A Hamász megpróbálja – és talán sikerrel jár – Izraelt egy többfrontos konfliktusba belerángatni, amelynek kiváltó oka a Templom-hegy lesz, pontosan úgy, mint ahogy 2021 áprilisában próbálta. A modern vérvád, ezúttal, hogy „az Al-Aksza veszélyben van” – írja Nadav Shargai veterán izraeli újságíró a JNS-en.
Már több mint egy hete a Hamász és a Palesztin Hatóság történeteket terjeszt arról online, hogy a zsidók idén rituális pészahi áldozatot fognak bemutatni a Templomhegyen.
Most is tudatosan hazudnak, ahogyan a múltban is. Ismerik a Templom-hegy elmúlt 55 éves történetét. Tudják, hogy Izrael soha nem engedélyezte ilyen rituálé végrehajtását. Sőt, számos csatornán keresztül, többek között jordániai, egyiptomi és amerikai csatornákon keresztül a palesztinokat – köztük a radikális muzulmánokat – biztosították arról, hogy idén sem engedélyezik ilyen szertartás megtartását.
A Hamász és társai azonban úgy döntöttek, hogy ezt figyelmen kívül hagyják, és lángba borítják a Templom-hegyet, hogy egy ilyen tűzvész – amely arra készül, hogy ismét magába szippantja az arab izraelieket, benzint öntsön a terrorizmus amúgy is parázsló tüzére.
Az izraeli rendőrség eddig megengedő volt, kezdetben azt javasolta, hogy a Waqf tisztviselői maguk próbálják meg feloszlatni a lázadókat.
Ez hiba volt. Még ha akarná is – és nem akarja – a Waqf képtelen szembeszállni a Hamasszal (a Waqf néhány magas rangú tisztviselője kapcsolatban állt és talán még mindig áll a Hamasszal).
A zavargások és összecsapások előkészületei, amelyek a legnagyobbak voltak az IDF tavaly májusi, a Gázai övezetben végrehajtott „Falak őrizői” hadművelete óta, csütörtök este kezdődtek, és nyíltan folytak. A kő- és molotov-koktél készleteket abban a pillanatban el kellett volna kobozni, amikor elkezdték felhalmozni őket, és a zavargókat még a zavargások kezdete előtt, nem pedig utána kellett volna eltávolítani a Templomhegyről.
De nehéz helyesen viselkedni, amikor a közbiztonsági miniszter a munkáspárti Omer Barlev, és a koalíciós partner a Muzulmán Testvériség Raám pártja.
Szégyenletes módon csak órákkal azután, hogy a Siratófalnál kövekkel kezdtek dobálózni, született meg a döntés, hogy végre nagyobb erővel lépjenek fel.
Mint mindig, amikor a Templom-hegyről van szó, Jordánia kettős játékot játszott. Ezúttal Izrael mindent elkövetett, hogy a Hasemita Királysággal egyeztessen. Naftali Bennett izraeli miniszterelnök, Jair Lapid külügyminiszter és Beni Ganz védelmi miniszter még a ramadán kezdete előtt beszélt II. Abdullah királlyal és népével.
A jordániaiak nagyon jól tudják, hogy ki áll a Templom-hegyen történt zavargások mögött. Tudják, hogy Izrael mindent megtett, hogy elkerülje a mostani eseményeket, de az Al-Aksza esetében minket „kell” hibáztatniuk, hogy elkerüljék a belpolitikai zavargásokat a királyságban, amelyet Izraellel együtt a jeruzsálemi muszlim szent helyek őrzőjének tekintenek.
Izrael nem szállta meg az al-Akszát, ahogy a Raám, a Hamász, a Közös Arab Lista és a Palesztin Hatóság hazugjai állítják. Törvénytisztelő országként cselekedett, és túlságosan érzékenynek tűnő lépéseket tett a zavargókkal szemben, akik millióadszorra is fegyverré változtatták az iszlám harmadik legszentebb helyét és a zsidóság legszentebb helyét, hogy elpusztítsák azt, ami a zsidók és az arabok, Ábrahám ősatyánk gyermekei és e föld lakói közötti törékeny együttélésből megmaradt.
Minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk, hogy aljas tervük kudarcba fulladjon, és így elkerüljük a tavalyi zsidó-arab vegyes városokban tapasztalt zavargások megismétlődését.
El kell mondanunk a zsidó, izraeli igazságot a Templom-hegyről is, egy olyan helyről, ahol a status quoban bekövetkező egzisztenciális változásokért az évek során a muszlimok, és nem a zsidó oldal volt a felelős.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.