„Nácik leszármazottja vagyok, most Izraelben élek és dolgozom”

Anna Suzette Pfeiffer náci felmenőkkel rendelkező németországi fiatal, egy izraeli rehabilitációs faluban végzett önkéntes munkával igyekszik jóvá tenni családja múltját.

Pfeiffer a holokauszt emléknapján beszélt az Israel National Newsnak arról, hogyan szerzett tudomást családja sötét múltjáról, és arról, hogy önkéntesként dolgozik az ADI Negev-Nahalat Eran nevű rehabilitációs faluban Izrael déli részén.

Amikor Pfeiffer 12 éves volt, édesanyja egy könyvet adott neki egy zsidó lányról, aki a nácik alatt nőtt fel.

„Ez a könyv segített megérteni, hogyan történt a holokauszt. Azóta a szüleim lépésről lépésre elkezdtek beszélni velem a családom történetéről”

– mondta.

Minden dédapja náci volt, vagy valamilyen módon részt vett a holokausztban. Az egyik nagyapja német volt, aki Romániában élt, de visszautazott Németországba, hogy önkéntesként jelentkezzen az SS-hez. Részt vett a lengyelországi zsidók meggyilkolásában, hogy német nemzetiségűeket telepíthessenek oda. Egy másik dédapja mérnök volt, aki Auschwitzban a kerítések és a gázkamrák tervezésén dolgozott.

Anna elmondta, hogy a szülei „lépésről lépésre” meséltek neki a családi történetéről. Amikor 15 éves volt, egy csapat tinédzserrel együtt elment Auschwitzba.

„Ez volt az a pont, amikor az összes kérdés felmerült, például, hogy

miért az én családom, miért az én nemzetem, miért nem harcoltak ellene, miért nem próbáltak tenni ellene semmit. Miért voltak hajlandóak erre?”

„Nagyapa, te megöltél valakit?” — Interjú Jennifer Teege-vel, egy náci táborparancsnok fekete unokájával

Mit kezdhet az ember az ősei bűneivel? Interjú Jennifer Teege-vel A nagyapám engem agyonlőtt volna című könyv szerzőjével.

„A szüleim azt mondták: ‘Figyelj, nem kell a rossz bűntudattal élned.

Te 2002-ben születtél, és ez volt a nagyapáid élete. Nem vagy felelős azért, amit ők tettek’.

Ők követték el ezeket a szörnyű bűnöket, amelyeket szívből sajnálok, amit a zsidó néppel és más nemzetekkel tettek. De azt mondták, hogy most már felelősséget kell vállalnotok a jelenért és a jövőért”

– magyarázta.

Azzal a kérdéssel, hogy a hétköznapi németek közömbösek voltak-e a holokauszt alatt történtek iránt, ő is sokat gondolkodott.

„Az egyik nagy kérdés Németországban a közöny volt.

Sok minden azért történhetett meg, mert az emberek hallgattak, az emberek félrenéztek”

– mondta.

Pfeiffer közel két éve önkénteskedik Izraelben. Egy rehabilitációs faluban él és dolgozik, ahol mindenféle fogyatékossággal élő embereket látnak el. Jelenleg egy óvodában dolgozik 10 egy és három év közötti, genetikai betegségben szenvedő gyerekkel, valamint egy hasonló korú, autista gyerekekkel foglalkozó óvodában.

„A nagyapám 8000 zsidó meggyilkolásában vett részt”

Silvia Foti mindig azt hitte litván nagyapjáról, hogy háborús hős volt, azonban mikor beleásta magát a múltba sötét titkokra lelt.