Emmanuel Macron toronymagas esélyese a 2022-es francia elnökválasztásnak, s már csak az az igazi kérdés, hogy ki lesz az ellenfele a második fordulóban. Soós Eszter Petronella elemzése.
Azaz: ki lesz az az ellenfél, akit – a mostani állás szerint legalábbis – kényelmesen legyőzhet. 2017 óta Le Pen volt a választott ellenfele, de arról is hallani, hogy Macronék egy másik radikálisnak is örülnének a második fordulóban. A Lázadó Franciaország (LFI) jelöltje, Jean-Luc Mélenchon életjeleket mutat, s bár emelkedése megtorpanni látszik, messze nincs akkora bajban, mint a Zemmour-, vagy a Pécresse-kampány. A háborús díszletek között ugyanakkor Emmanuel Macronnak és csapatának is bőven van min gondolkodnia. Mutatom, hogy például miken.
- Ha újra is választják az elnököt, lesz-e mandátuma a cselekvésre?
A háború árnyékában alig látható a kampány. Folyamatosan ott lebeg a teljesen jogos kérdés: ha meg is választják másodszor Macront, mennyire lesz felhatalmazása arra, hogy komoly reformokat, sőt, akár bármit is csináljon? Mondhatja-e a majdani ellenzék, hogy nem legitim a kormányzati cselekvés, hiszen „erről” nem volt szó a választás előtt, amikor a háborún kívül tulajdonképpen semmiről nem volt szó (beszédes, hogy egy hétfő este a háború hívószavával sikerült nyolc jelöltet, köztük az elnököt egy tévéadás erejéig összetrombitálni, igaz, nem egymással, hanem egymás után beszéltek)?
A 65 éves nyugdíjkorhatár kérdését, azaz a nyugdíjkorhatár emelésének a tervét Macron a felhatalmazás miatt tette ki az asztalra.
Magyarországon ilyesmikkel választást lehet veszíteni, Franciaországban viszont van olyan bázis, elsősorban a jobboldalon, amely tényleg akarja is, hogy az emelés megtörténjen. És ezt Macron meg is mondhatta, mert egyrészt a háború árnyékában az egész egynapos hír volt, az ellenzők ellenezték, de ennyi. Másrészt pedig az elnök annyira vezet, hogy akár még az is belefér számára, ha emiatt százalékokat veszít (átlag 13 ponttal áll Marine Le Pen előtt, aki Macron mellett jelenleg a legesélyesebb a második fordulóba jutásra). Jó eséllyel számíthatunk arra, hogy néhány ilyen – magyar szemmel nem győzelembiztos – ígéret lesz még az elnöktől. Neki most kell gondoskodnia arról, hogy később deklarálhassa: megmondta, hogy nem kolbászból lesz a kerítés, és ennek tudatában kapott felhatalmazást.
- Mennyit vitázzon?
Azt kifejezetten a felhatalmazás hiányának tekinthetik később, pontosabban fogja tekinteni narratívájában az ellenzék, ha a választás előtt nincs elég vita az elnökkel, és ez látványosan bizonyítható is. Márpedig a háború mindennek kedvez, csak a vitának nem, és Emmanuel Macron maga mondja, hogy
az első forduló előtt nem kíván más jelölttel nyílt vitában részt venni.
A közvetlen vitahelyzet természetesen mindig annak sürgős, aki vesztésre áll. Aki nyerésre áll, az ugyanis nyerni nem, de veszíteni veszíthet egy vitán, megéri tehát kerülni. (Speciális helyzet, ha a választók kifejezetten elvárják a vitát, és kifejezetten szankcionálják is, ha valaki kerüli – de ha ilyen összefüggés nincs, a nyerésre álló szempontjából racionális a vita kerülése.)
Macron márpedig nagyon vezet, így nem neki sürgős. A választók pedig szeretnék ugyan, ha lenne mindenféle programvita, de egyelőre nem az látszik a számokból, hogy szankcionálnák is Macron óvatos taktikáját. Ezt természetesen minden ellenzéki kritizálja – mert nekik viszont sürgős lenne. És persze mindenki Macronnal akarna vitázni, hiszen régi marketing-igazság, hogy akivel leállsz versenyezni, annak a szintjére célzol. Morális kérdés lenne ez, vagy tényleg csak taktika? Úgy teljes a kép, ha tudjuk, hogy Marine Le Pen sem túl lelkes attól a gondolattól, hogy a republikánus Valérie Pécresse-szel vitázzon. Mert az a vita nem neki, hanem a mögötte álló Pécresse-nek lenne sürgős…
- Feladja-e Le Pent mint örök, ideális ellenfelet?
Nem értékelem túl a baloldali Libération megállapítását, miszerint Macronéknál felmerül, hogy jó lenne Jean-Luc Mélenchon bejutása a második fordulóba, mert az egész felvetés simán lehet a baloldali lap vágya is. A „hasznos szavazat” üzenete, amely búvópatakként időről időre előkerül a baloldalon: „oda szavazzatok, kedves baloldaliak, ha legalább valamennyire látszódni akartok!”. Mindazonáltal a lap által felhozott, bemutatott érvek akár igazak is lehetnek.
Mivel Macron most minden ellenjelöltet kényelmesen verne, Mélenchont is, akár utóbbi is ott lehet neki mint választott ellenfél. Az érv úgy hangzik, hogy azért kellene a radikális baloldali politikust bevarázsolni a második fordulóba, mert akkor legalább a két forduló között „igazi” vita lenne, vagyis nem a centrumon és a jobboldalon belül zajlana a csata, mint 2017 óta eddig mindig. Vagyis lenne tiszta, látható alternatíva, és a tiszta politikai vita révén meglenne a tisztább felhatalmazás.
Biztos vagyok abban, hogy Macronék gondolkoznak az ideális ellenfélen, és abban is, hogy szólnak érvek Mélenchon megerősítése mellett, az ugyanis a mérsékelt baloldal totális kivégzésének egy újabb lépése lenne, mármint a Macron-féle centrumból nézve. Ugyanakkor Mélenchon a „népi előválasztás” támogatásának a megszerzése után mintha megtorpanni látszódna, így kérdéses, miként, mivel lehetne segíteni neki, hogy érdemben erősödhessen. Mert ne legyen kétségünk, a vezető jelöltek az ellenfél kiválasztásával is tudnak játszani, elsősorban azáltal, hogy megemelik a kiszemelt figurát, és elkezdik támadni.
… de?
Adja magát a gondolat, hogy a háború és a vásárlóerő, az életszínvonal dolga összefügg, ezek izgatják a franciákat most igazán, téma tehát van bőven, amely adott esetben a radikális baloldal, így Mélenchon számára is érdekes lehet. (Ez persze bonyolódik azzal, hogy
Jean-Luc Mélenchonnak éppúgy van némi orosz- és Putyin-problémája, mint a radikális jobboldalnak,
így nem teljesen tiszta előtte az út.) Ugyanakkor a Macron-kampány mintha nem akarna teret hagyni az ellenzéknek, így Mélenchonnak sem, hogy a szociális feszültségeket kihasználhassa és meglovagolhassa. Ezt mutatja például a Castex miniszterelnök által nemrég bejelentett 15 centes benzinár-kedvezmény is, amely, csodák csodája, április 1-től lesz hatályban, és a nemzetgyűlési választás utáni időszakig tart…
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.