KülföldVélemény

Ukrajna: a biztonsági paradoxon iskolapéldája

Robert C. Castel

A Neokohn főmunkatársa, Izraelben élő biztonságpolitikai szakértő.

A legfrissebb hírekért kövessen minket a Google-ön!

A  2014 utáni ukrán haderő-modernizálás sikere paradox módon az orosz aggodalmakat igazolja. Robert C. Castel elemzése.

Az ukrán hadsereg reformja nem ausztrál vagy szingapúri, hanem NATO támogatással történt. Az új, küldetésorientált katonai vezetési paradigma — Auftragstaktik –, a NATO paradigmája.

Amit 2014 után az oroszok kibontakozni láttak, az egy 250 ezer fős, de facto NATO hadsereg kiépítése néhány száz kilométerre a fővárosuktól.

Mindez egy olyan állam birtokában, amelyik joggal támaszthat területi (vissza)követeléseket Oroszországgal szemben.

Az oroszok szemszögéből nézve a dolgot az invázió egy preventív háború, hasonló Izrael 1956-os háborújához Egyiptom ellen. Abban az esetben is egy gyors haderőfejlesztési program, a csehszlovák fegyverügylet volt a casus belli.

Mindez természetesen nem adhat morális igazolást az agresszióhoz, és az elkövetett atrocitásokhoz.

Zelenszkij: Ukrajna a NATO „előretolt állása” lesz egy nagyszabású orosz támadás esetén

„Megértjük, hogy ha nagyszabású háború lesz, az áldozatok ezreit, százezreit, millióit jelenti, ezért ezt mi, mint civilizált emberek, nem akarjuk” – mondta az ukrán elnök.

Neokohn
1 hozzászólás

Ha viszont hideg racionalitással nézzük a sakktáblát,

az események ismeretében el kell ismernünk, hogy az oroszok aggodalmai nem voltak megalapozatlanok.

Persze nem kizárható, hogy a téves helyzetértékelés optimizmusához a „most, vagy soha” pesszimizmusa is társult.

A nagystratégia szintjén helyesen mérték fel a pályát, de a hadműveleti szinten nem.

Ha a támadás fő mozgatórugója a félelem volt, és nem a területi terjeszkedés csábítása, akkor ez sokat elmond azzal kapcsolatban, hogy az oroszok milyen végletekig lesznek hajlandóak elmenni ebben a konfliktusban.

Az ukránok számára a tragikum abban rejlik, hogy ami 2014-óta történt, az a biztonsági paradoxon iskolapéldája.

A törekvés az ország védelmének a megerősítésére, a haderő fejlesztéssel és a közeledéssel a NATO-hoz paradox módon éppen a biztonság elvesztéséhez vezetett.

Akár az utolsó ukránig

Nem véletlen, hogy a tegnap moralizáló pacifistái hirtelen a háborús uszításban találják meg életük értelmét. Robert C. Castel jegyzete.

Robert C. Castel
Neokohn
43 hozzászólás

Robert C. Castel összes cikkét elolvashatja itt.

“Ukrajna: a biztonsági paradoxon iskolapéldája” bejegyzéshez 46 hozzászólás

  1. Ez igaz lehet, csakhogy ennek volt egy, a putyini Oroszországot terhelő előzménye, aminek az ukrán haderőfejlesztés csak a logikus következménye. Ez az előzmény természetesen a Krim annektálása és a donbasz-i régió Ukrajnából való kiszakításának orosz kísérlete.
    Addig ellenségesség oroszok és ukránok között nem volt, ukrán fenyegetés sem, mindezt Putyin teremtette.
    Amit látunk, az a putyini Oroszország birodalomvisszaállítási elképzelésének (ami nem Ukrajnával kezdődött) következménye – amivel semmi újat nem mondtam.

    • Oroszországnak az is elég kenne , ha semleges , vagy jóindulatú államok vennék körül.
      Egyszerűen kell nekik egy pufferzóna. Finnország esetleges NATO tagsága is gond lesz.
      Komoly gond.

      • Na, itt a probléma magja! Egy országnak nincs joga más országokat „pufferzóna” szerepébe erőltetni. Sokak szomorúságára létezik olyasmi, mint egy ország függetlensége és szuverenitása. Ezt az orosz rezsim nem veszi tudomásul, nem tartja tiszteletben.
        Amúgy még meg is érteném az ilyen törekvésüket, ha tényleges fenyegettség állna fenn ellenük. De ez nem áll fenn, ha csak ők ezt ki nem provokálják. Pl ha megtámadnának egy NATO tagállamot.

        • 1962 Kuba ? Vagy egy mexikói orosz támaszpont ? Ugye … :))
          A fenyegetettség fennáll. Persze erősen más jellegű. Amiről annyira nem illik beszélni.
          Oroszországot teljesen megfosztották volna a nukleáris válaszcsapás lehetőségétől.
          Az ICBM-ek még az emelkedési szakaszban le lettek volna lőve.
          Miközben a NATO robotrepülőgépei néhány perc alatt Moszkvába érhettek volna.
          Ezt valahogy nem akarták bevállalni. Talán érthető módon …

          • Az általad említett példa (Kuba) valódi, konkrét fenyegetés volt egy hidegháborús időben, amikor rakéták elhárítása még nemigen volt lehetséges.
            A többi csak feltételezés, amiknek az alapja kétséges, sőt hibás. Senki sem akarja megtámadni Oroszországot. Eddig Oroszország támadott – többször is! Ami meg Ukrajna NATO tagságát illeti, ezt a NATO „nem aktuálisnak” jelezte már jó ideje.
            Oroszország fenyegetettségi paranoiában leledzik, amely fenyegetettséget végül sikerül is megteremtenie azzal, hogy brutálisan letámad más országokat, „megelőző indokkal”. Elmekórtani tanulmányt érdemelne! Nagyon veszélyes és káros viselkedés!!!

          • Kuba csak válasz volt. A törökországi rakétatelepítésre. Ezt persze nem reklámozzák ma sem.
            Azt sem , hogy Kubáért cserébe szépen csendben kivonták őket. Azért jobb a békesség , ugye.
            Az orosz paranoia érthető. Ezért nem kellene táplálni. Pl. meglévő egyezmények felmondásával.
            Nagyon veszélyes és káros viselkedés az , hogy olyan dolgokat nyilvánítanak ki , hogy egy
            Oroszország elleni atomháború megnyerhető. Amíg ennek a bűvkörében élnek , addig baj van.

  2. El kell dönteni , hogy ez agresszió , vagy preventív háború. Az atrocitások eddig nem bizonyítottak. Megy a maszkírovka.
    Az oroszok nyolc évet vártak ezzel a preventív háborúval. Nem kapkodták el. Ezalatt szépen kiépítették azokat az intézkedési terveket , mechanizmusokat , amikkel szembeszállnak a várható szankciókkal. Nem bíztak semmit a véletlenre. Mindenre van válasz. Lesz is.
    Az ukránok és akik mögöttük állnak ? Egyszerűen hülyék.
    Egyszer már nagyon ráfaragtak a NATO-hoz való közeledésre , de nem tanultak belőle. Mert mivel kezdődött a Krím elcsatolása ?
    Állítólag a Pentagon egyik közbeszerzési értesítőjében írtak ki egy tendert krími objektumok NATO kompatibilissé tételére.
    Mások is elolvasták … :))

    • A probléma az, hogy a nemzetközi jog nem ismeri a preventiv háborút miközben a technológia fejlődése miatt ez került előtérbe.
      Az amerikai stratégia is erre épül. 1967-es izraeli-arab háború is ennek a következménye.
      A nemzetközi jog nem követi az élet változásait.

      • Nürnbergben meg még akasztottak érte. Összeesküvés a béke ellen címszó alatt.
        Pedig Hitler háborúja is preventív háború volt a Szovjetunió ellen.
        Amit a mai napig is tagadnak.

        • Ez nem igaz, az egyértelműen területszerző háború volt (lebensraum), amiből Hitler nem is csinált titkot.
          Hogy Lengyelország, majd Nyugat-Európa lerohanásáról ne is beszéljünk…

          • Lengyelországot közösen kapták szét. A legnagyobb egyetértésben. A lengyel hadseregnek lett volna esélye a németek ellen. A szovjet támadás semmivé tette az esélyeket. Lengyelország miatt simán üzenhettek volna hadat a Szovjetuniónak is , de nem tették. Vajon miért ? Hitler békeajánlatait el sem olvasták. Pedig több is volt.
            A Nyugat lerohanásához szovjet benzint használtak.
            Kb. két héttel előzték meg a Szovjetuniót a támadással. Viktor Szuvorov könyveit érdemes elolvasni a témában.

          • Ugyan miért üzentek volna hadat? Nem ez az időpont állt a tervben. Előbb a „hátországot” kellett biztosítani, azaz Európát bevenni, az összes nyersanyagával és ipari kapacitásával. Ebben Sztalin segítségére is számíthattak. Azzal kezdeni, hogy megtámadni a szövetségest? Ugyan már, te sem gondolod komolyan! Előbb biztosítani a hátországot (Európát), aztán a megnövekedett kapacitással megtámadni a nagyobb falatot, Oroszországot. Ezt az elképzelést aztán végig is vitték a nácik.
            Csak nem a nácikat és Hitlert mentegeted?

          • A Nyugat nem üzent hadat a Szovjetuniónak. Csak nem kettős mérce ? Á , dehogy … :))
            Preventív háborút vagy mindenki viselhet , vagy senki sem.
            Ha Hitlernek tilos volt , akkor Izraelnek is tilos. Ha Izraelnek szabad , akkor Hitlernek is.

          • Még egyszer: Hitler támadásai sem Lengyelország, sem Európa más országai, sem a SzU ellen nem preventiv háború volt, hanem tisztán hódító, népirtó háborúk. Már mindezt a Mein Kampf-ban leírta, az ideológiai okokkal együtt. Ne kelljen már a nyilvánvalót bizonygatni!

          • A könyvet olvastam. Le volt írva. Lengyelország már egy fél évvel a háború előtt mozgósított.
            Ennek ellenére Hitler csak akkor támadta meg Lengyelországot , amikor elkezdték gyilkolni
            a német kisebbséget.

  3. Rober C. Castelnek minden cikkét nagy élvezettel olvasom. Nem azért, mert szeretem ezt a háborút, hanem azért, mert racionálisan dolgozza fel, és mutatja be nekünk a rendelkezésére álló információkat.
    A preventív háborúról a Barbarossa-hadművelet jut eszembe. Hitler valóban azért támadta meg a Szovjetuniót, mert az támadást tervezett a Harmadik Birodalom ellen. Az nem jött be. Hasonló fordulatra persze itt most nem számítok, de nagyon kíváncsi vagyok a végkifejletre.
    Ez a kíváncsiság természetesen nem jelenti azt, hogy élvezem a háborút. Gyűlölöm azt látni, hogy embereket lőnek tarkón, szülészeteket bombáznak szét.

    • „Hitler valóban azért támadta meg a Szovjetuniót, mert az támadást tervezett a Harmadik Birodalom ellen”
      Ez egyszerűen nem igaz! Ilyen terv nem volt, a támadást Hitler tervezte, majd végre is hajtotta, ami Sztalint meg is lepte.

      • A Vörös Hadsereg talán nem szalonnát sütni ment a határra. Ahol nem építettek ki védelmi övezeteket..
        1941 nyarán elkezdték felszedni az addig lerakott aknamezőket is.
        Mert hátráltatták a támadást. A védekezést biztosan nem … :))

      • Rosszul tudja. Történetesen egyik haverom foglakozott a témával. 1941-re a szovjetek két változatot is kidolgoztak a tervezett nyugati hadjáratra. Az első hetekben elszenvedett veszteségeiket többek között az okozta, hogy a támadásra kijelölt egységek nagyobbik része már megérkezett a határra, de a megfelelő muníció még nem.
        Kolontári Attila: A sztálini forgatókönyv. A Vörös Hadsereg háborús előkészületei 1939-1941. Rubicon, 2015, 9. szám, 58-67. oldal.

  4. Hideg racionalitással kell szemlélni és elemezni a világot!
    Rober C. Castel ebben zseniális!

  5. Jo az iras mondhatni normalis valosagertekeles. Szokas szerint! Ellenben a nyugati erzelmi indulati (osztonemberek) hisztis ripacs es elfogult ujsagiroketol es politikusoketol.

  6. A cikk szerint: ne készülj önvédelemre, mert akkor megtámadnak.
    Egyes kommentelők szerint: ne védekezz, mert akkor veszteségeid lesznek.

    • A cikk nem azt mondja, hogy ne készülj önvédelemre, hanem azt, hogy ez a fegyverviselés paradoxonja. Ha pisztolyod van, nagyobb esélyed van megvédeni magadat, de nagyobb eséllyel is lőnek le, mivel a támadó számára veszélyes vagy. Ha nincs, akkor kisebb esélyed van megvédeni magadat, de kisebb eséllyel is lőnek le, mivel a támadó számára veszélytelen vagy. Ebben nincs nyerő stratégia, mindenkinek magának kell eldöntenie, melyiket választja, csak azután nem kell csodálkoznia a döntése következményein,