Ha konzekvens akar maradni a nyugati közvélemény, akkor az ukrán neonáci jelképek megjelenését a sportrendezvényeken ugyanúgy el kellene ítélnie, mint ahogy azt a „Z” szimbólum esetében is teszi.
Ahogy arról lapunk is beszámolt, Diana Petrenko, egy tizenhat éves ukrán ökölvívó az Egerben megrendezett, 71. Bornemissza nemzetközi emléktornán ezüstérmet szerezve, a díjátadó ünnepségen a dobogóra magával vitte a neonáci-szélsőjobboldali gyökerű Azov-ezred zászlaját is.
Az ukrán ökölvívó húzása nem tetszett a verseny szervezőinek, akik azonnal megkérték Petrenkót, hogy tegye el a zászlót.
Az esetről készült felvételek tanulsága szerint ennek az ukrán sportolónő csak többszöri felszólítás után volt hajlandó eleget tenni.
A verseny után Petrenko az Ukrán Ökölvívó Szövetségnek adott interjút, amelyben a Cserkasziból származó ökölvívó elmondta, hogy azért vitte magával a dobogóra a zászlót, mert egy „Ukrajna hőséről, Szerhij Ambrosról elnevezett teremben edz, aki az Azov-zászlóaljban szolgált korábban”.
„Amikor az Azov-ezred zászlajával mentem a díjátadó ünnepségre, Szerhij Ambros és Ukrajna összes elesett védője előtt akartam tisztelegni.”
– magyarázta Petrenko.
A sportolónő által említett Szerhij Ambros, a Kijevtől 200 km-re délre fekvő Cserkaszi város nacionalista és fociultra köreinek ismert figurája volt fiatal korától kezdve, mielőtt részt vett volna a 2013-14-es Majdan téri eseményeken.
|
Szerhij Ambros
Később sok szélsőjobboldali társával együtt csatlakozott a frissen alakult Azov-zászlóaljhoz, ahol egyszerű közkatonából hadnagyi rendfokozatig küzdötte fel magát. Ambros 2015 februárjában kapott halálos sebet a donyecki harcok során, mely után szülővárosában a tiszteletére elneveztek róla egy sportközpontot. |
Nem meglepő módon, a hazájukban hősökként kezelt Azov-harcosokra emlékező performanszról készült ukrán beszámolók (itt és itt) szégyenteljesnek nevezték a szervezők kérését a zászló eltávolítására vonatkozóan, és méltatták a fiatal sportolónő „bátor kiállását”.
Itthon, pont a napokban megjelent felmérés szerint a két „legmegbízhatóbbnak” tartott magyar médium, amelyek írtak a sportolónő akciójáról, valahogy elfelejtettek beszámolni az Azov-alakulat kétes múltjáról a tudósításaikban:
az Azov-ezredre kizárólag, mint Mariupol végsőkig kitartó védőire hivatkoztak,
akik „lényegében az utolsó töltényig harcoltak az Azovsztal acélgyár falai közé szorítva, majd kénytelenek voltak megadni magukat”.
„Jelenleg hadifogságban vannak, azonban az oroszok a kivégzésükkel fenyegetőznek, mert neonáciknak, terroristáknak és háborús bűnösöknek titulálták őket”
– olvasható az egyik beszámolóban, amely ezzel azt a látszatot kelti, mintha a neonáci és háborús bűnös vád az alakulat tagjaival szemben kizárólag az oroszok állítása lenne. Pedig nincs így.
Ahogy korábban megírtuk, az Azov-alakulatot egy meggyőződéses fajgyűlölő alapította, és az Azov szóvívőjének saját elmondása szerint is az egység, mintegy 10-20 százalékát teszik ki a neonáci elemek. A Petrenko által büszkén felmutatott Azov zászló pedig, önmagában is két neonáci jelképet tartalmaz (Sonnenrad, Wolfsangel), amelyekről már szintén írtunk a The Times „nácimosdatása” kapcsán.
Az Egyesült Államok is évekig kizárta az alakulatot az Ukrajnának nyújtott katonai segítségből (fegyverek, kiképzés),
sőt 2019-ben még arról is volt szó, hogy az Azovot terrorszervezetté nyilvánítják, ami a hírek szerint végül a Pentagon ellenállásán bukott el.
2016-ban az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala (OHCHR) részletes jelentést mutatott be, mind az orosz, mind az ukrán fegyveres erők (köztük az Azov-ezred) által elkövetett atrocitásokról. A jelentéstevők dokumentálták az Azov harcosok által tömegesen kifosztott civil otthonokat, a polgári célpontok célba vételét, a foglyok kínzását, valamint az egészségügyi ellátás megtagadását tőlük.
Az ukrán sportolónő zászlós tisztelgésének árnyékában kevesebb figyelmet kapott az a szintén Egerben készült kép, amelyen a Bornemissza-emlékversenyen résztvevő összes ukrán bokszoló, az edzőikkel együtt pózolt a Petrenko által is használt azovos zászlóval.
Petrenko akciója tehát nem egy elszigetelt eset volt csupán, hanem az ukrán csapat teljes egyetértésével történt.
Különösen felháborító, ahogy a Magyarországon tartózkodó 31 fős ukrán csapat visszaélt a Magyar Ökölvívó Szakszövetség vendégszeretetével, amely jóhiszeműen segített az elszállásolásukban, étkeztetésükben és szállításukban.
Ami pedig még inkább meghökkentő, hogy Ivan Kuljak orosz tornász eltiltásával szemben
Petrenko (és az ukrán csapat) akciója után elmaradtak a felháborodott tiltakozások.
Mint ismert a Nemzetközi Torna Szövetség vizsgálatot indított az orosz Ivan Kuljak ellen, azok után, hogy a dohai világkupaversenyen bronzérmet szerzett korláton. A vizsgálatot amiatt kezdeményezték, mert Kuljak az eredményhirdetésen a mellkasán az orosz invázió szimbólumával, egy „Z” betűvel jelent meg.
Egy későbbi interjúban, Petrenkóhoz hasonlóan Kuljak is azt mondta, hogy nem bánta meg a tettét, és „újra megismételné azt”.
Május 17-én a Nemzetközi Torna Szövetség egyéves eltiltással szankcionálta Kuljakot, és úgy döntött, hogy megfosztja a bronzérmétől és az érte járó pénzdíjtól.
Az eltiltások, büntetések és tiltakozások hada tehát nem sújtott le az ukrán sportolókra és edzőikre (akiknek alighanem komoly felelőssége van csoportkép elkészültében), pedig
ha a nyugati közvélemény következetes és hiteles akar maradni, akkor az ukrán neonáci jelképek megjelenését a sportrendezvényeken ugyanúgy el kellene ítélnie, mint ahogy azt a „Z” szimbólum esetében is teszi.
Az Azov-alakulattal foglalkozó cikkeinket itt böngészheti.
