Douglas Murray, brit író és publicista új könyvet jelentetett meg The War on the West (Háború a Nyugat ellen) címmel. Az Amerikában élő konzervatív gondolkodó könyv turnén vesz részt, amely során interjút adott a Modern Wisdom podcastben. A beszélgetés során szóba került a rabszolgaság témája, és az, hogy ezt hogyan tették kizárólagosan a Nyugat bűnévé. A beszélgetést szemléztük.
A brit író rámutatott, hogy amikor szóba kerül a rabszolgaság kérdése, sokan elfelejtik, hogy a világunkban nagyon is létező problémáról van szó.
„40 millió rabszolga él a világon. Ma több rabszolga él, mint ahányan a 19. században a rabszolga-kereskedelem idején voltak. Én magam is találkoztam egykori rabszolgákkal Afrikában és máshol. Ezek olyan emberek voltak, akik rabszolgának születtek, és sikerült megszökniük. Nagy a valószínűsége annak, hogy azért nem foglalkozunk ma például az aktuális rabszolgasággal, mert annyira megszállottan újra át akarunk venni egy olyan kérdést, amelyet két évszázaddal ezelőtt lezártak.
És erről eszembe jut Nietzsche egyik mondata: Van egy olyan embertípus, aki régen lezárt sebeket tép fel, és aztán sikoltozik, hogy milyen fájdalmat okoz. Jelenleg sok ilyen emberrel van dolgunk. Ők maguk nem éreznek fájdalmat a rabszolga-kereskedelem miatt. Nem éreznek fájdalmat a gyarmatosítás miatt. Úgy döntöttek, hogy feltépnek egy régen lezárt sebet, majd sírnak, hogy nyerjenek valamit, legyen az szánalom, vagy pénz, vagy jóvátétel, vagy valami más” – mondja Murray.
Az író szerint szörnyű elképzelés lenne az is, hogy minden ország önként magára vállal öröklött bűnöket, de annak aztán semmi értelme nincs, hogy csak a nyugati fehérek legyenek a felelősek mindenért, amit olyan emberek követtek el, akik hasonlítottak rájuk és több száz évvel ezelőtt éltek. Abszurd gondolat lenne, de ha a nyugatiak felelősséget vállalnak, vállaljon felelősséget mindenki más is.
„A legkézenfekvőbb példa egy Voltaire által a 18. században megfogalmazott pont. Voltaire a maga idejében azt mondta, hogy az egyetlen dolog, ami rosszabb annál, amit az európaiak tettek az afrikaiakkal, az az, amit az afrikaiak tettek a társaikkal, az, amit az afrikaiak tettek a testvéreikkel. Abból a néhány emlékiratból tudjuk, amely olyan emberektől származik, akik ebben az időszakban rabszolgák voltak, olyan emberektől, mint Olaudah Equiano, aki végül néhány brithez került, akit Westminsterben kereszteltek meg, és szabad emberré vált. Egészen rendkívüli élete volt, emlékiratai fennmaradtak, amelyeket érdemes elolvasni. Tőle tudjuk például, és persze sok-sok más embertől is, hogy Afrikában voltak emberek, akik elrabolták a szomszédaikat. Az 1700-as években éjszaka jöttek és elrabolták Equianót – mondja Murray, rámutatva arra, hogy ugyanolyan abszurdum lenne számonkérni az emberrablók leszármazottait.
Az író elmondta, hogy alaposan kutatta a rabszolgakereskedelem témáját legújabb könyvéhez.
„A számítások szerint talán 10 vagy 11 millió embert szállítottak át az Atlanti-óceánon a rabszolga-kereskedelem teljes ideje alatt. Ez egy megdöbbentő dolog. Ez egy hihetetlenül szörnyű kereskedelem volt, amelyet a legtöbb ember akkoriban nem tartott helytelennek, mert a múltban az emberek másképp gondolkodtak, mint mi.
És szinte minden civilizáció, sajnos, akkoriban mind részt vett a rabszolgaságban. Mindenki rabszolgamunkát használt. Hogyan épültek a piramisok? A fáraók nem maguk csinálták, nem fizettek tisztességes munkabért azoknak az embereknek, akik a köveket mérföldeken át tartották. Az athéni Akropolisz sem úgy épült, hogy Alkibiadész (athéni államférfi) vonszolta fel oda a köveket” –
mondja Murray.
A podcastben arra is rámutat, hogy ma senki nem szeret arról beszélni, hogy 18 millióan is lehettek akiket Afrikából arra a területre vittek, amit ma Közel-Keletnek nevezünk, az arab országokba.
„Az arabok az európaiakhoz hasonlóan Afrikából származó rabszolgákkal kereskedtek. Most azon tűnődhet, hogy miért nincs több fekete ember a Közel-Keleten, és erre van egy válasz az, hogy népirtás történt. Az arabok szándékosan kasztráltak minden egyes férfit. Tehát minden afrikai férfit, akit az arab országokba vittek, kasztráltak, hogy ne legyen több fekete ember”
– mondja Murray.
„Van ennek öröksége napjainkban? Ha elmegy Katarba, az Öböl-államok különböző országaiba, azt fogja látni, hogy ott ma is vannak rabszolgamunkások. A filippínók és mások, akiket behoznak, és gyakorlatilag rabszolga körülmények között dolgoztatnak. Én magam is láttam ezt. De ez a helyzet ma Szaúd-Arábiában és más arab országokban, a fekete emberre használt szó, abíd, azt jelenti rabszolga. Még mindig rabszolgának hívják a fekete embereket. Ayaan (Hirsi-Ali) barátom, aki Szomáliában született, egy kis időt töltött Szaúd-Arábiában, mikor fiatal volt, és az emberek Szaúd-Arábiában mindig abídnek tehát rabszolgának hívták őket.”
„Semmiképpen nem akarom kicsinyíteni az európai rabszolgakereskedelem (szörnyűségét), de nagyon-nagyon furcsa egy olyan korban élni, ahol azt feltételezik, hogy csak a Nyugat foglalkozott ilyesmivel, és az idők végezetéig csak nekünk kell vissza fizetnünk egy olyan adósságot, amit úgy tűnik, soha nem lehet visszafizetni.”
Murray arra is rámutat, hogy abszurd a felmenők privilegizáltságáról beszélni, mikor a 19. században az európai lakosság jelentős része szegény volt.
„Az átlagember Észak-Angliában, aki egy malomban, egy bányában dolgozott, a harmincas évei végén halt meg. Igen, ez valóban nem ugyanaz, mint rabszolgának lenni.
De ezek nem voltak kiváltságos emberek. Ezeknek az embereknek nem sok választási lehetőségük volt az életükben. És itt van az egyik legfontosabb pont, amit mindezzel kapcsolatban meg kell állapítani, hogy a múlt nagyjából mindenki számára pokoli volt. Még királyok és hercegek is meghaltak olyan betegségekben, amelyek ma már megold a penicillin.
Szinte mindenki szegény volt, nem lehet a szegényeket kiváltságosnak nevezni. És az az elképzelés, hogy az összes olyan ember ősét, aki történetesen fehér, elnyomónak, és mindenkinek az ősét, aki történetesen fekete, kizárólag elnyomottnak kell átminősítenünk, hihetetlenül leegyszerűsítő játék, és igazságtalan. És ez az egyik fő probléma ezzel kapcsolatban. Egyszerűen csak mélységesen igazságtalan.”
A teljes adás itt megtekinthető.
Fotó: Unsplash
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.