XII. Piusz pápa, a katolikus egyház feje, a második világháború idején egy közvetítőn keresztül titkos tárgyalásokat folytatott Adolf Hitler náci vezetővel, abban a reményben, hogy az egyház kibékülhet a Harmadik Birodalommal – derült ki egy hamarosan megjelenő könyvből.
A XII. Piusz és a náci rezsim kapcsolatáról szóló jelentős új felfedezések, amelyeket David Kertzer amerikai történész A pápa a háborúban: XII. Pius, Mussolini és Hitler titkos története című könyve tartalmaz, a Vatikán háborús archívumaiban végzett kutatásokon alapul, amelyeket először 2020 márciusában tettek hozzáférhetővé a tudósok számára.
A kritikusok által „Hitler pápájának” nevezett Piuszt sok történész elítélte, amiért lekicsinyelte, figyelmen kívül hagyta, sőt lehetővé tette a zsidók elleni náci népirtást.
Kertzer szerint Hitler és a náci birodalom vezetői a pápa elődjének, XI. Piusznak – aki Berlin bosszúságára a náci ideológiát elítélő enciklikát adott ki – 1939-ben bekövetkezett halála után lehetőséget láttak a Vatikánnal való kapcsolat javítására.
„Hitler ekkor esélyt látott arra, hogy javítsa a kapcsolatokat a Vatikánnal, vagy legalábbis megakadályozza, hogy az új pápa nyíltan bírálja rendszerét” – írta Kertzer a The Atlantic magazin által közölt könyvrészletben.
Hitler közvetítőként Philipp von Hessen herceghez, egy német arisztokratához, Viktória angol királynő dédunokájához fordult. A lelkes, a náci ideológiával szimpatizáló herceg 1939. május 11-én találkozott először XII. Piusz pápával a Vatikánban – négy hónappal azelőtt, hogy a nácik Lengyelország lerohanásával kirobbantották a háborút.
Ezen az első találkozáson, írja Kertzer, Piusz azt mondta Hitler küldöttjének, hogy „nagyon szeretne megegyezni Hitlerrel, és kész kompromisszumot kötni, amennyire a lelkiismerete engedi, de ehhez mindenekelőtt fegyverszünetnek kell lennie… Biztos vagyok benne, hogy ha az egyház és az állam között helyreáll a béke, mindenki elégedett lesz. A német nép a haza iránti szeretetben egységes”.
Piusz ezután azt állította: „Ha egyszer béke lesz, a katolikusok hűségesebbek lesznek, mint bárki más”.
Figyelemmel Hitler azon aggodalmára, hogy a tárgyalások híre ne kerüljön nyilvánosságra a hivatalos megállapodás megkötéséig, Piusz megnyugtatta von Hessen-t, hogy bízhat titoktartásában. Egy második találkozón, még augusztusban, Piusz azt mondta von Hessen-nek, hogy „tisztességes megállapodást” akar kötni a náci rezsimmel, és megígérte, hogy a németországi papság nem fog belekeveredni a politikába.
„A pápa a von Hessen-nel folytatott beszélgetéseiben soha nem vetette fel aggodalmát a nácik zsidóellenes kampányával kapcsolatban”
– írta Kertzer.
A következő találkozóra 1939 októberében került sor, több mint egy hónappal azután, hogy a náci erők megszállták Lengyelországot. A náci rezsim katolikus egyházzal szembeni politikája miatt aggódva Piusz „úgy döntött, hogy felhoz egy érvet, amelyről úgy gondolta, hogy tetszeni fog Hitlernek” – írta Kertzer.
„Németország ellenségei bőségesen kihasználták, hogy a Birodalom rosszul bánik az egyházakkal … Ha a helyzet javulna, az előkészítené az utat a gyümölcsöző tárgyalásokhoz” – folytatódik a szöveg. „Megértem, hogy most más feladatok emésztik a Führer energiáját” – mondta a pápa.
„De egy ilyen jelzés nemcsak lehetséges, de nagyon fontos is. Azért, mert – és ez kétségtelen – a katolikusok üldöztetése folytatódik. Szándékosan és szisztematikusan.”
Piusz később egy listát adott von Hessen kezébe Hitler számára a németországi katolikusok helyzetével kapcsolatos követelésekről. Ezek közt a pápa sérelmezte,
„például, hogy nem lehet az SS-ben előbbre jutni anélkül, hogy valaki ne vetette volna el egyházi tagságát”.
1940 márciusában a pápa a Vatikánban fogadta a náci külügyminisztert, Joachim von Ribbentropot. A találkozóról szóló beszámolók szerint Ribbentrop faragatlanul viselkedett – nem volt hajlandó a pápa előtt térdre borulni, ahogy az szokás volt, és azt mondta neki, hogy az egyház elsősorban azért maradt fenn, mert a nácik hatékonyan fékezték meg a kommunizmus terjedését.
Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy Hitler „nem kevesebb, mint 7 000, különféle pénzügyi és szexuális bűncselekményekkel vádolt katolikus lelkész ellen emelt vádat semmisített meg, és folytatta a nemzetiszocialista kormány politikáját, amely évente nagy összegű pénzügyi támogatást nyújtott a katolikus egyháznak”
– írta Kertzer. A biztonság kedvéért von Ribbentrop hozzátette, hogy meg van győződve arról, hogy az év végére a németek megnyerik a háborút.
„XII. Piusz és Adolf Hitler nem éreztek semmi szimpátiát egymás iránt” – jegyezte meg Kertzer. „Mégis mindkettőjüknek megvoltak a maga okai a tárgyalások kezdeményezésére. A pápa a legfontosabbnak azt tartotta, hogy egyezségre jusson a náci rezsimmel, hogy véget vessen a római katolikus egyház üldözésének a Harmadik Birodalomban és az általa meghódított országokban. Hitler a maga részéről lehetőséget látott arra, hogy véget vessen a pápai kritikának, amely az előző pápa alatt oly bosszantóvá vált”.
Hitler aggodalma, hogy a Vatikán bírálni fogja zsidók üldözését, nyilvánvalóan alaptalan volt. „Semmi sem utal arra, hogy a pápa valaha is felvetette volna a nácik európai zsidók elleni hadjáratát, mint témát”
– írja Kertzer. Ami a náci vezető azon aggodalmát illeti, hogy a katolikus klérus beavatkozna a politikába, Piusz biztosította őt, hogy ez nem lesz így.
„A háborús évek előre haladásával, XII. Piuszra nagy nyomás nehezedett, hogy elítélje Hitler rendszerét és annak folyamatos kísérletét az európai zsidók kiirtására” – folytatta Kertzer.
„Ő azonban a végsőkig ellenállt ennek.”
Arról, hogy Piusz mennyire segítette vagy védelmezte volna a náci népirtással szembenéző zsidókat, évtizedek óta heves viták folynak a történészek között. A korszakról szóló egyes beszámolók Piuszt megrögzött antiszemitának állítják be, aki összejátszott a hitleri rezsimmel, míg mások azt állítják, hogy a pápa által gyakorolt diszkrét diplomácia zsidók ezreit mentette meg a haláltól — írja az Algemeiner.
Részlet Barcza György, a különbéke lehetőségét kereső magyar diplomata háború utáni visszaemlékezéséből:
XII. Pius azt válaszolta, hogy ő számtalan békeszózatot intézett
már a hadviselő felekhez, nunciusai útján pedig a kormányokhoz,
tiltakozott a német hatóságok egyházellenes intézkedései és túlkapásai
ellen, de sajnos hiába. Ő attól tart, hogy ha erélyesebb
eszközökhöz nyúlna, mint amilyen a kiátkozás volna, úgy ezzel
a helyzetet még jobban elmérgesítené. A németek ekkor még jobban
szorongatnák az egyházat, a 3 0 millió német katolikus
sorsa még nehezebbé válna, amit ő el szeretne kerülni, hiszen
látta, hogyan bántak a németek a lengyel katolikusokkal. Itt megjegyeztem
a pápának, hogy az egész világ katolikusairól van szó
akkor, amidőn arra gondolok, hogy ezek az Egyháztól, a pápától
nyílt állásfoglalást várnak a német nemzeti szocializmus pogány
tanai és embertelenségei ellen, az egész világ katolikusainak hite
rendül meg, ha a Vatikán részéről csak politizálást, de nem nyílt
és ünnepélyes elítélést látnak. Itt nem csak a német katolikusok
sorsáról, hanem az Egyház tekintélyéről, a világ első szellemi ítélőszékének
erélyes pártatlanságáról van szó, melyet csak azáltal
lehetne elérni, ha az nyíltan szembehelyezkednék a nácizmussal.
Azt a magas ideált, melyet az Egyház ma a népek előtt képvisel,
át kellene mentenie a háború utáni nehéz időkre.
A pápa válaszában újra utalt rendkívül nehéz helyzetére, arra,
hogy nem rendelkezik más hatalommal, mint a szellemi és lelki
hatalom fegyvereivel, ezek pedig, sajnos, gyengék arra, hogy
Hitlert és a német nemzeti szocializmus brutalitását megfékezhessék.
Az Egyház székhelyének máshová való áthelyezésére —
mondotta a pápa — ő is többször gondolt, de ez igen kényes kérdés,
mert menekülésnek, tehát a gyengeség jelének is volna tekinthető.
Tehetetlen vagyok — mondotta sóhajtva XII. Pius — (ő sohasem
használta a szokásos plurális majestaticust, mint többi előde)
és higyje el nekem, hogy ez számomra a legborzasztóbb érzés,
hogy látva a sok emberi szenvedést és tudva, hogy még mennyi
megpróbáltatás vár az emberiségre, nem tehetek semmit ennek
megakadályozására
A visszaemlékezés könyv formában is megjelent, Diplomata emlékeim címmel