Ukrajna, és az atomfegyverek évszázada

A Neokohn főmunkatársa, Izraelben élő biztonságpolitikai szakértő.

A terrorizmus, a kiberfegyverek, a hiperszonikus rakéták és a hibrid hadviselés éveit éljük, és az atomfegyverekre a legtöbb ember úgy gondol, mint egy letűnt, barbár kor relikviáira. Robert C. Castel publicisztikája.

Ki beszél manapság az atomfegyverekről? Senki.

Na kérem, ez nemsokára meg fog változni. Rövidesen mindannyian Dr. Strangelove-ok leszünk és megtanuljuk a keblünkre ölelni a Bombát.

A világ legtöbb állama nemsokára sietősen előhúzza sufniból a titkos atomprogramját, és lázas fejlesztésbe kezd.

Hogy miért?

Ukrajna példájából okulva.

Ki emlékszik már arra, hogy az Úr 1991.-ik évében

Ukrajna még a világ harmadik atomhatalma volt, megelőzve Kínát, az Egyesült Királyságot és Franciaországot.

A kilencvenes évek volt a geopolitika 1968-a, és a többi kótyagos középhatalomhoz hasonlóan Ukrajna is elkövette a saját harakirijét.

1994-ben az újonnan függetlenné vált ország

aláírta a Budapesti Egyezményt amiben lemondott a nukleáris arzenáljáról, egy biztonsági garancia fejében amit az USA, britek es Oroszország szavatolt.

Ezt a döntést már akkor is sok szakértő a nemzeti öngyilkosság egy nemesebb formájának minősítette, de a hangjuk elveszett az Örömóda harsogásában.

Film: Dr. Strangelove, avagy rájöttem…

Teljes cím:Dr. Strangelove, avagy rájöttem, hogy nem kell félni a bombától, meg is lehet szeretniZene:Avicii – You Make Me ———————————-…

Aztán jött a Krim félsziget 2014-es elvesztése, az Ukrajna független nemzeti létét fenyegető orosz nyomás, és a mámoros kilencvenes évek stratégiai döntéseiről hamar kiderült, hogy valóban a nemzeti öngyilkosság nemesebb formái.

A jelenlegi válság kimenetelétől függetlenül, az ukrán eset tanulsága igen egyértelmű a kis és középhatalmak számára.

Az egyetlen biztonsági garancia, amivel egy nagyhatalmat el lehet rettenteni, az az atomfegyver.

Nem költséges luxusról van szó, hanem egy nélkülözhetetlen eszközről, ami nélkül az összes kis- és középhatalom amerikai pokrócokat és német hálózsákokat fog számolni, ameddig a megszálló sereg meg nem érkezik.

Irán csupán az első fecske lesz, aminek nem kell tavaszt csinálnia, mert

a Nukleáris Tavasz már itt van velünk és az Arab Tavasznál is sokkal destruktívabb lesz.

A 21. század az atomfegyverek évszázada lesz, és egyben a globális anarchia évszázada, mert a kispályások kezében lévő atomfegyverek által elrettentett nagyhatalmak képtelenek lesznek egy stabil világrend kierőszakolására.

Nemsokára nosztalgikusan fogunk visszagondolni a délibábos kilencvenes évekre amikor a — még egyelőre — atomhatalmak az Örömódát dúdolva írták alá a saját halálos ítéletüket.

És talán a miénket is.

Papírfétis és az egypólusú világrend fedezet nélküli csekkjei

Ha az elrettentés kudarcot vall Ukrajnával kapcsolatban, mi a garancia arra, hogy működni fog Ukrajnától nyugatabbra?