Az előző elnök történelmi lehetőségektől fosztja meg a Republikánus Pártot – állítja az UnHerd szerzője.
Mint ismert, tavaly január 6-án történt az Amerikai Egyesült Államok Capitoliumának ostroma, ami kapcsán a demokraták még mindig túlzásba esnek, amikor a borzalmas eseményeket állítják színpadra – véli Joel Kotkin, amerikai publicista.
„Ez egyértelműen egy kísérlet a párt részéről arra, hogy javítsanak az őszi választásokat illető esélyeiken, de végül könnyen megeshet, hogy aláássák pont azt az embert, aki megmenthetné őket: Donald Trumpot”
– írja az UnHerd oldalán Kotkin, aki szerint a tavaly januári eset nem nevezhető igazi puccsnak. És ugyan Trump felelőssége vitatatlanul fennáll, történelmi értelemben nem nézhetünk rá egy összehangolt lázadás szervezőjeként.
Kotkin szerint ugyan a progresszívek és demokraták még mindig azt hiszik, a Republikánus Párt egy eszköz Trump kezében, valójában az egykori elnök befolyása folyamatosan gyengül.
„A közvélemény-kutatásokon mért eredményei még a republikánusok körében is gyengültek, mivel több képviselő is azt állítja, hogy inkább a párttal tud azonosulni, nem pedig annak kinevezett vezetőjével”
– írja a szerző, aki úgy látja: „Trump nem őrzi meg azt a tiszteletet és hűséget, amit például Ronald Reagannek sikerült a párt nagy részében.”
Kotkin szerint Trump „paranoid” személyes stílusa nem marad többé tabu a párton belül. Kudarca Georgiában, meggyengült befolyása Dél-Karolinában, bizalomvesztése a Murdoch-médiabirodalomban is csökkenő népszerűségét bizonyítja.
Ez nem azt jelenti, hogy Trump nem nyerheti meg a Republikánus Párt kinevezését, de Kotkin szerint egyértelmű, hogy a párt nagy része jobban kedveli az egykori alelnök, Mike Pence személyéhez hasonló karaktereket vagy például a floridai Ron DeSantishez, a dél-karolinai Tim Scotthoz vagy Nicky Haley-hez hasonló politikusokat.
„Sokak számára vonzónak bizonyulhat egy Trumpista politikai program az eltérítő Trump-féle őrültségek nélkül.”
Miközben Kotkin hangsúlyozza, hozzá hasonlóan sokan vannak, akik sem Trump, sem Biden újraindulását nem vennék szívesen, és egy felmérés szerint a lakosság 70 százaléka egyiküket sem támogatná. Mégis előfordulhat, hogy ilyen helyzet áll elő, és ha a 2016-os évhez hasonlóan a Trump-ellenes tábor mélyen megosztott lesz, ő akár egy 30 százalékos győzelmet is besöpörhet a republikánus előválasztáson.
„Ez a demokratáknak egy gyülekező pontot adhatna, amire igazán nagy szükségük van, főleg, ha esélyes jelöltjük egy egyre gyengébb Joe Biden vagy a nagyon nem vonzó Kamala Harris volna.”
Kotkin szerint mindaddig van remény, amíg a Republikánus Párt „érző” tagjai még megállíthatják Trumpot. Így ő nem tudná elkaszálni azt a történelmi lehetőséget, amivel megállíthatnák a még szélsőségesebb progresszív agendát.
„Közben a Republikánus Pártot átalakíthatnák a közép- és munkásosztály hangjának”
– véli a szerző, aki szerint mindehhez a demokraták is hozzájárulnak azzal, hogy Trump személyes szörnyűségeire helyezik a hangsúlyt. „Ha Trump imázsa tovább halványul – akár a karikatúra erejéig –, a Republikánus Párt végül megköszönheti Nancy Pelosinak, hogy megmentette pártját saját magától”.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.