Németország: A honvédelemi fordulat elhalasztva

Február 27-én alig pár nappal az Ukrajna elleni orosz támadás kezdete után a német parlament rendkívüli ülést tartott. Az esemény tetőpontja Olaf Scholz (SPD) kancellár bejelentése volt, miszerint a jövőben teljesíteni fogják a NATO-nak már régen beígért évenkénti, a GDP két százalékának megfelelő honvédelem fejlesztést. Ezen felül – mondta a kancellár – berendeznek egy száz milliárd eurónyi külön költségvetési alapot a Bundeswehr régen esedékes modernizálására.

A külön alapra a Bundeswehr katasztrofális állapota miatt lett szükség. A Bundeswehr, az addig egyik legütőképesebb európai hadsereg szétverése, mint sok más fatális fejlemény is, Angela Merkel nevéhez fűződik.

Merkel 2013-ban Ursula von der Leyent nevezte ki honvédelmi miniszternek, akinek 2019-ig sikerült a honvédelmet a pacifizmus, az internacionalizmus és a gender-ideológia nevében teljesen szétzilálni.

Regnálása alatt nemhogy a modernizációba, de még a fenntartásba sem fektettek be, úgy, hogy egy idő múltán alig volt bevethető repülő és cirkáló, működésképtelen fegyverek és használhatatlan felszerelések jellemezték a katonák mindennapjait. Viszont volt terhességi egyenruha, a kaszárnyákban bölcsőde és óvoda, a toborzásnál pedig különös hangsúlyt helyeztek a nőkre, homoszexuálisokra és diverz szexualitású újoncokra, valamint tisztekre.

A kevés megmaradt katonai meggyőződésű harcost a jobboldali radikalizmus vádjával vagy eltávolították, vagy megújuló kampányok során kiutálták a seregből.

2013-tól kezdve dogma volt, hogy csak nők lehetnek honvédelmi miniszterek, ehhez tartotta magát az új kormány is, amikor a szociáldemokrata Christine Lambrechtet, egy a honvédelemben teljesen járatlan, és mint az addig is bebizonyosodott, a miniszterségre is teljesen alkalmatlan öregasszonyt neveztek ki honvédelmi miniszternek.

A Bundeswehr nem tudja megvédeni Németországot

A Bundeswehr szétverése nem a véletlen műve volt: Pontosan illett ahhoz a felfogáshoz, miszerint a német nemzet legfőbb feladata önmagát megszüntetni.

Amikor aztán Scholz kancellár bejelentette az új hatalmas honvédelmi fejlesztési csomagot, a belföldi, de főleg a külföldi megfigyelők azonnal a német védelmi politikában bekövetkezett hatalmas fordulatról kezdtek el beszélni. Úgy vélték, Németország végre felhagyott pacifista, nemzettagadó politikájával és megérkezett a valóságba. De hát már akkor jobb lett volna kicsit elővigyázatosabban közeledni a témához.

Most, hat hét távlatából megállapíthatjuk, hogy a koalíciós pártok lépésről lépésre visszavették, illetve érdekeiknek megfelelően módosították a kancellár nagyhangú bejelentését.

A honvédelmi költségvetés két százalékra való megemeléséről már szó sem esik. A kétszázalékos fejlesztés azt jelentené, hogy a 2022-es államháztartásban 72 milliárd eurónak kellene e célból állni, de ott ehelyett csak 50 milliárd áll, ami a GDP 1,4 százalékának felel meg. Ez az összeg a következő években sem fog változni.

A koalíció felelősei időközben elkezdtek egy „félreértésről” beszélni. Állítólag Scholz nem az éves költségvetés megemeléséről plusz a száz milliárdos külön alapról beszélt, hanem arról, hogy a külön alapot a következő négy, öt évre felosztva érnék el az évi két százalékos fejlesztést.

Ez persze nem igaz, Scholz több interjúban hangsúlyozta ennek az ellenkezőjét. A müncheni biztonsági konferencián a kancellár külön meg is indokolta, hogy miért van mindkét fejlesztési alapra szükség: „Repülők kellenek, amelyek repülnek, hajók, amelyek bevethetők, és katonák, akik a bevetéseikre optimálisan fel vannak szerelve.” Pillanatnyilag viszont az a helyzet, hogy az bevetésre szánt egységeknek más egységeknél kell a szükséges fegyvereket és felszereléseket összekunyerálni, hogy egyáltalán bevethetők legyenek.

De a helyzet jelenleg még az eddig vázoltnál is rosszabb. A koalíciós pártok nem állnak még a lecsökkentett program mögött sem, hanem arról értekeznek, hogy milyen idegen célokra lehetne a külön alapot felhasználni. A biztonság egy tágan értelmezhető fogalom, halljuk főleg a pacifista zöldek táborából. Például fel lehetne a pénzt a polgári védelemre, a polgári adathálózat védelmére használni.

Vagy a feminista külpolitika és védelmi politika költségeire. A legjobb ötlete a zöld kultúrális miniszternek, Claudia Rothnak volt, aki kijelentette, hogy a kultúrpolitika is védelmi politika.

Nem nehéz előre megjósolni, hogy a külön alap mindenféle a honvédelmi feladatoktól idegen csatornákon el fog szivárogni. Így a Bundeswehr erősségét továbbra is az LGBT szellem és az óvodák fogják képezni, amely területen minden bizonnyal verhetetlen lesz.

Németország útja a boldogító nélkülözésbe

Németország most felkerekedett bebizonyítani, hogy tudatosan is lehet hiánygazdaságot előidézni. Krisztina Koenen elemzése.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.