Az ideológiailag sokszínű társadalmi összetétel és a mély megosztottság azzal kapcsolatban, hogy Benjamin Netanjahu legyen-e a miniszterelnök, csak néhány ok, ami miatt az izraeliek újra és újra az urnákhoz járulnak.
Alig 12 hónapnyi hivatalban töltött idő után Izrael súlyosan meggyengült kormánykoalíciójának vezetői bedobták a törölközőt, és közölték, hogy feloszlatják a parlamentet és új választásokat tartanak – az ötödiket 3 és fél év alatt.
A legegyszerűbb válasz az, hogy Izrael mélyen megosztott abban a kérdésben, hogy Benjamin Netanjahu legyen-e a miniszterelnök. De ez azért is van, mert Izrael politikai rendszere ideológiailag sokféle pártból áll, amelyeknek szövetségeket kell kötniük – és néha fel is bontaniuk -, hogy elérjék, amit akarnak.
A Ynetnews összefoglalót készített arról, hogyan jutott el Izrael idáig, és mi következik ezután.
Többpártrendszer
Az izraeliek pártok szerint szavaznak, és az ország 74 éves történelme során egyetlen frakció sem szerzett többséget a 120 tagú parlamentben, a Knesszetben. Így minden választás után minden leendő miniszterelnöknek szövetségeket kell kötnie, hogy legalább 61 mandátumból álló többséget tudjon összeállítani. Ez a kis pártoknak nagy hatalmat biztosít.
Szinte minden választás után a figyelem egy vagy több potenciális királycsinálóra és azok különleges követeléseire összpontosul.
A tavalyi választásokon például tizenhárom pártot választottak be a parlamentbe. Ez hetekig tartó tárgyalásokat eredményezhet a különböző pártvezetők között.
Ha senki sem tudja összeszedni a többséget, ahogyan az a 2019. áprilisi és szeptemberi választások után történt, akkor az ország ismét az urnákhoz járul, a kormány pedig ügyvivő kormányként marad a helyén.
Mégis, nem kellene ilyen nehéznek lennie. A nacionalista és vallásos pártok az elmúlt négy választás mindegyikén megszerezték a Knesszetben a mandátumok többségét, ha meg tudnának egyezni egymással.
Itt jön a képbe Netanjahu.
Jobboldali és vallási támogatói számára Netanjahu „Izrael királya” – egy kéretlenül nacionalista és veterán államférfi, aki képes szemtől szembe menni a világ vezetőivel, az orosz Vlagyimir Putyintól Joe Biden amerikai elnökig, és átvezetni Izraelt a számtalan biztonsági kihíváson.
Ellenfelei – köztük a leköszönő koalíció vezetői – számára legjobb esetben is csaló, legrosszabb esetben pedig a demokráciát fenyegető veszély. A folyamatban lévő korrupciós perére, uralkodó stílusára és arra a szokására hivatkoznak, hogy politikai haszonszerzés céljából szítja a belső megosztottságot.
Netanjahu volt Izrael leghosszabb ideig hivatalban lévő miniszterelnöke, és Likud pártja mind a négy választáson az első vagy szűk második helyen végzett. De soha nem tudott jobboldali többséget kialakítani, mert ideológiai szövetségesei közül néhányan – köztük korábbi segítői – nem hajlandóak vele együttműködni.
Egy nehézkes koalíció
Tavaly, a 4. választások után Netanjahu ellenfeleinek sikerült megbuktatniuk őt.
Naftali Bennett – egy másik jobboldali, korábbi Netanjahu szövetséges – és a centrista Jair Lapid összefogott egy nyolc politikai pártból álló koalíciót, amely a teljes ideológiai spektrumot képviseli – a jobboldali nacionalistáktól a palesztin államiság híveiig, beleértve egy kis arab iszlamista pártot.
A frakciók félretették ideológiai nézeteltéréseiket, és egy ideig együtt dolgoztak. A kormány elfogadta a költségvetést, átvészelt két koronavírushullámot anélkül, hogy zárlatot rendelt volna el, javította a diplomáciai kapcsolatokat az arab és muzulmán országokkal, és elkerülte a háborút. Bennett miniszterelnökként még közvetíteni is próbált Oroszország és Ukrajna között.
De a kormánynak kezdettől fogva a legcsekélyebb többsége volt csak, és Netanjahu hatalmas nyomást gyakorolt a jobboldali tagokra, azzal vádolva őket, hogy terroristákkal szövetkeznek és elárulják a szavazóikat. A koalíció több jobboldali tagja halálos fenyegetéseket kapott, köztük Bennett is.
Végül többen beadták a derekukat, és Bennett Jamina pártja szinte összeomlott.
A kormány áprilisban elvesztette többségét. Ebben a hónapban nem sikerült elfogadnia egy olyan törvényt, amely a ciszjordániai zsidó telepeseknek különleges jogállást biztosítana, amit a legtöbb izraeli alapvető fontosságúnak tart.
Új választás, ugyanaz a megosztottság
Az izraeliek várhatóan már októberben visszatérnek az urnákhoz, ahol fáradtan szembesülnek majd az ismerős választással.
Netanjahu visszatérésben reménykedik, és a Likud és szövetségesei várhatóan több szavazatot szereznek, mint legutóbb. Néhány jobboldali ellenfele, akiket meggyengített a koalícióhoz való csatlakozásuk, elveszíthetik néhány vagy akár az összes mandátumukat.
De még túl korai lenne megbízható közvélemény-kutatásokat készíteni, és még ha Netanjahu és szövetségesei több mandátumot is szereznek, ismét elmaradhatnak a többségtől.
Ha ez megtörténik, akkor a leköszönő kormányt alkotó pártok közül sokaknak kell összeállítaniuk egy új koalíciót, amely ugyanazokkal a nehézségekkel nézne szembe, mint az előző.
És ha egyik oldalnak sincs elég támogatottsága a kormányalakításhoz? Akkor megint új választások jönnek.
Fotó: Wikimedia commons
