„Korábbi Chábád-vezetők életüket vesztették, amikor szembeszálltak az orosz kormánnyal, hogy a helyi zsidókat szolgálják. A mai rabbikat kollaboránsoknak beállítani több mint sértő”- írja Elchanan Poupko tizenegyedik generációs rabbi, az EITAN–The American Israeli Jewish Network elnöke, a Times of Israel blogján.
„A Chábád és Berel Lázár rabbi ellen az orosz zsidó közösség szolgálatáért indított ismételt támadásoknak mindannyiunkban fel kellene vetniük a kérdést: ha a saját országunkat egy totalitárius háborús bűnös venné át, aki háborút folytat egy másik ország ellen, és elszigetel minket a világtól, mit akarnánk, mit csináljon a saját rabbink. Valószínűleg az lenne az utolsó lehetőség, ami eszünkbe jutna, hogy összepakoljunk és elmeneküljünk” -kezdi Poupko.
„A Chábád ellen a Politicótól a Haaretzig terjedő kiadványokban terjesztett rágalmazó, revizionista történelemhamisítás vezette ezt a hamis vádat a Chábád ellen, amiért Oroszországban maradtak és több mint 175 000 orosz zsidót szolgáltak – egy olyan közösséget, amely nagyobb, mint az Egyesült Királyság zsidó közössége.
Mint a nemzetek között a legnagyobb történelmű és szétszórtságú nemzet, történelmünk és létünk szempontjából alapvető fontosságú az az etika, hogy a zsidó élet életképes és életerős legyen, bárhol is legyen az. Nem keverhetjük össze a helyi zsidó közösségek kiszolgálását a külföldi kormányok intézkedéseivel „
– jelenti ki a rabbi.
A szerző szerint a logikának ellentmond azt sugallni, hogy a lubavicsi mozgalom bármilyen módon „fausti alkut” kötött, együttműködött vagy bármilyen módon bűnrészes az orosz kormánnyal.
„Személy szerint, mint olyan ember, akinek a családja több mint egy évszázadon keresztül harcolt Oroszország gonoszságai ellen, személyesen és történelmileg megbocsáthatatlannak tartom ezeket az ismételt támadásokat a Chábád ellen” – írja a rabbi.
A szerző dédapja Eliezer Poupko rabbi, a szmolenszki területen lévő Velizh rabbija volt. A bolsevikok hatalomátvétele ellenére saját élete kockáztatásával is ragaszkodott a zsidó élet megőrzéséhez. Dacolva a szovjet cenzúrával, Eliezer Poupko leveleket kezdett írni rabbiknak és zsidó vezetőknek szerte a világon, hogy tudassa velük a zsidók szörnyű helyzetét Szovjet-Oroszországon belül, amiért szibériai börtönbüntetésre ítélték.
Ezekben az években Yosef Yitzchak Schneerson rabbi, a hatodik lubavicsi Rebbe szintén a szovjet-oroszországi zsidó élet élénkítésével foglalkozott, és a KGB zsidó részlege, a Yevsektsia figyelte és üldözte. Poupko rabbi Szentpétervárra utazott, ahol találkozott a lubavicsi rebbével, és elmondta neki, hogy a KGB üldözi őt, és megkérték a rabbit, hogy adja át neki azt az üzenetet, hogy amíg magába zárkózik, és nem mozdítja elő a zsidó életet senki más számára, addig nem fogják bántani. Yosef Yitzchak rabbi egy szenvedélyes jiddis nyelvű felkiáltással válaszolt dédapámnak: „Velizh rabbi! Ezt nem fogom megtenni! Kész vagyok az életemet adni ezért az ügyért”.
Valóban ez történt. 1927-ben Yosef Yitzchak Schneerson rabbit letartóztatták és bebörtönözték Leningrádban, ahol „ellenforradalmi tevékenysége miatt” halálra ítélték.
„Az a gondolat, hogy bárki azt sugallja, hogy a Chábádnak az orosz kormánnyal való kollaboráció a múltja, amikor vezetői és a mozgalom szó szerint az életüket adták az orosz kormánnyal dacolva, semmi másnak nem téve legmagasabb és rendíthetetlen odaadásukat, mint a judaizmusnak és a zsidó népnek, több mint sértő.
Olyan, mintha egy elesett katonát az ellenség iránti hűséggel vádolnánk. Schneerson rabbi esetében, hála az erőteljes lobbizásnak és nemzetközi nyomásgyakorlásnak – amelyben családomnak is része volt -, kiszabadult a börtönből és kiutasították Oroszországból. Mégis sok zsidó volt, aki követte az ő példáját és a Chábád szellemiségét, és a szovjet vasfüggöny mögött egyedül maradtak, hogy harcoljanak a zsidó életért Szovjet-Oroszországban. Sokan haltak meg a gulágokon, börtöncellákban és a KGB kínzókamráiban” – írja a cikk.
„Berel Lazar rabbit felszólítani, hogy tegyen mást, mint hogy szolgálja a közösségét, ízléstelen.
Senki sem kérdőjelezte meg az amerikai zsidókat, hogy nem szólaltak fel eléggé az indokolatlan iraki háború ellen, és senki sem kérheti az orosz zsidóktól, hogy tegyenek többet, mint amit mi kérünk bármely más orosztól az Ukrajna elleni erkölcstelen háború során. A New York-i COVID-tól kezdve az Ukrajnát bombázó, szankciókkal sújtott Oroszországig, láttam, hogy a Chábád Shluchim soha nem hagyja el közösségeit, és ezért mindannyiunknak tisztelegnünk kell előttük” – jelenti ki a rabbi.
„Ha azonban azt követeljük, hogy a zsidó élet tűnjön el, vagy hogy a rabbik távozzanak, azzal tagadjuk, hogy miről is szól a rabbiság: rabbinak lenni hivatás, szolgálat; ott lenni mások mellett, amikor a legnagyobb szükségük van ránk, nem pedig azért, mert ez könnyű”
– zárja sorait Elchanan Poupko.
A teljes írás itt olvasható.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.