Olyan világba léptünk, ahol a nagy, katonailag erős államok a befolyásért, a presztízsért és ellenőrzésért fognak egymással küzdeni a nemzetközi rendszer általuk fontosnak tartott részei felett – olvasható a The Conversation oldalán.
Sokak számára a jelenlegi ukrajnai háború egy meglévő konfliktus folytatása és eszkalációja.
De vannak más helyek is, ahol Oroszország akár politikai, akár katonai erővel növelheti befolyását.
Ahelyett, hogy az ukrajnai orosz akciókat egyedinek tekintenénk, nem szabad elfelejtenünk, hogy van egy tágabb kontextus, amelyben Oroszország a céljai elérésén dolgozik. Függetlenül attól, hogy mi lesz az ukrajnai háború vége, Oroszország más országokban is próbálhat pozíciókat szerezni és helyezkedni.
Bosznia-Hercegovina messze a legfontosabb ezek közül.
Veszélyben Bosznia-Hercegovina?
A Boszniai Szerb Köztársaság, a boszniai háború végén létrehozott Bosznia szerb tartománya 2022. január 9-én ünnepelte fennállásának 30. évfordulóját. Oroszország bosznia-hercegovinai nagykövete, Igor Kalbuhov és Szerbia miniszterelnöke, Ana Brnabic együtt vettek részt az évforduló megünneplésére szervezett eseményeken.
A tartomány vezetése régóta nagyobb autonómiát követel, sőt még a függetlenedéssel is kacérkodik.
Az ukrán válság ugyan beárnyékolta ezeket a törekvéseket, de van összefüggés az ukrajnai és boszniai helyzet között.
Ukrajnában és Grúziában Oroszország látszólag az orosz nyelvű lakosság védelme érdekében lépett fel. Bosznia-Hercegovinában Oroszországnak a szerbekhez fűződő történelmi kapcsolatai – a közös szláv és ortodox örökségük, valamint az első és második világháború alatti szövetségük miatt – hasonló indokot szolgáltatnak.
A délszláv háborút lezáró daytoni megállapodás idejét múlt.
A békét akkoriban ünnepelték, de mára kudarcnak bizonyult.
Az etnikai csoportok közötti háború véget ért, és létrejött egy laza szövetségi kormány,
de a tényleges megbékélés a szerbek, horvátok és bosnyákok között nem következett be.
Ez azt jelenti, hogy Oroszország azt állíthatja, hogy hatalmát egy elnyomott etnikai csoport (a szerb) védelmére kell felhasználnia. Így az ukrajnai és grúziai oroszokhoz hasonlóan a szerb politikai követelések is ürügyül szolgálhatnak egy orosz fellépéshez.
Nem létező államépítés
Az etnikai hovatartozás fontos szerepet játszik a boszniai politikában, mivel az emberek etnikai szempontból gondolkodnak szükségleteikről, kihívásaikról és lehetőségeikről.
A boszniai államépítés – az a folyamat, amelynek során az államok olyan rendszereket és intézményeket hoznak létre, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy a lakosság igényeit kiszolgálják – csupán korlátozott sikereket ért el, így az emberek inkább az etnikai pártjaikra kénytelenek támaszkodni a támogatásért.
Bosznia kudarca két dolgot jelent. A Bosznia határain túlnyúló konfliktus újra kiújulhat, ha a feszültségek fokozódnak, és Oroszország az európai politikára gyakorolt további befolyását a szerb önrendelkezési törekvésekhez igazíthatja. Tekintettel arra, hogy Bosznia az Európai Unió szárnyán helyezkedik el, ez biztonsági kockázatot jelent az EU számára.
Röviden, Oroszország kész helyzetet teremtett, amely lehetővé teszi számára, hogy diplomáciai, politikai vagy akár katonai hatalmát a nyugati befolyással szemben használja.
Ez magában foglalhatja a boszniai szerbek fokozott politikai vagy gazdasági, és a szerb katonai erők támogatását, amennyiben konfliktus törne ki, vagy akár egy „békefenntartásnak” címkézett katonai művelet végrehajtását. Ez utóbbi lehetőség tulajdonképpen ugyanaz, amivel Oroszország érvelt, amikor 2008-ban megszállta Grúziát.
A tét nagy.
A legutóbbi boszniai polgárháborúban 100 000 ember halt meg, és közel 2,5 millióan kényszerültek elmenekülni.
Ez a humanitárius katasztrófa akkor következett be, amikor a nemzetközi közösség viszonylag egységesen az Egyesült Államok mögött állt, és az amerikaiak képesek voltak nyomást gyakorolni a különböző felekre, hogy Daytonban egyezségre jussanak. A megkérdőjelezhetetlen amerikai dominancia pedig ma már nem áll fenn.
Nehéz kezelni
Globális szinten úgy tűnik, hogy
egy újabb világháború elkerülése az egyetlen olyan dolog, ami az egymással versengő hatalmak közös érdeke.
Az olyan konfliktusok, mint az ukrajnai vagy egy esetleges boszniai konfliktus, a nagyhatalmak befolyása alatt álló területek között zajlanak.
Az ukránok és talán a bosnyákok számára ez azt jelenti, hogy miközben a Nyugat és Oroszország versenghet értük, egyúttal a „nagyok” igyekeznek elkerülni az egymással való közvetlen, nyílt konfliktust.
Ez pedig elhúzódó és véget nem érő regionális háborúkat eredményezhet.
A közvetlen beavatkozás nem megoldás – az államépítés az.
Ha stabilizálni akarjuk a világunkat, és meg akarjuk akadályozni az Ukrajnában nap mint nap tapasztalható atrocitásokat, akkor a munkát most kell elvégezni. Nem lesz könnyű, ahogy a múltbeli kudarcok is mutatják, de csak akkor remélhetjük, hogy a jövőben elkerülhetjük ezeket a tragédiákat, ha megpróbáljuk megoldani az államépítés nehézségeit.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.