A nyugati médiumokat hidegháborús fantázia keríti hatalmába – írja N.S. Lyons az UnHerd oldalán.
Az elmúlt hetekben, amikor a „zéró covid” zárlatok hatalmas költségei rávilágítottak Kína növekvő gazdasági törékenységére, cikkek özöne érkezett, amelyek Hszi Csin-ping kínai elnök esetleges politikai gyengeségéről spekulálnak – írja az UnHerd szerzője.
A Wall Street Journal például már hónapok óta azzal érvel, hogy „egyre szélesedő sérelmek vannak a párton belül Hszi politikájával kapcsolatban”, és hogy ahol egykor „Hszi Csin-ping szinte legyőzhetetlennek tűnt”, most „a Kínát a kapitalizmustól és a Nyugattól távolabb kormányzó törekvései” „halvány repedéseket mutattak ki a hatalomban tartásán”.
A Financial Times hasonlóképpen úgy ábrázolta, hogy a kínai vezetés mélyen megosztott a gazdaság- és Covid-politikát illetően. Mások még pikánsabb pletykáknak hódoltak Hszi közelgő távozásáról.
„Pekingben valóban létezhetnek éles belpolitikai megosztottságok, és ez érdekes és megfontolandó. De vigyáznunk kell, hogy az ilyen buzgó spekulációk, ha túlzásba visszük őket, valószínűleg többet mondanak rólunk, mint a kínai politikai valóságról” – figyelmeztet N.S. Lyons.
A szerző szerint ugyanis Hszi Csin-pinget nem fenyegeti valódi veszély, hogy elveszíti a hatalmát. Egész politikai módszere 2012 óta az volt, hogy átvegye az irányítást a „kínai mély államon” belüli három kulcsfontosságú „hatalmi kar” felett, amit Christopher Johnson, a CIA korábbi vezető Kína-elemzője úgy jellemzett, mint a „kínai „mély állam” három kulcsfontosságú „hatalmi karját”. Egy kíméletlen „korrupcióellenes” kampányt használva gyorsan meg tudta törni riválisai hatalmát a hadsereg, a biztonsági szolgálatok és a pártbürokrácia (vagyis lényegében a HR-osztály) felett, és az ezek feletti ellenőrzést teljes egészében a saját kezébe vette. Ez szerző szerint azt jelenti, hogy egy kis nyilvános elégedetlenség vagy az elit pénzügyi nehézségei nem fogják Hszi hatalmát érdemben gyengíteni. Ráadásul megmarad a kínai nacionalizmus hatalmas ereje, amelyre támaszkodhat bármelyik nehéz időszakban.
„Igaz, hogy Kína jelenlegi, saját maga által okozott gazdasági nehézségei a párt belpolitikájában némi gondot jelenthet Hszinek. Ez azonban valószínűleg abban nyilvánul meg, hogy a novemberben esedékes 20. pártkongresszuson nem tud annyi frakciószövetségest támogatni, amennyit szeretne” – írja a cikk.
A cikk szerint egyértelmű, hogy a kínai vezető esetleges politikai fejfájása miatti jelenlegi izgalomhoz valami más is hozzájárul: az a hidegháborús hangulat, amely Vlagyimir Putyin ukrajnai inváziójának és a Nyugat Oroszország gazdasági elszigetelésének köszönhetően mostanában a levegőben lappang.
„A nyugati médiában mostanában nem csak a Kremlben készülő puccsokról szóló reményteli pletykák hangzanak el rendszeresen, de úgy tűnik, hogy a meglehetősen ambiciózus cél, Putyin hatalomból való eltávolításának ösztönzése valójában de facto az amerikai kormány politikája. A lehetőség, hogy újra elmeséljük magunknak a Nyugat hidegháborús tapasztalatainak ismert történetét, amelyben a tekintélyelvűség elkerülhetetlenül összeomlott és a demokrácia győzött, természetesen ellenállhatatlanul megnyugtató. És szívesen mesélnénk magunknak ezt a történetet Kínáról is” – zárja a szerző.
Fotó: EPA/MARK R. CRISTINO
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.