a jobboldal és a radikális jobboldal. Azonban nem értékelném ezt túl, mert az elnökválasztás dominálja a francia rendszert, amely a személyekről szól. Nagyon bizonytalan a törésvonalak helyzete, mert régebben a politikai irányzatok is fontosak voltak. Azt sem tudjuk, mi lesz az elsősorban Mélenchonéknak kedvező baloldali szövetség sorsa.

Mindenki meg akarta menteni magát, aki az elnökválasztáson rosszul szerepelt.

A szövetség pénzügyi kérdés is, hiszen a nemzetgyűlési választáson dől el a pártfinanszírozás a következő öt évre, most vasárnap. Ha ez megvan, nem biztos, hogy a baloldali erők mindent elfogadnak majd Mélenchontól, aki néha nagyon brutálisan fogalmaz. Aztán ott van Mélenchon személyének a kérdése, aki nem lesz jelölt öt év múlva – nem tudjuk, hogy egy másik személyiség képes lehet-e ugyanígy összeszervezni a baloldalt 2027-re. 5 év hosszú idő, régebben 20 év alatt történtek ekkora változások a politikában.

Centrális erőtér Franciaországban. Ismét

Macront kényelmes többséggel választották újra vasárnap este. Június 12-én és 19-én nemzetgyűlési választás lesz, és a körtánc izgalmasnak ígérkezik.