Purim ünnepe előtt az izraeli Nemzeti Könyvtár nyilvánosságra hozott egy történelmi levélváltást, amely bizonyítja, hogy iráni zsidók 1971-ben megvásárolták Eszter és Mordecháj sírját az iráni Hámádán városában.
A levelekből kiderül, hogy az országban élő zsidók képviselői és Mohammad Reza Pahlavi sah kormányának tisztviselői között tárgyalások folytak a telek megvásárlásáról, amelyen a hagyomány szerint Mordecháj és Eszter van eltemetve, akiknek történetét Purim ünnepekor (idén e hét szerda estéjétől csütörtök estig tart – a szerk.) Eszter könyvéből olvassuk fel. A rendkívüli levélváltást a Nemzeti Könyvtár Központi Levéltárában található archívumban őrzik.
A zsidó szövegek ugyan nem említik Eszter és Mordecháj temetkezési helyét, de több, a középkorig visszanyúló helyi hagyomány szerint Hámádánban helyezték őket végső nyugalomra. Az egyik hagyomány szerint Ahasvérus király halála után a gonosz Hámán támogatói megkísérelték a királyság összes zsidójának megölését, ami arra késztette Esztert és Mordechájt, hogy Hámádánba meneküljenek.
A sírhely zsidó kötődéséről először a középkori zsidó utazó, Tudela Benjámin írt a 12. században, aki úgy becsülte, hogy Hámádánban mintegy 50 ezer zsidó élt, és leírta, hogy a sír a zsinagógával szemben található.
Samuel Thrope, az izraeli Nemzeti Könyvtár Közel-Kelet és Iszlám Gyűjteményének kurátora szerint a levelek arról tanúskodnak, hogy Irán utolsó sahja Kürosz utódjának tekintette magát, és ezt a képet igyekezett közvetíteni országa zsidósága felé.
Thrope szerint Kürosz ediktumának 2500 éves évfordulója pontosan az az esemény volt, amelyre a sah vágyott.
Egy 1968-as levélben, amelyet az iráni zsidó közösség parlamenti képviselőjének, Lotfollah Haynek írt, Abdolali Pourmand, az iráni régészeti és közoktatási főigazgató tisztázta, hogy az ország oktatási minisztériuma segítséget nyújt az iráni zsidó közösségnek a sír és a környező földek megvásárlásában az akkori tulajdonostól, a Bazargani Banktól. A sírbolt megvásárlását az emlékhelyre szóló belépőjegyek eladásából fizetnék ki.
A levelek szerint a földeket 1970. január 18-án vásárolták meg, majd a telek tulajdonjoga a helyi zsidó közösségre szállt át.
Thrope kifejtette: „Ez a történet fényt vet a zsidó közösségnek az iráni hatóságokkal való kapcsolataira, valamint Kürosz különleges státuszára mind a zsidók, mind a perzsa közvélemény körében”.
