„Washington naponta 310 millió dollárt költ fegyverekre és segélyre Ukrajnának”

Az elnök teleönti Ukrajnát egyre kifinomultabb, és nagyobb képességű fegyverekkel. Azonban félő kinek a kezében kötnek ki ezek a fegyverek, vagy hogy szélesebb konfliktust eredményeznek-e. 

Az elmúlt négy hónapban a Biden-kormányzat arról biztosította az amerikaiakat, hogy csak „védelmi fegyvereket” küld Ukrajnának. Ezt az állítást egyre nehezebb elhinni, mivel látszólag minden héten egyre kifinomultabb rendszereket jelentenek be, amelyek nem igényelnek további kongresszusi jóváhagyást – írja Kelley Beaucar Vlahos amerikai újságíró a Spectator World oldalán.

Vlahos példaként említi a múlthéten az elnök által elfogadott 1 milliárd dolláros csomagot,

amely 18 újabb Howitzert, a hónap elején bejelentett HIMARS rakétarendszerekhez további nagy hatótávolságú rakétákat, valamint a Harpoon hajó elleni rakétákat tartalmat.

A szerző megjegyzi, hogy ezek olyan rendszerek, amelyek csapást mérhetnek arra a több mint 20 orosz hadihajóra, amelyeket Ukrajna keleti kikötőinek blokádjával vádolnak.

„Ha a kritikusok a HIMARS (High Mobility Artillery Rocket Systems) közepes hatótávolságú rakéták küldésének bölcsességét vitatták az Oroszországgal folytatott proxiháborúba való további belesüllyedés miatt, akkor az orosz hajókat elsüllyeszteni képes fegyverek küldésének gondolata a „védekezés” fogalmának a hiteltelenségét feszegeti” – jegyzi meg a szerző.

A cikk felhívja a figyelmet, hogy nincs is vita ezekről a fegyverekről ugyanis a Biden-adminisztráció döntött a Kongresszus megkerülésével.

HIMARS akcióban. Fotó: Wikimedia Commons

Ugyanis a Fehér Ház és a Pentagon a múlt hónapban jóváhagyott 40 milliárd dollárt több olyan forrásból is lehívhatja, amelyekhez nem szükséges a törvényhozók jóváhagyása. Ez azt jelenti, hogy ezeket a HIMARS-okat valamikor nagyobb hatótávolságú rakétákkal lehet felszerelni – jegyzi meg a szerző.

A cikk leírja, hogy sok törvényhozó kimondottan követeli, hogy még nagyobb hatótávolságú rakétákat küldjön Amerika az ukrán hadseregnek. Említi például Adam Smith képviselőt, aki múlthéten emelte fel a szavát a rakétaküldés mellett.

A mostani 1 milliárd dolláros csomag a Védelmi Minisztérium meglévő hadianyag-készleteit használja fel (innen származnak majd a további Howitzerek és HIMARs lőszerek), valamint az Ukrajna Biztonsági Támogatási Kezdeményezést (USAI), amely a Harpoonokat az ipartól fogja beszerezni. A Harpoonokat jelenleg a Boeing gyártja.

„A CSIS költségvetési guruja, Mark Cancian szerint Washington naponta mintegy 310 millió dollárt költ fegyverekre és humanitárius segélyre Ukrajnának. (A háború elején ez 150 millió dollár volt a szerk.)

Ez felvet néhány potenciálisan kellemetlen kérdést. Nem számít, mennyire fontos, hogy az ukránoknak eszközöket adjunk az önvédelemhez, hogy véget vessenek az Oroszországgal vívott háborúnak (amit mindannyian remélünk), bizonytalan, hogy az új fegyverek milliárdjainak elszórása végső soron ezt fogja-e elérni” – írja Vlahos.

„Minél tovább tart a háború, annál nagyobb lesz a halál, a pusztítás és a széthúzás” – idézi a cikk Charles Kupchan, a Georgetown Egyetem munkatársát, aki óva int attól, hogy az ukránok abban bízzanak, hogy teljesen ki tudják űzni Oroszországot a területükről.

„Ha a felelős tisztviselők megértik ezt, nem mondják ki nyilvánosan” – jegyzi meg a szerző.

Rakéta-öngól Ukrajnában

Ugyanazok a rakéták, amik képesek alumínium-konfettivé porlasztani egy orosz harci repülőt, nem kevésbé halálosak a jó öreg fapadosunk ellen. Robert C. Castel jegyzete.

„Az amerikaiaknak tudniuk kell, hogyan költik el az adófizetők dollárjait” – mondta Rand Paul szenátor a The Spectator Worldnek adott nyilatkozatában. Paul szerint ezért „kértem egy módosítást a 40 milliárd dolláros ukrán törvényjavaslathoz, amely egy főfelügyelőt jelölt volna ki az Ukrajnának szánt pénzek felügyeletére”.

A cikk megjegyzi, hogy ez a kérés nem ment át. A jelenlegi 40 milliárd dolláros csomag szerinti kiadások tartalmaznak egy olyan szöveget, amely előírja a védelmi minisztérium rendszeres jelentését a kongresszusnak, és 5 millió dollárt tartalmaz „a felügyelet fokozására” – mondja Cancian. „Ezek a rendelkezések elismerik a problémát, de a támogatás mértékét és érzékenységét tekintve túlságosan korlátozottak lehetnek”.

„A jelentésekből világosan kiderül, hogy a szállítás gyorsasága sokkal fontosabb prioritás, mint az aggodalom, hogy a segélyek rossz kezekbe kerülnek-e.

Ráadásul nem tudjuk, hogy a fegyvereket olyan „védekező” módon fogják-e használni, ahogyan azt Biden biztosítja. Emlékezzünk vissza, hogy tisztviselők elismerték (majd később megpróbálták visszavonni), hogy a saját hírszerzési információcserénket orosz tábornokok megölésére és az egyik orosz hadihajó elsüllyesztésére használták fel” – írja Vlahos.

A szerző szerint kevés az, hogy az ukrán szóban megígérik, hogy nem fognak nagyobb hatótávolságú fegyvereket használni orosz területen belüli csapásokhoz, kockáztatva ezzel egy szélesebb körű NATO-konfrontációt vagy még rosszabbat.

„Az amerikaiak talán még ráébrednek a valóságra, hogy egy egyre elhúzódó háborút finanszíroznak a tengerentúlon, hogy a végén több civil áldozatot követelhet, mint amennyit előre láttak, és hogy egyre kifinomultabb fegyvereket vethetnek be, amelyekbe saját képviselőiknek nincs beleszólásuk” – zárja Vlahos.

Akár az utolsó ukránig

Nem véletlen, hogy a tegnap moralizáló pacifistái hirtelen a háborús uszításban találják meg életük értelmét. Robert C. Castel jegyzete.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.