Radoslaw Sikorski korábbi lengyel külügyminiszter, jelenlegi EP-képviselő azzal az ötlettel állt elő, hogy a Nyugatnak joga van atomfegyverekkel ellátnia Ukrajnát, ugyanis szerinte Oroszország megszegte az ukrán atomarzenált felszámoló budapesti szerződést. Sikorski szerint ezzel elejét vennék annak, hogy az oroszok atomfegyvert vessenek be a háborúban. Robert C. Castel jegyzete.
Tegyük félre egy percre a kérdést, hogy vajon komolyan gondolta-e Sikorski úr amit mondott. Tegyük félre azt a kérdést is, hogy miféle precedenst teremtene egy ilyen lépés a nemzetközi rendszerben. Meg persze azt a kérdést is, hogy vajon biztonságosabb lenne ez a gyorsan kialakuló többpólusú világrend ha az összes atomhatalom, nukleáris fegyverekkel párnázná ki a csatlósait?
Tegyük mindezt félre és gondolkodjunk el egy percre, hogy milyen következményei lennénk egy ilyen, Ukrajnának nyújtott ajándéknak.
A Hidegháború évizedei alatt éppen elég időnk volt arra, hogy alaposan átgondoljuk az atomháború és a nukleáris elrettentés elméletét.
A Hidegháború egyik legmarkánsabb tanulsága a következő:
- Az úgynevezett “első csapás” lehetősége instabillá teszi a rendszert, mert ha egy vadnyugati pisztolypárbajban mindenkinek csak egy tölténye van , akkor azé az előny aki hamarább lő.
- Az úgynevezett “második csapás” lehetősége ellenben stabillá teszi a rendszert, mivel az előző felállásban rejlő kísértés megszűnik. Kevés érteleme van elsőnek lőni, ha a másik félnek még egy fatális találat esetén is megmarad a lehetősége arra, hogy visszalőjön.
Mit jelent mindez Sikorski úr ötletével kapcsolatban?
Azt jelenti, hogy
néhány nukleáris töltet átadása az ukránoknak nemhogy meggátolná az oroszokat abban, hogy atomfegyvert vessenek be Ukrajna ellen, hanem éppen ellenkezőleg.
Az “első csapás” logikája alapján a racionális lépés Oroszország részéről egy megelőző atomcsapás lenne, az ukrán atomtöltetek és az azokat támogató infrastruktura megsemmisítésére. Magyarul, az atomfagyi visszanyal.
A racionalitáson túl, morálisan is teljesen igazolható lenne olyan fegyverekre mérni atomcsapást (counterforce) amik atomtöltetekkel fenyegetik a másik fél nagyvárosait (countervalue).
Az egyetlen mód Sikorski úr ötletének a racionális alkalmazására, úgy adni át atomfegyvereket Ukrajnának, hogy közben biztosítják a “második csapás” lehetőségét is. A gyakorlatban ez a teljes nukleáris “triád” (légi, szárazföldi és tengeralatti eszközök), átadását jelentené.
Ez az elméletileg “racionális” megoldás valószínűleg messze túllépi még a Sikorski-féle racionalitás határát is.
Ne akarjuk úgy megvédeni a szabályokon alapuló nemzetközi rendszert, hogy közben felrúgunk mindent amiről ez a rendszer az utóbbi fél évszázadban szólt.
Robert C. Castel összes cikkét elolvashatja itt.
Az a gond, hogy ezt a bizonyos „szabályokon alapuló nemzetközi rendszert” a Nyugat képviselői kissingeri módon, vagyis úgy és akkor rúgták fel, ahogy csak érdekeik megkívánták… Abban viszont igaza van a vén gazembernek, hogy területeket kell átengedni Oroszországnak, vagy minimum elengedni a függetlenedni kívánókat…
amennyiben az atomfegyver mellé a hidrogénbombát nem kapja meg, az kereken DISZKRIMINÁCIÓ !
Lengyelország kettős játékot űz elég keményen:
1. Közép-Európa regionális gazdasági-katonai nagyhatalmi státuszának babérjaira tör, amerikai és angol hátszéllel
2. Verhovna Rada (ukrán Parlament) megszavazta, hogy a lengyel állampolgárok azonos jogokkal élhetnek ukrajnában, mint az ukrán állampolgárok.
Mit jelent ez? Lengyel állampolgár betölthet bírói, hivatali, nemzetbiztosnsági, államhatalmi poziciókat is.
Ha támadás érné lengyeleket ukrán terleten, akkor Lengyelország bevonulna mint békefenntartó ukrán területre, de azt már kihangsúlyozták, csak Galíciába, ergo Lemberg és környéke így egy csapásra bejutna az EU-ba és a NATO-ba, ezzel vétózni sem tudnak egyéb más tagállamok.
A lengyel sajtót olvasva bájos az Open Border gondolat nagyszabású médiaoffenzívája.
Amikor máshonnan jöttek menekültek, akkor ez az Open Border elítélendő dolog volt. Naív volt az aki hitt ebben az eszmében, hogy békét hoz és nem háborut.