Lehet, hogy Kína előbb fog Indiával háborúzni, mint Tajvannal?

„Oroszország ukrajnai inváziója sokakban felkeltette a félelmet, hogy Kína megpróbálhatja erőszakkal elfoglalni Tajvant. Az Egyesült Államok például semmit nem tett, miután Kína felrúgta a Hongkonggal kapcsolatos szerződéses kötelezettségeit, és kiterjesztette a kínai rendőrállamot a korábban autonóm területre. A Biden-kormányzat talán még inkább bátorította Kínát, amikor a Fehér Ház visszavonta Biden spontán ígéretét, miszerint az Egyesült Államok megvédi Tajvant” – kezdi Michael Rubin a Washington Examiner hasábjain. 

Tajvan azonban nem az egyetlen ország, amely Kína célkeresztjében van – szögezi le a szerző.

A cikk emlékeztet arra, hogy hetven évvel ezelőtt a Kínai Kommunista Párt hatóságai Tibet egészét. Ma a kínai szárazföldnek 17 másik országgal van területi vitája.

„Egy dolog egy határt vitatni, de egy másik dolog azt erőszakkal megváltoztatni. Az elmúlt években Kína Fülöp-szigeteki területeket foglalt el a Dél-kínai-tengeren, és szárazföldi úton behatolt Bhutánba. Két évvel ezelőtt Kína hasonló betörésekbe kezdett az indiai Ladakh régióba. Ez a vita újra fellángolhat, amint áprilisban és májusban elolvad a téli hó”

– állítja Rubin.

A szerző szerint miközben a szakértők Tajvanra összpontosítanak, a kínai agressziónak sokkal nagyobb a veszélye az 1700 mérfölddel keletebbre levő, Arunácsal Pradesben, az északkelet-indiai Bhutánnal, Kínával és Burmával határos államban.

„Míg Ladakh lakossága kevesebb mint 300 000 fő, addig Arunácsal Prades lakossága 1,2 millió fő. 2021 december végén Kína jelezte ambícióit, amikor 15 területet nevezett át az indiai államon belül. Egy hónappal később kínai csapatok elraboltak egy 17 éves indiait az államban. Ahogyan Kína a Dél-kínai-tengeren is kitalálta a semmiből a történelmi követeléseket, úgy most azt állítja, hogy Arunácsal Prades a történelmi Kína határain belül van. Kína még a vízumot is megtagadta az államból származó indiaiak útlevelébe, hogy ezzel is alátámassza a kínai állításokat, miszerint mivel az állam kínai volt, nincs szükség vízumra az ott lakók számára”

– írja a kutató.

A szerző szerint az is fontos lehet a kínai vezetés számára, hogy Tajvannal kapcsolatban bármilyen lépés szélesebb körű reakciót válthat ki, addig Arunácsal Prades esetében Kína nem szembesülne ugyanezzel a problémával. Nem kell tartania az amerikai haditengerészet bevetéseitől, és az állam nagyobb távolsága és belföldi elhelyezkedése megnehezítené a vészhelyzeti légi szállítást, mint Tajvannál.

Az amerikai szerző szerint itt az ideje, hogy a Fehér Ház három tanulságot vonjon le az orosz invázióból.

A cikk szerint Putyin bizonyos fokú védettséggel számol, mert Oroszország atomhatalom. Hszi is hasonlóan érezhet. De Ukrajnával ellentétben India soha nem mondott le nukleáris elrettentő erejéről, és nem bízott a nyugati ígéretekben.

„A Fehér Ház joggal aggódik Kína Tajvannal kapcsolatos ambíciói miatt, de az expanzív államok ritkán korlátozzák ambícióikat egyetlen területre”

– zárja Michael Rubin.

Fotó: EPA/ALEX PLAVEVSKI

Bármi is történik Ukrajnában, Kína lesz a győztes

Lassan, de biztosan Kína egyre központibb szerepet játszik az ukrán válságban.