Washington és Kijev népirtással vádolja Oroszországot Ukrajnában, de a végső háborús bűncselekménynek szigorú jogi definíciója van, és ritkán tudták bizonyítani a bíróság előtt, amióta a holokauszt után bebetonozták a humanitárius jogba – írja a The Jerusalem Post.
Mi számít a népirtásnak?
Az 1948-as népirtási egyezmény a népirtást olyan bűncselekményként határozza meg, amelyet „egy nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport, mint olyan, teljes vagy részleges elpusztításának szándékával” követtek el.
Eddig három eset minősült népirtásnak a nemzetközi bíróságok előtt: a kambodzsai vörös khmerek által az 1970-es években a nem khmer etnikumú népcsoportok lemészárlása (becslések szerint 1,7 millió halott); a tuszik 1994-es tömeges meggyilkolása Ruandában (800 000 halott); és az 1995-ös srebrenicai mészárlás, amelynek során mintegy 8000 muszlim férfi és fiú esett áldozatul Boszniában.
A népirtást magában foglaló bűncselekmények közé tartozik
a csoport tagjainak megölése, súlyos testi vagy lelki sérülések okozása, olyan körülmények megteremtése, amelyek elpusztításukat célozzák, a születések megakadályozása vagy a gyermekek átadása erőszakkal más csoportoknak.
Mit kell tenniük az ügyészeknek?
A népirtás megállapításához az ügyészeknek először is azt kell bizonyítaniuk, hogy az áldozatok egy különálló nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport tagjai voltak. Ez kizárja a politikai meggyőződésük miatt célba vett csoportokat.
A népirtást nehezebb bizonyítani, mint a nemzetközi humanitárius jog más megsértését, például a háborús bűncselekményeket és az emberiesség elleni bűncselekményeket, mivel ehhez konkrét szándék bizonyítása is szükséges.
„A népirtást nehéz bizonyítani. A feleknek sokat kell letenniük az asztalra”
– mondta Melanie O’Brien, az International Association of Genocide Scholars elnöke.
A Nemzetközi Büntetőbíróság februárban vizsgálatot indított az Ukrajnában elkövetett állítólagos háborús és emberiesség elleni bűncselekmények ügyében.
Az ukrán ügyészek, akik már a Krím 2014-es annektálása óta vizsgálják az állítólagos orosz bűncselekményeket, pedig közölték, hogy február 24. óta több ezer lehetséges háborús bűncselekményt azonosítottak az orosz erők részéről, és összeállítottak egy több száz gyanúsítottat tartalmazó listát.
Korábbi ügyek
A ruandai Nemzetközi Törvényszék több tucat magas rangú tisztviselőt – mindannyian hutuk – ítélt el a tuszik elleni népirtásért.
Amikor 1998-ban a korábbi ruandai polgármestert, Jean-Paul Akayesut bűnösnek találták, ez a bíróság lett az első nemzetközi törvényszék, amely értelmezte a népirtás, mint olyan az 1948-as „népirtási egyezményben” meghatározott definícióját.
2018-ban az ENSZ és Kambodzsa vegyes bírósága a kambodzsai vörös khmerek két vezetőjét találta bűnösnek népirtásban. A bírák úgy döntöttek, hogy a vörös khmerek politikája a cham és a vietnami népesség ellen irányult, hogy „ateista és homogén társadalmat” hozzanak létre.
A jugoszláv háborúban elkövetett népirtás miatt a Nemzetközi Törvényszék több kulcsfigurát is elítélt népirtásért az 1990-es évek balkáni háborúi során a srebrenicai gyilkosságokban játszott szerepük miatt. Közéjük tartozik Ratko Mladic boszniai szerb katonai parancsnok és Radovan Karadzic boszniai szerb politikai vezető (Slobodan Milosevic volt jugoszláv elnök a népirtással kapcsolatos perének lezárása előtt őrizetben meghalt).
