Jemenben egykor virágzó, népes és különleges zsidó közösség élt. Sokukat áttérésre kényszerítették, sokan menekülni kényszerültek – írja a a zsido.com
Bár a jemeni (héberül témáni) hagyományok – dallamok, imák, kulturális tradíciók, gasztronómia és még sorolhatnánk – tovább élnek az Izraelben és más országokban letelepedett jemeni zsidó közösségekben, magában Jemenben szinte már egyáltalán nem maradtak zsidók.
Az Arab-félsziget szívében fekvő országban jóval az iszlám térhódítása előtt telepedtek le a zsidók. A korábban Arabia Felixnek, vagyis boldog Arábiának nevezett országban a zsidók ősidőktől fogva jelen voltak és kisebbségként is kiemelkedő szerepet játszottak a nemzet kultúrájának, történelmének, valamint társadalmi és gazdasági fejlődésének alakulásában.
A zsidók és a muszlimok folytonos kölcsönhatásban éltek az országban, amelynek – az arab hódítás előtt – zsidó uralkodói is voltak.
A térség más zsidó közösségeivel ellentétben a zsidók évszázadokon át viszonylagos békében éltek együtt a többségi arab társadalommal. Viszonylagos, mert Jemen évszázadokon át bonyolult kapcsolatban állt a saját kisebbségeivel, különösen a zsidókkal. Őket tették felelőssé az országot ért csapások miatt, ezért szigorú korlátozások vonatkoztak rájuk. Az ország északi részén például megszabták a zsidók számára, hogy a házaikat szomszédaik otthonánál alacsonyabbra kell építeniük. Ez részben az iszlám felsőbbrendűségét szimbolizálta, részben lehetetlenné tette a zsidók számára, hogy kimutassák a gazdagságukat.
„A zsidók egykor Arábia büszkeségei voltak. Ám a történelmünk eltűnik és átírják, a lábnyomainkat pedig letagadják azok a vallási tisztségviselők, akik szeretnék letagadni a létezésünket”
– mondta a mai napig Jemenben élő és rejtőzködő zsidó életmódot folytató Jacob.
Azt mondhatjuk, hogy egészen a nem túlságosan távoli múltig így volt ez, a helyzet ugyanis éppen egy évszázaddal ezelőtt, 1922-ben változott meg, amikor az országban felélesztették az iszlám egy ősi gyakorlatát, mely szerint az árváknak automatikusan kötelező felvenniük az iszlámot. Ez azonban csak az első lépés volt,
a zsidóknak ugyanis napról napra több nehézséggel, erőszakkal, egyre súlyosabb elnyomással kellett szembenézniük.
Ennek hatására egyre többen hagyták el otthonaikat és menekültek biztonságosabb vidékre. Izrael Állam kikiáltásának hírére még inkább elszabadultak az indulatok és jemeni zsidók ezrei vették útjukat a Szentföld felé. 1949 júniusa és 1950 szeptembere között zajlott a jemeni zsidók kimenekítését célzó Varázsszőnyeg-akció, melynek során becslések szerint 45 ezer jemeni zsidót juttattak Izraelbe. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy nem sokkal több mint egy év alatt szinte az egész közösség elhagyta korábbi otthonát.
Akik maradtak, azok részben áttértek az iszlámra, illetve – akárcsak évszázadokkal korábban az Ibériai-félszigeten élő marranók vagy conversók – kettős életet éltek.
A társadalom számára muszlimok voltak – ez a Muszlim Testvériség 1990-es évekbeli térnyeréséig nem követelt sokat az emberektől –, ám a lehető legteljesebb titokban továbbra is őrizték a zsidó hagyományokat. Akik a maradás és az iszlám elutasítása mellett voltak, állandó üldöztetéseknek voltak kitéve, bezárultak előttük az iskolák és különféle munkahelyek, a zsidóellenesség miatt sem a társadalomban, sem a gazdaságban nem tudták megtalálni a helyüket.
A cikk folytatása itt olvasható.
