Észak-Korea 2022. március 24-i ICBM (interkontinentális ballisztikus rakéta) kísérlete mind Washingtonban, mind a kelet-ázsiai fővárosokban aggodalmat keltett. Ha nem lenne az Oroszország és Ukrajna között zajló háború, ez a fejlemény könnyen az amerikai külpolitikai tisztviselők legfőbb aggodalma lehetne.
A bizonyítékok arra utalnak, hogy a tesztelt rakéta valószínűleg egy olyan ICBM volt, amely képes elérni az amerikai szárazföldet.
Ez volt az első alkalom, hogy Észak-Korea nagy hatótávolságú rakétát tesztelt 2017 óta, közvetlenül az Egyesült Államokkal való kapcsolatok enyhülése előtt, ami három csúcstalálkozóhoz vezetett Kim Dzsong Un észak-koreai vezető és Donald Trump elnök között – írja a 1945.
A három korábbi tesztjéhez hasonlóan – kettőt 2017 júliusában, egyet pedig ugyanezen év novemberében – ennél a kísérletnél is több ezer kilométerre a Föld fölé indítottak egy nagyméretű rakétát. A „felemelt” tesztelés ezen formája nem küldi a rakétát a földgolyó túloldalára, de lehetővé teszi az észak-koreai mérnökök számára, hogy demonstrálják, hogy egy ilyen képesség elérhető közelségben van.
Az új rakétáról kiderült, hogy a Hwasongpho-17 – de a legtöbb médiumban inkább Hwasong-17 ICBM-ként emlegetik -, amelyet először egy 2020 októberi katonai parádén láttak. Ez egy nagyméretű, folyékony hajtóanyagú rakéta, amelyet egy közúti mozgórakétáról indítanak.
Ez a rakéta nevezetesen olyan nagy, hogy a tesztje mérföldkőnek számít a globális rakétatörténelemben: kétségkívül ez a legnagyobb folyékony hajtóanyagú rakéta, amelyet valaha is közúti mozgó hordozórakétáról indítottak.
A rakéta, amely mintegy 71 percig repült, elérte a 6200 kilométeres magasságot, és 1080 kilométert tett meg a Föld felszíne felett.
Ezek a repülési jellemzők arra utalnak, hogy közepesen nehéz terhet lenne képes eljuttatni az Egyesült Államok 48 összefüggő államának bármely célpontjára, egészen Florida déli csücskéig.
Kim Dzsongun észak-koreai diktátor felügyelte a tesztet, és kiemelte, hogy a teljesítmény az ország nemzetvédelmi tudósainak leleményességét illusztrálja. Az észak-koreai állami média nem beszélt arról, hogy mi lehet a rakéta valószínűsíthető valódi célja: az Egyesült Államokban elérése.
Kim a Koreai Munkáspárt 2021. januári kongresszusának tartott munkabeszámolója során jelezte, hogy ilyen rakétákra törekszik. Két korábbi, február 27-én és március 5-én végrehajtott teszt talán validált néhány olyan alrendszert, amelyet a Hwasongpho-17 rakéta tetején egy esetlegesen felbocsátás utáni járműben lehetne használni, hogy az több robbanófejet hordozhasson és juttathasson célba.
A rakéta bemutatkozása nem változtatja meg az Észak-Korea és az Egyesült Államok, valamint szövetségesei közötti általános biztonsági kapcsolatokat, de fordulópontot jelent a Phenjan nukleáris képességei által jelentett fenyegetés jellegében. Észak-Korea nukleáris erői egyre kifinomultabbak és érettebbek.
Ráadásul a globális geopolitika megváltozott természete különösen kedvező nemzetközi környezetet biztosított Kim számára, amelyben az ilyen típusú ICBM- és egyéb rakétakísérletekhez folyamodhat. Kína és Oroszország nagyrészt nem érdekelt abban, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa által szankcionált új intézkedéseket engedélyezzen Phenjan ellen, még akkor is, ha Phenjan visszatér a korábban tiltottnak tartott tevékenységéhez. Eközben Oroszország Ukrajnával szembeni folyamatos agressziója továbbra is sok politikai tőkét és oxigént emészt fel Washingtonban, így a Koreai-félsziget ma viszonylag hátrébb került a napirenden.
Észak-Korea úgy tűnik, hogy Kim Dzsongun alatt jól halad a nukleáris erőfejlesztés második nagy menetében. Az első ilyen menetet – amit „Bjungdzsin-menetnek” nevezhetünk – nagyjából 2013 elejétől 2017 végéig tartott. A folyamatban lévő menetet egy ötéves tervben fogalmazták meg, ami még rengeteg tesztelést hagyhat maga után.
Bár az észak-koreaiak és az amerikaiak kétségtelenül vissza fognak térni a tárgyalóasztalhoz valamikor a jövőben, valószínűleg nem lesz előrelépés a közeljövőben.
Az észak-koreaiaknak sok tennivalójuk van nukleáris elrettentő erejük bővítésében, miközben nehéz belső környezettel kell megbirkózniuk az élelmiszerhiány, a gazdasági nehézségek és a világjárvány közepette. Ha és amikor a tárgyalások újraindulnak – akár Biden elnök, akár az őt követő amerikai elnök alatt -, Észak-Korea nukleáris erői jelentősen másképp fognak kinézni.
