Az ukrajnai orosz invázió arra késztetett néhány európai vezetőt, hogy fontolóra vegyék, hogy engedményeket kínáljanak Vlagyimir Putyinnak a harcok leállítása érdekében. Emmanuel Macron francia elnök azt javasolta, hogy Ukrajna semlegességéért cserébe Oroszország állítsa le a háborút – olvasható a National Interest cikkében.
Egy ilyen forgatókönyvet „finlandizációnak” is lehetne nevezni, amely kifejezés Finnország azon hidegháborús politikájára vezethető vissza, miszerint semleges marad a NATO és a Varsói Szerződés között, és együttműködik a Szovjetunióval a szuverenitásának megőrzése érdekében.
Oroszország újabb ukrajnai agressziójának és Finnország hosszú múltra visszatekintő orosz alávetettségének fényében,
Finnország arra kényszerült, hogy szakítson a kényszerű semlegesség múltjával, és fontolóra vegye a csatlakozást a NATO-hoz.
Finnország a hidegháború alatt semleges ütközőállammá volt, és belpolitikájában megtűrte a szovjet befolyást, hogy biztosítsa túlélését, miután 1939-ben és 1941-ben két szovjet inváziót is átélt.
A hidegháború vége óta azonban Finnország fokozatosan közeledett a Nyugat felé, 1995-ben csatlakozott az Európai Unióhoz, és számos együttműködési megállapodást írt alá a NATO-val. Napjainkra sok finn fiatal úgy tekint arra, hogy Oroszország bármit is meghatározhatna a saját életükkel kapcsolatban, mint egy letűnt korszak maradványára.
Az ukrajnai orosz invázió óta pedig a finnek többsége egyenesen támogatja a NATO-hoz való csatlakozást.
Finnország azon kevés európai országok egyike, amely kötelezően előírja a sorkatonaságot, hogy erős hadsereget tudjon felállítani. Az alkotmány szerint minden állampolgár köteles hozzájárulni a honvédelemhez, és minden tizennyolc és hatvan év közötti férfi köteles katonai szolgálatot teljesíteni. Ennek eredményeként a finn hadsereg évente 21 000 sorköteles katonát képez ki, és 900 000 fős hatalmas tartalékos erőt tart fenn.
A védelmi kiadások 2014 óta szintén folyamatosan növekedtek, és az új repülőgépbeszerzések rávilágítottak a finn üzleti, média, civil és politikai vezetői közötti szoros együttműködésre a finn nemzetvédelem érdekében.
Törvények írják elő, hogy az ország több hónapra elegendő gyógyszerkészletet, üzemanyagot és gabonát tartalékoljon, hogy Finnországnak meg legyenek az erőforrásai egy agresszor feltartóztatásához.
Finnország ismeri az Oroszországgal vívott háború költségeit, hiszen a téli háború és annak folytatása 25 000, illetve 75 000 áldozatot követelt meg a szuverenitását védő finn nemzettől.
Finnország éppen ezért akar csatlakozni a NATO-hoz.
A NATO-tagság előnyei közé tartozik az ezzel járó katonai szakértelemhez, a támogatásokhoz és a technológiához való hozzáférés.
Ennél is fontosabb azonban a szövetség kollektív védelmi garanciája által biztosított elrettentő hatás.
A NATO alapokmányának V. cikke kimondja, hogy az egyik NATO-tag ellen intézett támadás az összes tag ellen intézett támadásnak minősül. A NATO-tagság így elrettentéssel biztosítja a belső és külső békét a tagok számára. Ez az oka annak, hogy a hidegháború soha nem vált „forróvá”.
Végső soron a finn népnek és választott képviselőinek kell meghozniuk a döntést a NATO-tagság kérelmezéséről, majd ezt követően Finnország csak az összes jelenlegi NATO-tagország egyhangú szavazatával csatlakozhat a szövetséghez.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.