Számos kiegészítő telepével együttvéve Buchenwald volt az egyik legnagyobb koncentrációs tábor, amelyet a nácik létrehoztak – írja a táborról a Holokauszt Enciklopédia.
A tábor megnyitására 1937 júliusában került sor, a Németország középső-keleti részében fekvő Weimartól mintegy 8 kilométerre északnyugatra. A foglyokat a tábor északi részébe zárták (ez volt a „főtábor”), míg az őrök barakkjai és a tábori adminisztráció a déli részben kapott helyet. A főtábort elektromos szögesdrót kerítés, őrtornyok és géppuskával felfegyverzett őrszemek vették körül.
Gyakran előfordult, hogy az SS-katonák foglyokat lőttek le az istállóban vagy akasztottak fel a krematórium területén.
A tábor első lakói politikai foglyok voltak, azonban 1938 novemberében, a kristályéjszaka után a német SS- és rendőri hatóságok közel 10 000 zsidó férfit toloncoltak Buchenwaldba, ahol a személyzet rendkívüli kegyetlenséggel bánt velük. Emellett hoztak ide bűnözőket, Jehova tanúit, roma és sinti (cigány) származású embereket, valamint német katonai dezertőröket. Később számos nemzet (többek között az Egyesült Államok) hadifoglyait, ellenállókat, illetve a megszállt országok korábbi kormányhivatalnokait is ide szállították.
1941-től kezdve több orvos és tudós végzett orvosi kísérleteket a buchenwaldi foglyokon, főként a fertőző betegségek vonatkozásában, több száz ember életét oltva ki.
Ezenkívül a komplexum a német háborús törekvések egyik fontos munkaerőforrásává is vált.
1942-ben például a Gustloff vállalat hozott létre egy alegységet a tábor mellett, hogy fegyverüzemét támogassa, az SS-hatóságok és a vállalatvezetők (mind az állami, mind a magánszektorban) pedig összesen legalább 88 ilyen csatolt létesítményben dolgoztatták az internáltakat, főként fegyvergyárakban, kőbányákban és építkezéseken. A fogolyállomány gyorsan nőtt, 1945 februárjára elérte a 112 000 főt is.
Az SS-személyzet időről időre „válogatás”-t végzett, és a munkavégzéshez túl gyenge embereket úgynevezett eutanáziaközpontokba küldte, ahol mérges gázzal megölték őket.
Buchenwaldban az orvosok fenolinjekciókkal is követtek el gyilkosságokat a munkaképtelen embereken.
Ahogy a szovjet erők végigsöpörtek Lengyelországon, a németek több ezer foglyot ürítettek ki a koncentrációs táborokból. Hosszú, kegyetlen menetelés után, 1945 januárjában több mint 10 000, többnyire zsidó származású auschwitzi és gross-roseni fogoly érkezett Buchenwaldba. 1945 áprilisának elején az amerikai csapatok közeledtének hírére a németek innen is mintegy 30 000 embert evakuáltak, akiknek nagyjából egyharmadát vagy a kimerültség ölte meg, vagy az SS-tisztek lőttek agyon. A buchenwaldi táborlakók titkos ellenállási mozgalma sok ember életét mentette meg a náci parancsok végrehajtásának akadályozása, illetve az evakuálás késleltetése által.
1945. április 11-én a közelgő segítség reményében az éhező foglyok megrohamozták az őrtornyokat, és átvették az irányítást,
az amerikai 6. páncélos hadosztály katonái pedig még ugyanazon a napon elfoglalták a területet, és felszabadították annak több, mint 21 000 fogvatartottját.
1937 júliusa és 1945 áprilisa között az SS körülbelül 250 000 embert internált egész Európa területéről Buchenwaldba, mivel azonban a tábori hatóságok nem vezettek pontos feljegyzéseket, az áldozatok számát csak megbecsülni lehet. Az SS 56 000 férfi foglyot ölt meg, akik közül mintegy 11 000-en voltak zsidók.
