Az UnHerd szerzője szerint abszurd dolog nyugaton az orosz sportolókra, klasszikus zenészekre és macskatulajdonosokra róni bűntudatot annak reményében, hogy ezáltal tömegnyomást helyezhetnek Putyinra.
„Nem nézhetjük ezeket az atrocitásokat végig úgy, hogy nem teszünk semmit” – hangzik el a mondat, amit Kat Rosenfield szerint talán sokan várnának most a vezetők szájából. Ám úgy tűnik,
ez a csináljunk már valamit fogadalom nem kormányzati szereplőktől jön, hanem például a Nemzetközi Macskaszövetségtől, ami múlt héten bejelentette: kitiltják az orosz macskákat a versenyeikről.
Az erről szóló hírek bejárták a világot; voltak, akik kritikával fogadták és voltak, akik szívélyesen vették.
Ami mindenkiben közös volt: csak kattintottak egyet. Végülis, mi egyebet csináltak volna? – teszi fel a kérdést Rosenfield, aki szerint egy tartalomra éhes közvélemény figyelemmel kíséri az orosz-ukrán háború eseményeit.
„Lehet, hogy nem Ukrajnában vagyunk a terepen, de a járulékos kultúrháború frontvonalában állunk, és az egyetlen fegyverünkkel, az eltörléssel harcolunk közös ellenségünkkel szemben” – írja a szerző. Majd felidézi azoknak a lépéseknek a sorozatát, amikkel az orosz kötődésű termékeket, személyeket próbálják szankcionálni nyugaton – akár a Glasgow-i vagy Torontói Filmfesztivál szervezői, vagy a Disney, Sony és Warner Bros vezetői. Mint ismert, a Londoni Királyi Operaház törölte programjából a Bolsoj Balettot, az orosz sportolókat pedig felfüggesztette a FIFA és több másik sportszervezet is.
És ott van az a futótűzszerűen elterjedt Twitter-videó is, amin egy vermonti síközpont csaposa öntött lefolyóba egy üveg Stolichnaya vodkát.
Bár a kulturális bojkottok szimbolikus ellenállása fontos része a teljes képnek, ezeknek a lépéseknek kellene, hogy értelme is legyen – hangsúlyozza Rosenfield, aki szerint például nem árt megjegyezni, hogy egyrészt a kiöntött italt már megvásárolták egyszer, másrészt a Stolichnaya amúgy egy litván cég, ami egy luxemburgi cégcsoport tulajdonához tartozik.
Noha sok írás igyekszik arra emlékeztetni mindenkit, hogy „a háború nem rólad szól”, olyan mintha a politika többé nem egy kerülendő téma lenne a nyilvánosság előtt. Emlékezzünk rá, amikor 2020-ban hirtelen minden cég fontosnak tartotta bejelenteni, hogy támogatja a Black Lives Matter nevű mozgalmat.
„A semlegesség cinkossággá vált és a csend erőszakká” – írja a szerző, aki szerint valahol az úton úgy döntöttünk, hogy tudnunk kell, kire szavaznak a szomszédjaink. Tudnunk kell, hogy a helyi hardverbolt támogatja-e az LMBT közösséget. És tudnunk kell, hogy a Nemzetközi Macskaszövetség miként érez Vlagyimir Putyin felé”.
Rosenfield szerint pedig a most zajló folyamatok rámutatnak a korszellem árnyoldalára: divat lett ellenséges álláspontot foglalni mindennel szemben, ami oroszosan hangzik.
„Ám akár szándékos, akár nem, a Putyin elleni tömeges ellenállás reményében a közönséges oroszokra – a klasszikus zenészekre, a macskatulajdonosokra, a sportolókra – asszociációval róni a bűnösséget, abszurdum” – fogalmaz Rosenfield véleménycikkében.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.