Alföldi Sándor Husztnak romvára környékén önkénteskedik. Nappal logisztikát irányít, és mikor „csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold”, akkor katonai kiképzéseket koordinál. Búsulásnak azonban nyoma sincs ebben a beszélgetésben, amelyben bemutatunk egy magyar zsidó fiatalembert, aki családja kimenekítése után reméli azt, hogy még akár Purim előtt véget érhet Putyin háborúja. Hitről, gyökerekről, a NATO-ról és a kárpátaljai hangulatról is kérdezte őt Wallenstein Róbert.
Most éppen hol vagy és pontosan mivel foglalkozol?
Kárpátalján vagyok, Huszt városában. Éjfélig az önkénteseknek segítettem különféle humanitárius szállítmányok szétosztásában, transzferek, elszállásolások, étkeztetések szervezésével. Éjszaka pedig a területi védekezésre készültünk fel. Ez már így megy napok óta. Korábban a hadseregben szolgált, tapasztalt katonákkal kiegészült csapatokkal sorakozunk fel a város külső területein, és gyakorlatozunk. A mi esetünkben, ezen a környéken ez nagyjából ezer embert jelent.
Úgy képzelj el minket, hogy fegyverrel és golyóálló mellénnyel felszerelve kimegyünk a terepre és különféle szituációk alapján gyakorlatozunk, az esetleges támadásra felkészülve. Az én csapatomban száz emberért felelek.
Hogy lesz valaki egy ilyen önkéntes haderő 100 emberért felelős vezetője?
A települések önkormányzatainak vezetőivel közösen hozunk létre védekező csapatokat. Megkapjuk a konkrét javaslatokat arról, hogy mit képzelnek el, milyen stratégiailag fontos objektumok védelmére kell felkészülni. Például az áramforrást biztosító központokra, a víztározókra sokszorozott figyelmet kell fordítanunk. Ezeknek a 0-24 órás őrzését kell biztosítani, de itt Huszton bizonyos utak ellenőrzése is a feladatunk, mert a város egy fontos tranzit város. Sok nagyváros felől vezetnek erre utak, akár Románia, akár Magyarország felé.
Ami számunkra most újdonság, az az, hogy az ország észak-keleti feléből már több mint egymillióan költöztek ide Kárpátaljára. Szerencsére az itteni emberek nagyon befogadóak és próbáljuk elhelyezni a menekülteket a saját házainkban, és alakítunk ki menedékhelyet nekik.
Tudjátok, hogy milyen messze vannak az oroszok tőletek?
Jelenleg 1500 km-re. (Az interjút csütörtök este vettük fel – a szerk.) Vannak úgynevezett forró pontok, például Zsitomir városa vagy Vinnicija. Ezek nagyjából 400 km-re vannak tőlünk.
Mit gondolsz, az oroszok közelebb kerülhetnek hozzátok?
Nem tudom pontosan. Napról napra, óráról-órára változik a helyzet. Két nappal ezelőtt Mikolajivban például nagyon forró volt a helyzet, de ma pedig úgy nézett ki, hogy a város nagyjából biztonságban van.
Milyen most Kárpátalján az általános hangulat? Hogy látod, az emberek el tudják képzelni, hogy az oroszok egészen addig vonulnak?
Az emberek azt gondolják, hogy itt közel vagyunk Romániához, Szlovákiához, Magyarországhoz, ezért a NATO-tagországok talán nagyobb biztonságot jelenthetnek. Ezért abban bíznak, hogy ha valamelyik NATO tagállam területén történne incidens, akkor valóban olyan hatalmas probléma alakulhatna ki ebből a mostani krízisből, amit még az oroszok sem akarnának.
Vagyis egyfajta biztonságérzetünk lehet Kárpátalján az odamenekült ukránoknak?
Nem tudom pontosan. Az biztos, hogy itt mi
nem tehetjük meg azt, hogy bárki másra támaszkodjunk. Helyben próbáljuk a humanitárius segélyeket koordinálni és mozgósítani az embereket a védelemre. Nem érezzük azt, hogy hátradőlhetünk, mert a NATO itt Kárpátalján megvédene bennünket.
Beszéljünk egy kicsit rólad. Huszton vagy most, ahonnan az édesapád származik, de te Kijevből mentél oda. Mivel foglalkoztál a fővárosban?
2005-ben költöztem Husztról Kijevbe, ahol közgazdászként végeztem. Sokféle vállalkozást vezettem, és főleg információ-technológiával foglalkozó projektmenedzserként dolgoztam. Számos projektet vittünk csapatainkkal az elmúlt években. Többnyire marketing- és kreatív technológiai megoldásokat ajánlottunk a partnereinknek. 2020-ban az ukrán kormány kulturális minisztériumának dolgoztam egy évet. “Big data”-módszereket elemeztünk, egy olyan digitalizációs technikán dolgoztunk, amely próbálta jobban átlátni, és hatékonyabbá tenni az oktatási folyamatok rendszerét. Üzletfejlesztésben és üzletvezetésben is szereztem tapasztalatokat.
A nejedre és a kisfiadra egy Facebook-csoportban talált rá a feleségem. Amikor kiderült, hogy hozzánk jönnek, akkor te rám írtál a Facebookon és különféle zsidó tematikájú fotókat küldtél nekem. Pontosan miért is?
Nézd, te és én mindketten Hasem alatt vagyunk. Minden nap felveszem a tfilint és minden nap imádkozom reggelente.
Kérdezem Hasemet, hogy mindez miért történik most velünk? Én azt hiszem, hogy ez egy nagy tisztító folyamat ami most zajlik.
A feleségemnek volt egy 10 éve működő ritmikus sportgimnasztika klubja Kijevben, két helyszínen több mint 100 gyereknek tartottak edzéseket. Most mindez véget ért, a gyerekek közül sokan a családjaikkal metro bunkereiben töltötték az elmúlt napokat. Nekem a saját IT-csapatom, a vállalkozásaim dőltek be, anyám házát Kijev mellett lerombolták. Sokan vagyunk így, de azt hiszem, Hasem segíteni fog nekünk. Nem csak nekem és a családomnak de mindenkinek. Nem csak itt Ukrajnában, de Oroszországban is. Tudom, hogy ott a legtöbben nem akarják ezt az értelmetlen háborút. Nagyon bízom abban, hogy egy új élet várhat rájuk is. Sőt,
azt gondolom, hogy Purimig még van egy hetünk, és addig meg fog oldódni a helyzet.
A te erős hited milyen támogatást ad neked ebben az irdatlanul a nehéz helyzetben? Azok, mint például én, akikben nincs ilyen szoros spirituális kötődés, azoknak hogyan tudod elmagyarázni az érzéseidet? Például amikor felteszed tfilint és imádkozol, érzel-e bármiféle gyógyító erőt?
Igen,
nézzük az én támogató csapatomat: itt Ukrajna területén nagy hatásuk volt az elmúlt évszázadokban — közülük többen itt is alkottak vagy vannak eltemetve — például Shimon bar Jochai rabbinak, Ariel Kadoshnak, Jiszráél Báál Sém Tovnak, Mordechai Twerskynek Chernobilból, vagy éppen Nachman rabbinak, és a sort lehetne sorolni még.
Szóval egy nagy és egy erős csapatunk van. Olyan lelkek, akik segítenek nekünk folyamatosan, én ezt rendületlenül érzem.
Sándor, neked magyar állampolgárságod is van, tehát jogilag nem lenne akadálya annak, hogy elhagyd Ukrajnát, és csatlakozz a kisfiadhoz és a feleségedhez. Mi alapján döntesz arról, hogy a feleséged és a kisfiad mellett leszel-e, vagy Ukrajna védelmében maradsz a háborús országban?
Szerencsére a közvetlen szeretteimet biztonságban tudhatom Budapesten. Ez nagyon nagy erőt ad. Édesanyám időben elmenekült az elpusztított házából, most Németországban van. Apám itt van velem Huszton.
Azt érzem, hogy nekem most itt kell lennem. Szerintem jó tapasztalataim és képességeim vannak szervezésben és logisztikában, úgy érzem, hogy nagyobb szükség van most itt rám.
Nem könnyű arra gondolnom, hogy kisfiam második születésnapja a háború kitörésének napjára esett, és hogy a feleségemnek megígértem, hogy amikor csak tudok, jövök és szeretnék mellettük lenni. Ettől még erősen azt gondolom, hogy következő napok sorsfordítóak lehetnek. Érzem, hogy ha nem is ér véget egy hét múlva háború, de egy olyan stádiumba érhet, ahol biztonságosabbak lesznek a körülmények. Úgyhogy ezt a hetet nekem még mindenképpen itt kell töltenem.
Honnan van benned ez az erős hit és a ragazkodás a judizmus iránt? Így nőttél fel?
Nem, sose tudtam az alapokat részletesen. Érzések mindig kavarogtak bennem. Például az Izraellel kapcsolatos hírekre talán jobban odafigyeltem mint egy átlagos kárpátaljai magyar gyerek. Otthon a szüleimnek – anyám családja zsidó származású – ez az identitás nem nagyon volt téma. Ahogy a magyarság sem, mert például egyáltalán nem beszéltek magyarul. Amit tudok, azt főleg a nagyszüleimnél tanultam. Meg aztán pár évvel ezelőtt, amikor az állampolgársághoz illett egy kicsit magyarul jobban tudni.
Öt-hat évvel ezelőttig nem nagyon tettem semmilyen konkrét lépést a vallás irányába. Aztán történt valami: 24 éves voltam, megkerestem életem első millióját. Nyilván ettől valamennyire elszálltam, és nem viselkedtem úgy, ahogy ma azt elvárnám magamtól. Aztán még ugyan abban az évben el is veszítettem mindent.
Nem sokkal később — ez már 2016-ban volt — találkoztam Yigal Kutnovszkijval, aki a tanítóm lett. Ő azt mondta nekem, hogy egy tanár akkor érkezik meg egy ember életébe, amikor a diák teljesen fel lesz rá készülve. Én napokon keresztül gondolkodtam ezen. Aztán elkezdtem könyveket olvasni és azt vettem észre a mindennapjaimban, hogy egy szinte megmagyarázhatatlan vágy vezérel arra, hogy beleássam magam azokba tanokban, a judaizmus tanításaiba, amelyekről a tanárom mesélt. Vele nagyon sokat beszélgettünk.
Mondtam neki, hogy miközben újabb és újabb ismereteket szerzek a kabbala és más vallási tárgyú könyvek olvasásával, azt érzem a lelkemben, hogy én ezeket a gondolatokat valahonnan már ismerem. Minthogyha ezekről már hallottam volna valamikor korábban. Erre a tanítóm rám nézett és azt mondta, hogy nagyon mély lelkem van, épp olyan, mint egy cádiknak. Ezután lépésről-lépésre azt vettem észre, hogy jobb irányba kezd változni az életem, elkezdtem jobban odafigyelni másokra is. 2020-ban megcsináltam a briszt, felfedeztem magamnak Kijevben egy Chabad közösséget, ahol egy jó társaságban tudtam folytatni a tanulmányaimat.
Egyre inkább természetesen vált mindennapommá a zsidóság. Olvastam a könyveket, képeztem magam és közben érdekes emberek között lehettem. Szinte minden sábeszt velük töltöttem. Azóta is szombattartó vagyok.
Mit jelent neked a judaizmus?
Mélyen spirituális alkat vagyok. Nem mondhatom, hogy ortodox vagyok, még akkor sem ha mindennap fölteszem a tfilint és
a ciceszt úgy is hordom ezekben a napokban, mintha a páncélom lenne.
Tudom és érzem, hogy Hasem megváltoztatta az életemet.
Sikeres üzletemberként mit érzékeltél a környezetedből, miután egyszer csak vallásos zsidó életet kezdtél el élni?
Csak pozitív élményeim vannak ezzel kapcsolatban. Például a cégünknél — ahol tíz-húsz ember dolgozott — a reggeli meetingeken sokszor hoztam példákat a Talmudból. Sok olyan történetet osztottam meg velük, amelyek inspirálták őket és megoldásokat hoztak üzleti kérdésekben is. Ha valakinek ez a “zsidó-tanmese” – technika feltűnt, akkor folytattuk a beszélgetést külön, és megjegyezték, hogy milyen menő dolog ilyen régi történetekből ötleteket meríteni. Bárhol is járok, bármilyen közegben – legyen az akár a sok éves boxolói kötődésem vagy az utóbbi években a híres emberekkel való találkozásaim — sokan tudják rólam, hogy vallásos vagyok, de soha semmiféle attrocitás nem ért.
A lényeg az, hogy próbálom elmondani mindenkinek, hogy közelebb kell kerülnünk a fényhez, a teremtőhöz. Mindegy, hogy milyen a vallásod vagy hogy hívő vagy-e vagy sem, legyen nyitottság arra, hogy saját lelkedben megtaláld a valódi válaszokat. Azt érzem, hogy egy közvetítő vagyok, hogy az előző életemben is azzal foglalkoztam, hogy embereknek próbáltam segíteni azzal, hogy közelebb hozzam őket a Teremtőhöz.
Próbáljunk elvonatkoztatni attól, hogy jelenleg háború van. Ha egy hónappal ezelőtt kérdezte volna tőled valaki azt, hogy milyen Ukrajnában zsidónak lenni, milyen a kijevi zsidó élet, akkor mit mondtál volna?
Szuper zsidó élet van Kijevben. Nagyjából 15 közösség van, 5-6 zsinagógában zajlik rendszeresen élet. Ukrajnában van a világ legnagyobb zsidó központja, a Menóra. Két hónappal ezelőtt jártam ott. Nagyon sokan próbálnak segíteni minden embernek. Nem kell ahhoz zsidónak lenni, hogy rászorult legyél. Akár étkezéssel, ruhákkal, adományokkal tudunk segíteni minden embernek.
Mióta kitört a háború milyen információid vannak az ukrajnai zsidó közösségekről?
Két részre oszlott a közösség. Vannak akik alijáztak Izraelbe és vannak akik maradtak az országban és próbálnak segíteni. Utóbbiak az időseknek szerveznek transzportokat, szállítják őket ki az országból főleg Németország irányába. Ezenkívül az étkezésükről gondoskodnak, az elszállásolásukról. Moshe Azman rabbi egy nagyon meghatározó vezetője az ukrajnai zsidóságnak. Ő maradt és nagyon sokat és tevékenyen részt vállal a mentésekben. Mindent megpróbál tenni ami erejéből adódik. Van egy másik rabbi, akinek nem akarom kimondani a nevét (Yaakov Bleich rabbi, akinek a kimenekítéséről a Neokohn is beszámolt – a szerk.) . Ő azt szokta mondani, hogy imádkozzál és minden rendben lesz. Különben mind a két rabbiról azt lehet olvasni, hogy ők Kijev főrabbijai, de ebbe most inkább nem akarok belemenni. Amit még tudok, hogy van az országban egy hely, Anatevka, ahol az a nagyon vallásos közösség a mai napig próbálja fenntartani látszatát a normális életnek. Itt nálunk Huszton is van zsinagóga, voltam ott az elmúlt időkben és azt tervezem, hogy most szombaton is ott leszek reggel.
Egyik Facebook-bejegyzésedben láttam, hogy a különféle sisakok, mellények, harci védőfelszerelések toborzása mellett a híres spirituális könyvet, a Zohárt is próbálod eljuttatni a hadsereg különféle egységeinek. Miért?
A Tóra kommenteket tartalmazó Zohár egy több mint 2000 éves könyv. A fény könyve, a csodák gyűjteménye. Romániában és Lengyelországban vannak partnereink, akik ezeket a könyveket próbálják eljuttatni hozzánk. De nemcsak a katonákkal akarjuk megosztani ezeket a könyveket, hanem mindenki mással is.
Budapesten zsidó szervezetek közös standjánál szolgáltam önkéntesként a napokban és nálunk is volt Zohár. Belelapoztam, mondta is egy kollégám, hogy vigyek el egyet én is. Héberül volt minden, de mivel nem értem a nyelvet, azt gondoltam, felesleges elvinnem. Szerinted mit tud egy román vagy lengyel magyarázattal ellátott Zohár segíteni olyan emberek életén, aki orosz fegyverekkel néznek farkasszemet?
Bölcseink azt magyarázták, hogyha az emberek közel tartják magukhoz ezt a könyvet — akár az autójukban, lakásukban, munkahelyükön vagy éppen a zsebükben –, akkor ez segíteni fog nekik. Olyan ez mint egy scanner a boltban: amikor oda érünk a kasszához, akkor ez a rendszer felismeri az adott terméket. Nem látja, de felismeri a kód alapján.
A szemünk olyan mint egy scanner. Nem kell mindent megértenünk, elég hogyha csak ránézünk a héber betűkre és lelkünk kapcsolatba kerül a könyvvel és annak a tartalmával.
A különféle közösségi felületeken mást is toborzol. Konkrétan haderők számára felszereléseket. Elsősorban páncélokat, mellényeket, sisakokat, talán még fegyvereket is. Milyen formában képzeled el, hogy ezek eljutnak hozzátok, önkéntes elosztóhoz, akik aztán ezt el tudják juttatni a frontvonalakig?
Ez mind a saját nemzeti hadseregünk számára szerveződik. Nekünk önkénteseknek megvannak a kapcsolataink amiket szeretnénk használni. Nekem külföldön korábbil üzleti érdekeltségeim miatt vannak lehetőségeim. Tudunk mindenkinek számlát adni, van forrásunk, tudunk fizetni a felszerelésekért. Természetesen mindent tudunk igazolni dokumentumokkal, azoknak is, akik adományokat juttatnának el számunkra.
Szóval arra számítotok, hogy teherautók eljuttatják a felszereléseket Husztra, és a szállítmányt ti viszitek föl a harctérre a nemzeti hadsereghez?
Igen.
Azzal gondolom tisztában vagy, hogy ezzel az életedet kockáztatod.
Talán.
Most hogy érzed, meddig maradsz még Ukrajnában?
Nem tudom. Erre a kérdésre nincs válaszom.
Ha a feleséged Budapestről azt kérdezi, hogy mikor jössz hozzájuk, mi a válaszod neki?
Hamarosan.
Zsidóként mit gondolsz arról, hogy a hét elején teljes titokban utazott el Moszkvába az izraeli miniszterelnök, aki órákon keresztül tárgyalt Putyinnal?
Nézd, erre sincs válaszom, mert ez nagy politika.
Mit gondolsz Zelenszkij?
Fantasztikusan teljesít, pedig nagyon veszélyes helyzetben van. Nem csak fizikai értelemben, hanem politikai értelemben is. Láthatóan mindent megtesz a béke megteremtéséért. Nap mint nap imádkozom Zelenszkjért.
Arról mit gondolsz, hogy Putyinnak az utóbbi években feltűnően jó kapcsolatai voltak zsidó származású orosz közéleti személyiségekkel? Akár az oligarchákkal, akár Oroszország főrabbijával.
Ezek az emberek nem tudnak semmit csinálni mert börtönben vannak. Mindannyian Putyin kezében vannak. Nyilvánvalóan sok szívességet tett Putyin ezeknek az embereknek, és ezáltal nagyon sok információt is tud róluk. Ezeknek a bizalmas információknak a birtokában az orosz elnök lépéselőnyben van. Ha odaadja ezeket más hatóságoknak, akkor akár ezek közül az emberek közül többen is börtönbe kerülhetnek.
Valaha hitted volna, hogy Ukrajna népe így tud reagálni valamire, ahogy azt az utóbbi hetekben teszi? Az egész világ csodálatát és elismerését kiváltottátok. Te tudtad ezt a népedről?
Nagymamák molotov koktélokat készítenek… Soha nem láttam ezt a nemzetet ennyire egységesnek. Összezártunk és próbálunk ellent állni, mert hisszük, hogy megéri védeni a hazánkat, és ezt a háborút csak mi nyerhetjük meg.
De milyen áron? Gyerekek halnak meg, épületek dőlnek romba, vállalkozások, az egész gazdaság megy csődbe… Ez kellett ahhoz hogy nemzet karaktere megmutatkozzon?
Nincs más választásunk.
Semmi esélyünk sincs akkor, ha most feladjuk. Ha zöld utat adunk Putyinnak, akkor Ukrajna egy hónap múlva lekerülhet az önálló államok listájáról.
Mégis, meddig bírhatja az ellenállást Ukrajna?
Ha a NATO azt mondja, hogy lezárjuk a légteret és támogatnak bennünket fegyverekkel és biztosítják a humanitárius segélyeket, a civil lakosság kimenekítését, akkor én úgy hiszem, hogy egy héten belül véget érhet ez a konfliktus.
Úgy érted, hogy az oroszok visszavonulnak?
Igen.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.