A SOE legjobb terve az volt, hogy egy mesterlövész lelövi Hitlert a szokásos reggeli sétáján.
Már majdnem negyed évszázada annak, hogy a brit kormány nyilvánosságra hozta, hogy 1944-45-ben utasította a Special Operations Executive-ot (brit titkosszolgálat a világháború alatt), hogy dolgozzon ki egy tervet Adolf Hitler megölésére.
Ez a Foxley hadművelet néven ismert terv egy 122 oldalas dossziét eredményezett, amely igen részletesen leírta, hogyan lehetne megölni a náci diktátort.
De még most is sok minden ismeretlen – és talán soha nem is fog kiderülni – a tervről.
Kezdjük azzal, hogy mi váltotta ki Churchill kormányának döntését 1944 júniusában.
Ekkorra a szövetséges erők már sikeresen partra szálltak Normandiában, Olaszország meghódítása gőzerővel folyt, a szovjet hadseregek pedig közeledtek a Harmadik Birodalomhoz.
Bár van némi bizonyíték arra, hogy a britek már a háború korábbi szakaszában is fontolgatták Hitler megölését, az 1944-es döntés kiváltó oka valami olyan volt, amit ma „álhírnek” neveznénk.
Algírból olyan jelentés érkezett, amely szerint Hitler a délnyugat-franciaországi Perpignanban, egy kastélyban tartózkodik. Ha a britek elég gyorsan cselekednének – például néhány RAF-bombázót küldenének be -, az ellenséges vezetőt megölhetnék. Az információt továbbító hírszerző tiszt az üzenetét a következő szavakkal fejezte be:
„NEM VAGYUNK, MEGISMÉTELEM, NEM VAGYUNK ŐRÜLTEK, EZ NEM VICC”
– mindezt nagybetűkkel.
Egy történész ezt olvasva megjegyezte, hogy az ügynök valószínűleg tényleg őrült volt, vagy ez valóban lehetett egy vicc.
Mindenesetre a jelentés nem bizonyult igaznak – és mégis ez vezetett oda, hogy a SOE-t felhatalmazták Hitler megölésének megtervezésére.
A SOE-dossziét olvasva feltűnik, hogy a britek milyen sokat tudtak Hitler mindennapi életéről – ami alapvetően szükséges információ minden merénylethez.
Mégis, abban az időben Hitler volt a legjobban védett személy a világon, a nap 24 órájában katonák vigyáztak rá.
A jelentésből azt is megtudjuk, hogy a Führer „rendkívül szerette” az almalevet, és hogy amikor teát ivott, szerette, ha először tejet töltöttek a csészéjébe. Az is kiderül, hogy a német diktátor kedvenc alkoholmentes sörét a müncheni Holzkirchen sörgyárban készítették. Havonta szállítottak belőle a Berchtesgaden közelében lévő alpesi búvóhelyére. Mindez hasznos volt, amikor Hitler megmérgezésének lehetőségét fontolgatták.
A dosszié azonban azt is megmutatta, hogy a SOE nem volt olyan jól informált, mint amilyennek látszott.
A jelentés azt állította, hogy Hitler elvesztette a beszédképességét (nem így volt), hogy Himmler irányította Németországot (nem így volt), és hogy a Goebbels család szétvált, és Frau Goebbels a gyerekeket Svájcba vitte (nem így volt). A jelentés Hitler 1944-es kíséretének számos tagját is felsorolta, olyan embereket, akik vele lehettek a Berghofban. Az egyikük, Eva Braun, mint „titkárnője” volt feljegyezve. Mint tudjuk, ennél sokkal több volt.
A hasznos információk nagyrészt olyan elfogott katonák kihallgatásaiból származnak, akik Hitler főhadiszállásán szolgáltak. A háború későbbi szakaszában a német parancsnokok rájöttek, hogy ez potenciális biztonsági problémát jelent, és felhagytak a korábbi testőrök frontra való átirányításával.
A Foxley-dosszié tele van részletes rajzokkal is a különböző épületekről, amelyekben Hitler élt és dolgozott, valamint a személyes vonatának, a Führerzugnak az alaprajzát bemutató ábrákkal – amit szintén úgy tekintettek, mint ami esetleg szerepet játszhatott egy merényletkísérletben.
A hírszerzés legnagyobb kudarca az volt, hogy a britek nem tudták, hogy Hitler 1944 nyarán elhagyta Berchtesgadent, és soha nem tért vissza.
A háború utolsó évét a frontok közelében lévő főhadiszállásán vagy Berlinben töltötte.
Ez nagy kár volt, mivel a SOE legjobb terve az volt, hogy egy mesterlövész lelövi a Führert a szokásos reggeli sétáján.
Hitler nagyon is tudatában volt annak, hogy állandóan merényletveszély fenyegeti. Az 1920-as évek elejétől kezdve közel 50 merényletkísérletről tudunk. Néhány közülük igen közel állt a sikerhez, a legjelentősebb az 1944. július 20-i merénylet, amelyet magas rangú német tisztek követtek el. Hitler pedig tudta, hogy az egyik legnagyobb hiba, amit egy vezető elkövethet, ha rendszeres rutinja van, amit a merénylők kihasználhatnak. Erről már az 1930-as évek elején is beszélt.
És mégis – minden reggel, amikor a Berghofban volt, tett egy sétát a teaházba, ami körülbelül 20 percig tartott.
E napi rituálé során egyedül sétált, az őrök kísérete nélkül, akiket arra utasítottak, hogy tartsák a távolságot.
Az ötlet, hogy egyetlen mesterlövész végezzen a náci vezérrel, Geoffrey Household 1939-es bestseller regényének, a Rogue Male-nak a cselekményén alapult, amelyből 1941-ben sikeres hollywoodi film készült a náciellenes német emigráns Fritz Lang rendezésében.
Bár a tervezők mindent megtettek annak érdekében, hogy a mesterlövészük német katonának adhassa ki magát, és egy Mauser-puskával vagy egy speciálisan hangtompított Luger-pisztollyal ölje meg Hitlert, volt B-terv is arra az esetre, ha a lövész kudarcot vallana. Egy két SOE-ügynökből álló csapat – szinte biztosan kelet-európaiak – egy PIAT-pisztollyal, az amerikai páncélököl egyfajta brit változatával érkezett volna a helyszínre. A PIAT egy egyedülállóan brit fegyver volt, amelyet a SOE tervezett, így nagyon furcsa választás volt a tervben szerepeltetni, ha valaki megpróbálta eltitkolni a brit részvételt.
Mégis úgy tűnik, hogy kevés erőfeszítést tettek a megfelelő lövész megtalálására, és csak 1945 elején kerestek meg egy jelöltet, aki nem egy SOE-tiszt, sem egy mesterlövész, még csak nem is egy német anyanyelvű volt. Ehelyett a SOE megvizsgálta annak lehetőségét, hogy egy bizonyos Edmund Bennett kapitányt vonjanak be, aki akkoriban a briteknek dolgozott Washingtonban. Felesége szerint, akit 1998-ban, a Foxley hadművelet dossziéjának nyilvánosságra hozatalakor kérdeztek ki, a férfi egyik szemén asztigmatizmusban szenvedett, és borzalmasan lőtt.
A Foxley hadművelet soha nem valósult meg. Mire Bennettet egyáltalán megkeresték, a háború már majdnem véget ért. Németország veresége ekkorra már szinte biztos volt.
Március 26-án – mindössze öt héttel azelőtt, hogy Hitler öngyilkos lett – a SOE elvetette a tervet.
Az egység tájékoztatta a New York-i embereit, hogy Bennett szolgálataira nem lesz szükség.
A Foxley hadműveletről még sok furcsaságot lehet tudni, köztük Rudolf Hess, Hitler egykori helyettesének lehetséges felhasználását, aki brit fogságban volt. Jegyzeteket cseréltek arról a lehetőségről, hogy Hess hipnotizálható, és visszaküldhető Németországba, hogy megölje a náci vezetőket. A legtöbb történész teljesen őrültnek tartotta ezt az ötletet, de abban az időben néhány akadémiai pszichológus azzal érvelt, hogy ez megvalósítható.
Bár közel 80 év telt el azóta, hogy a SOE tisztjei Hitler megölését tervezték, ma több kérdésünk van ezzel a nagyon furcsa és érdekes történettel kapcsolatban, mint válaszunk.
Ezt a cikket szerkesztőségünk a Sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
