Ukrajnában nem lesz békeegyezmény, tűzszünet és megadás. A következő két hónap azt fogja hozni, amit amerikai védelmi tisztviselők „késhegyre menő harcnak” neveztek – olvasható a The Conversation oldalán.
Nyolc éve harcol Donbászban a két fél. Most, a kijevi vereség után az orosz erők átcsoportosítják oda a csapataikat, hogy felvegyék a harcot Ukrajna legjobb és legtapasztaltabb egységeivel.
Az elkövetkező csaták inkább hasonlítanak majd a második világháború manőverező csatáira, mint a Kijev, Mariupol és Szumi városai körül a háború eddigi hat hete alatt vívott harcokra.
A nemrégiben északon elszenvedett vereségük után Oroszország jelentős változtatásokat hajtott végre. A legfontosabb, hogy kineveztek egy főparancsnokot. Ennek jelentősége nem az illető személyében (Alekszandr Dvornikov vezérezredes) vagy tapasztalatában rejlik – sokkal inkább abban, hogy az oroszoknak egyetlen parancsnoki állományuk lesz, amely koordinálja és megpróbálja elérni egyetlen célzott és látszólag reális hadműveleti célt, ahelyett, hogy három különálló, egymással versengő északi, déli és keleti hadműveleti célt határoznának meg.
Oroszország kétségbeesetten próbálja pótolni jelentős veszteségeit, amelyek már most is elérik haderejének 20%-át.
Ezek az erőfeszítések nem sokat fognak változtatni a helyzeten. A nemrégiben behívott sorkatonák és a reaktivált tartalékosok még hónapokig nem lesznek bevethetőek. Ennek ellenére az oroszok által felhalmozott haderő félelmetes, és az Oroszországba vezető rövidebb és jobban kiépített utánpótlási vonalakkal talán képesek lesznek elkerülni néhány olyan szörnyű hibát, amelyek eddig jellemezték ukrajnai háborújukat.
Elméletileg ugyanilyen fontos, hogy a légierejüket nagyobb hatékonysággal tudják majd használni, mivel közelebb lesznek az orosz bázisaikhoz és a légvédelemhez. Végül pedig lehetőségük nyílik, az orosz tüzérség hatékonyabb bevetésére, annak a fegyvernemének, amelyet ők „a háború vörös istenének” neveznek.
Csata a Donbászban
Az oroszok arra fognak törekedni, hogy felderítsék és áttörjék az ukrán védelmet,
bekerítsék és csapdába ejtsék az ukránokat, légi és tüzérségi előnyüket kihasználva megsemmisítsék, vagy legalábbis visszavonulásra kényszerítsék őket.
Az oroszok által támogatott szeparatista csapatok viszonylag sikeresen hajtottak végre (igaz, kisebb léptékben) ilyen műveletet a debalcevei csatában 2015 februárjában, ahol a tüzérséget pusztító hatásfokkal vetették be.
Amerikai katonai elemzők arra számítanak, hogy az ukrán állások Szeverodonyeckinél, és különösen Szlovjanszk város környékén lesznek az orosz bekerítési kísérlet kezdeti célpontjai, majd végül Dnyipro városára – egy fontos kommunikációs és közúti csomópontra – is csapást terveznek mérni minden bizonnyal, hogy biztosítsák a Dnyepertől keletre fekvő egész régiót. Mindezt az ukrán parancsnok, Valerij Zaluzsnij tábornok és vezérkara nagyon jól tudja.
Az oroszok gyors megsemmisítő csatákat akarnak.
Az ukrán parancsnokok korábbi keserű tapasztalataikból kiindulva tudják és tökéletesen megértik a körülzárt helyzet milyen kockázatot rejt magában. Tudják, hogy mi fog következni.
Hosszú háború?
A folyamatos és fokozottabb nyugati segítséggel a háta mögött Ukrajna jobban ki tudna tartani egy hosszú donbászi háborúban, mint az oroszok. A NATO-segítség létfontosságú az ukránok páncélosainak megerősítésében, de a levegő feletti ellenőrzés bizonyos szintű megtartása azonban a legfontosabb tényező, ezért az ukránok számára a légvédelem fenntartása és megerősítése abszolút prioritást élvez. Oroszország technológiai és létszámbeli előnyei ellenére az ukrán erők továbbra is számolhatnak az oroszok krónikus és akut logisztikai és ellátási gyengeségeivel (független az orosz hátország közelségétől).
A hadviselés egyik legősibb szabálya, hogy a támadónak a siker érdekében három az egyhez fölényt kell élveznie.
Oroszország megfogyatkozott hadereje közel sem rendelkezik ilyen túlsúllyal. Vannak ugyanakkor kivételek ez alól az általános három az egyhez szabály alól – ilyen volt például az 1991-es Öböl-háború, ahol a jól vezetett és felszerelt, az USA vezette koalíció megsemmisítette a nagyobb létszámú és harci tapasztalatokkal rendelkező iraki hadsereget. Ezekben az esetekben a támadók a kiképzés, a tervezés, a kohézió és a motiváció kulcsfontosságú összetevőinek minőségével bőven ellensúlyozták a relatív létszámbeli hátrányukat.
A 2022-es tavaszi csatákban azonban a védők, nem pedig a támadók rendelkeznek ezekkel a tulajdonságokkal. Az ukránok egy olyan orosz hadsereggel állnak szemben, amelyet a rendszerszintű korrupció, a professzionalizmus hiánya és a kiképzési problémák sújtanak, ami nyilvánvalóan képtelenné tette őket komplex műveletek végrehajtására. Mindenekelőtt az ukrán fegyveres erők által okozott pusztítások csökkentették az orosz hadsereg létszámát, felszerelését és morálját.
Ezek a problémák nem tűnnek el, és nem oldódnak meg a parancsnokság vagy a műveleti fókusz megváltoztatásával.
A következő csata pontos lefolyását megjósolni azonban végső soron lehetetlen, és azt még a szemben álló felek tábornokai sem tudják.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.