Tíz éve hunyt el Seregi László táncművész

Tíz éve, 2012. május 11-én halt meg Seregi László Kossuth-díjas balettművész, koreográfus, rendező.

Stern László néven született 1929. december 12-én Budapesten. Egyik szülője révén félig zsidó származású volt, a holokauszt idején a halálmenetből kilépve maradt életben. Grafikus akart lenni, ezért 1945-ben az Iparművészeti Főiskola grafikai szakára iratkozott be, de tanulmányait anyagi okokból nem tudta befejezni. 1949-ben komolyabb előképzettség nélkül jelentkezett a Honvéd Művészegyüttesbe táncosnak, néptáncot Szabó Ivántól, klasszikus balettet Nádasi Marcellától tanult. Már itt készített koreográfiákat, első művei, a Kalotaszegi táncok 1952-ben, a Reggel a táborban 1953-ban keletkeztek. A Művészegyüttes átmeneti megszűnésekor, 1957-ben az Operaház szerződtette. Kiváló karaktertáncos volt, de koreográfusi munkáját is tovább folytatta, balettbetéteket komponált olyan operákhoz, mint a Faust, a Tell Vilmos, a Székelyfonó, a Denevér, A koldusdiák és a Tannhäuser.

Első nagyszabású, és mindjárt hatalmas sikerű, egész estés balett-drámáját, a Spartacust 1968-ban koreografálta Aram Hacsaturján zenéjére. Korszakos művéhez ő maga írt új szövegkönyvet, és rendezése is eltért a korábbiaktól. A nagy rabszolgalázadás eseményeit filmszerűen, emlékképekké tördelve jelenítette meg, felhasználva a szovjet baletthagyományokat, a Harangozó Gyula-féle realizmust, a magyar néptáncművészet eredményeit, a klasszikustól a naturalistáig terjedő stíluselemekkel.

1970-ben készítette A fából faragott királyfi és A csodálatos mandarin című Bartók-táncjátékok koreográfiáját. Az első darab szövegkönyvét részben átdolgozta, a szimbolikus értelmet konkrétabbá tette, Tündére és fabábja emberibb, viszonyaik értelmezhetőbbek lettek. Mandarinja nem a szokott keleti jelmezben, hanem testszínű trikóban jelent meg, utalva a figura általános emberi jelkép voltára. Sereginek e művével sikerült a táncjáték Harangozó kiemelkedő koreográfiájával egyenértékű megfogalmazását létrehoznia.

A klasszikusokhoz visszanyúlva alkotta meg 1972-ben Delibes Sylviáját, melyet paródiaként, színház a színházban formában alkotott meg, a mitológiai helyszínt a századvég Párizsába helyezve, s próbatermi jelenetekkel színesítve. 1975-ben Csontváry képeire és tragikus életére alapozva készítette A cédrust, Hidas Frigyes zenéjére. Amerikai tanulmányútja nyomán 1977-ben a Szerenád és A városban című Leonard Bernstein-művekre készített koreográfiát. További kisebb darabjai: a Kamarazene No. 1. Hindemith (1977) és az Air Bach zenéjére (1978). Dohnányi Ernő zenéjére készítette a Változatok egy gyermekdalra című egyfelvonásos balettet 1978-ban, ez a boldog gyermekkort idézte fel öt pár táncával.

Utolsó alkotói periódusában születtek jelentős, egész estés Shakespeare-trilógiájának darabjai. Szergej Prokofjev Rómeó és Júlia című balettjének új feldolgozását 1985-ben készítette el. Mendelssohn zenéjére készült 1989-ben a Szentivánéji álom című balettje, 1994-ben Hidas Frigyes Makrancos Kata című feldolgozását jelenítette meg a balettszínpadon. Életművében előkelő helyet foglal el a musical is, nevéhez fűződik a Madách Színház legsikeresebb előadása, Andrew Lloyd Webber Macskák legendássá vált koreográfiája, illetve ugyancsak Lloyd Webber Az operaház fantomja varázslatos táncbetétei is.

Táncait feszes dramaturgia, zenei érzék, stiláris sokszínűség, teatralitás és szellemesség jellemzi. A szimfonikus balettek világa csak megérintette, művészete inkább a realitások talajáról sarjadt. Igazi színházi ember volt, dramatikus alkat, erős muzikalitással és stílusérzékkel, aki a színpadi hatáskeltés valamennyi eszközével rendelkezett. Bejárta a világot, több külföldi együttesnél saját koreográfiáit tanította be, műveit a világ jelentős balettszínpadain játsszák.

Seregi László 1977-84 között az Operaház balettigazgatója, 1993-tól örökös tagja volt. 1969-ben Erkel Ferenc-díjat kapott, 1972-ben érdemes, 1978-ban kiváló művész lett. 1980-ban Kossuth-díjjal, 1989-ben Magyar Köztársaság babérkoszorúval ékesített Zászlórendjével, 1995-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével tüntették ki. 2003-ban megkapta a Magyar Állami Operaház mesterművésze díjat, valamint a Magyar Táncművészek Szövetsége életműdíját, 2005-ben a Prima Primissima díjat, 2009-ben a Gundel művészeti díjat. 1976-ban a Nagy Osztrák Érdemkereszttel tüntették ki, 1998-ban a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja lett. 1999-ben felavatták lábnyomát a Nagymező utcai Pesti Broadway-n, miután a közönség szavazatai alapján megkapta az Örökös Tagság kitüntető címet a Halhatatlanok Társulatában.

A magyar balett történetének egyik legkiválóbb, külföldön is legelismertebb alkotója 2012. május 11-én, életének 83. évében Budapesten hunyt el. Halálának évében emlékére a Magyar Állami Operaház megalapította a Seregi László-díjat.

Elhunyt Markó Iván

A Kossuth-díjas táncművészt csütörtökön hajnalban érte a halál.