Nagymamám mesélte el, hogyan is zajlott a peszáh gyerekkorában, részben a háború előtt, részben közvetlenül utána – írja Chana Deutsch a zsido.com-on.
Hogyan folyt az ünnepi készülődés?
A háború előtt a József utcában [a nagyszülői házban] voltunk mindig széderen. Minden évben felhoztak egy új konyhabútort a műhelyből [a házban a család asztalosműhelye működött], a régit pedig levitték, átfestették és eladták. Új tűzhelyt is hoztak, ott semmit nem kellett kóserolni. A Karácsony Sándor utcában [a szülői házban] nem volt új konyhabútor, ott mindent alaposan lesikáltak. A konyhában eternit volt a pultokon, préselt lapok. Azt úgy kóserolták, hogy vizet öntöttek rá, és azután egy felizzított téglát dobtak rá. De sokszor eltörött az eternit, úgyhogy később csak forró vízzel kóserolták.
Apuka egész éjjel a gáztűzhelyt pucolta. A gázon égette le a karikákat és a sütőből a rácsot, szörnyű büdös volt tőle az egész lakásban. Ami edényt nem cseréltünk ki, azt elvitték a Kazinczy utcába, ott volt a nagy mikve, ott lehetett az edényeket kóserolni.
A kóserolás után jött a chomeckeresés?
Igen. Erev peszáhot megelőző este végigraktuk a lakást kis kenyérdarabkákkal. Apu egy kanállal és egy lúdtollal végigjárt, gyertyával világított, és úgy kereste a darabokat. Mindent összeszedett egy fehér vászonba, amikor elkészült, összekötötte, és másnap reggel elvitte a templomba elégetni. Utána kinyitottuk a maceszt.
Hogyan folytatódott a készülődés erev peszáhkor, amikor már minden tiszta volt?
Lehozták a padlásról a nagy utazókosarat, abban volt a peszáhi edény, azokat betették a kimosott szekrényekbe. Az utazókosár nekem mindig a húsvétot jelentette. Erev peszáhkor minden évben céklaleves volt: megfőzték a céklát, kikevertek tojást cukorral, azt öntötték a levesbe, és az volt az ebéd főtt krumplival.
A cseléd egész nap csak a krumplit reszelte. Volt előtte két vödör, az egyikben a pucolt krumpli, a másikban a reszelt, mert abból rengeteg fogyott. Céklát is reszelt, mert abból is nagyon sok fogyott. Rengeteg tojást használtunk, több száz tojás fogyott el. A gyümölcsöt nagy rekeszekben hozta a zöldséges. Volt egy nyolcgyerekes zöldséges, nála vettük a gyümölcsöt. A Grósznál. Volt rendes, gépi macesz is, és mentek a férfiak maceszt sütni a hitközségre. A smire macesz mindig kézi volt.
Mi történt széder este?
Amikor bejött az ünnep, a férfiak elmentek a templomba, és amikor hazajöttek, kezdődött a széder. A nagypapa kitliben félig feküdt a rekamién, én ültem mellette. Tíz órakor csináltak majcit [kézmosás és a maceszre mondott áldás], akkor törték el az első maceszt, de volt, hogy később, olyan sokáig magyaráztak, hogy éjfélkor kezdtünk vacsorázni. A széderen rengetegen voltunk, jöttek vendégek: rokonok, barátok és olyanok, akiknek nem volt hova menni. Voltak ilyen szegény férfiak, akiket a nagymama mindig meghívott, ők külön asztalnál ültek, de ugyanabban a szobában.
Nagyon sokáig tartott a széder, mert rengeteget beszélgettek, magyarázták a szövegeket és énekeltek. Nekem legjobban az az oldal tetszett, hogy „Feltálalják az estebédet, és lakomáznak.” 10-12-kor került sor a vacsorára. Majdnem egész éjjel tartott az ünneplés. Beszélgettek, átjöttek a szomszédok, rokonok és mások is. A magyarázat jiddis nyelven folyt. A háború után egyszerűsödtek a dolgok, a családból voltak, akik nem jöttek vissza. De akkor is levették a Karácsony Sándor utcában az edényeket, és mindig mindent kicseréltek a konyhában az utolsó darabig. Ekkor már apuka vezette a szédereket, és ezek magyar nyelvűek voltak.
Milyen ételek készültek?
A széder esti vacsorán mindig volt előétel: hagymás tojás, azután volt húsleves maceszgombóccal, sült hús, krumplis kigerli [reszelt krumpli tojással összekeverve, olajban kisütve] és maceszos hremzli [apróra tört macesz tojással összekeverve, olajban kisütve]. Volt kétféle cékla, a mai napig azokat csinálom, az egyik vékonyra reszelve, a másik karikákra vágva. Utána torta volt, és persze sok bor, nagyon sok bor.
Amikor reggel hazajöttek a templomból, mácebrájt [tojásba áztatott, olajban rántottaként megsütött macesz] ettünk. Vacsorára hagymás tojás volt, garmadával ették. Minden nap sütöttek vagy négy-öt tortát, mert más nem volt ebéd és vacsora után. A torták tiszta dióból készültek: 10 tojás, 10 kanál dió, néha tettek hozzá négy kanál maceszlisztet. Sütöttek sok hremzlit és kigerlit is. A hremzlire apuka mézet csöpögtetett.
Sütöttek bábuleneket is: összetörték a kifőtt krumplit, tojással, sóval és borssal keverték össze, és aztán kanállal szaggatták a forró olajba. Így kisütve adták a hús mellé. Volt a leveshez loksn is, azt a mai napig csinálok, év közben is, nem csak peszáhra. 4-5 tojást összekeverek egy pohár ásványvízzel és krumpli liszttel, palacsintatészta sűrűségűre. Utána megsütöm, mint egy palacsintát, és felvágom csíkokra.
A tejet a Breit-breit bácsi hozta, az igazi nevére már nem emlékszem. Ő hozta hétköznap a kenyeret is, de peszáhkor csak a tejet hozta. Akkoriban minden volt húsvétra kóser, tej, vaj, ami kellett. Reggelire a nagypapa beleáztatta a maceszt a tejeskávéba, látni se bírtam, de ő imádta, ezt ették az öregek. A feketekávéhoz kikevertek tojássárgáját cukorral, mint a süteményhez, arra öntötték a forró kávét, de nem tudom, miért csinálták így.
Új ruhát is vettek az emberek, mint az őszi ünnepekre?
Igen. Minden alkalommal új ruhát kaptak a gyerekek, de anya is vett magának új ruhát. A széder estét követő reggel elmentünk a templomba, mi, gyerekek is, de mi nem imádkoztunk, hanem az udvaron játszottunk az unokatestvéreimmel. Mindegyikünknek volt új ruhája, nekem is mindig gyönyörű szép ruhám volt. Néha év közben is vettünk új ruhát, de kétszer egy évben kötelező volt: húsvétra tavaszit, ősszel a nagyünnepekre őszi-télit. Tanítás nem volt, zsidó iskolába jártam, de nem emlékszem, mivel töltöttük a napokat.
És az ünnep vége?
Az utolsó napon, amikor kiment az ünnep, a nagybátyámmal – nincsen sok korkülönbség köztünk -, rohantunk haza a templomból. Elhoztuk az előre megrendelt kenyeret, és szaladtunk haza, hogy mi ehessünk először a kenyérből. Akkoriban zöldpaprika még nem volt ebben az időszakban, vajjal, szardíniával, retekkel és újhagymával ettük a kenyeret – minden évben ez volt a vacsora, akármilyen későn is ment ki az ünnep.
Ezt a cikket szerkesztőségünk a Sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
