Mi történik, ha egy megállíthatatlan erő találkozik egy mozdíthatatlan tárggyal? Ezt a kérdést tették fel egyes vezetők Jeruzsálemben, amikor Naftali Bennett miniszterelnök a hétvégén Moszkvába és Berlinbe repülve belevetette magát az Oroszország és Ukrajna közötti közvetítésbe.
A mozdíthatatlan tárgy ebben az esetben Vlagyimir Putyin orosz elnök. Ukrajna nyugati szövetségesei bizonyára sokkal nagyobb erőfeszítéseket tehettek volna az orosz invázió megakadályozására, de összességében úgy tűnik, hogy Putyin meg van győződve arról, hogy Ukrajnát szét kell zúznia, és a szankciók eddig nem tántorították el – írja Lahav Harkov a Jerusalem Post oldalán.
A szerző szerint semmi sem utal arra, hogy Putyin békét akarna kötni Ukrajnával, amely nem vádolható azzal, hogy különösebben provokálta volna, és bármilyen tárgyalásba bocsátkozna ezen a ponton, az valószínűleg egy orosz kísérlet lenne arra, hogy megadási feltételeket diktáljon Ukrajnának.
Bennett kormányának néhány csúcsminisztere azon tűnődik, hogy Izrael miért avatkozik bele, amikor a siker esélye olyan csekély, és más módon is lehetne segíteni. Zárt ajtók mögött tartott megbeszéléseken adtak hangot fenntartásaiknak.
Ahogy Gideon Száár igazságügyi miniszter vasárnap mondta: „Nem kell tovább ostoroznunk magunkat. Jelentős humanitárius segélyt nyújtunk Ukrajnának, többet, mint amennyi a mi részünk. Egyértelmű politikai álláspontot képviselünk, beleértve a nemzetközi fórumokon való szavazást is. A múlt héten több menekült érkezett Ukrajnából Izraelbe, mint bármely más országba, amelynek nincs határa Ukrajnával… Nincs ok a nemzeti mazochizmusra”.
Száár nyilatkozata arról a vitáról szólt, hogy hány olyan ukrán menekültet kellene befogadni, akik nem tartoznak a visszatérési törvény hatálya alá (ez a törvény zsidó származásúaknak nyújt letelepedési lehetőséget Izraelbe – a szerk.). Azonban ismerve a kabinet egyes tagjainak kellemetlen érzését Bennett ingadozó diplomáciai erőfeszítéseivel kapcsolatban, nem nehéz a sorok között olvasva sejteni, hogy miért van szüksége erre a közvetítői szerepre.
Bennett maga a megállíthatatlanság – írja Harkov.
A világ most ismerkedik meg Bennett személyiségével, miután eddig viszonylag kevés nemzetközi figyelmet kapott. Az utóbbi napok viselkedése azonban nagyon is ismerős azok számára, akik a politikában töltött évtizede alatt megfigyelték őt: egy olyan ember, akinek nagy elképzelései vannak, amelyeket az akadályoktól függetlenül megpróbál keresztülvinni.
Bennett hihetetlenül ambiciózus, ami talán előfeltétele a politikában való sikernek, egy miniszterelnöktől pedig mindenképpen. De olyan valaki is, aki nagyon komolyan gondolja, és a vezetést magasztos küldetésnek tekinti – nem csupán személyes ambíciónak.
„Mindig is tudtam, hogy meghatározó emberré akarok válni; a lehető legmagasabbra akarok jutni” – mondta Bennett a 12-es hírcsatorna által szponzorált konferencián hétfőn. „Nem ismerek más utat… Amikor hi-tech cégünket alapítottuk, egyértelmű volt, hogy én akarok a vezérigazgató lenni”.
Bennett emellett a nagy ötletek embere – írja a szerző. Kreatív. Szinte allergiás a csoportgondolkodásra. Ez időnként jól jött neki; azért lett miniszterelnök, mert nem csak magasra tör, hanem hajlandó volt egy teljesen valószínűtlen koalíciót vezetni. De ez politikai ellenségeket is szerzett neki.
Mert amikor Bennett belekapaszkodik egy ötletbe, minden más háttérbe szorul. Hihetetlenül kitartó és időnként meggondolatlan tud lenni, amikor azt hiszi, hogy megmenti a világot.
Ennek példáját mutatta a 2014-es gázai háború idején, amikor úgy vélte, hogy az IDF nem tesz eleget annak érdekében, hogy megállítsa a Hamász terroristáit, akik Izraelbe igyekeztek bejutni alagútjaikon. Bennett, aki akkoriban gazdasági miniszter volt, elment a hadsereg bázisaira és minden alkalmat kihasznált, hogy az alagutak veszélyeiről beszéljen. Minden bizonnyal igaza volt, de sikerült ellenségeket szereznie, például Benny Ganz akkori vezérkari főnök személyében, akinek egészen más volt a véleménye. Ganz most védelmi miniszter.
Egy másik példa a COVID-19 járvány kapcsán történt. Amikor 2020 közepén a világ nagy része bezárkózott, Bennett azt követelte, hogy mindent nyitva kell tartani. Azon a nyáron még könyvet is írt „Hogyan győzzük le a járványt” címmel, és minden tévébe elment, hogy elmagyarázza, hogy az akkori miniszterelnök, Benjamin Netanjahu rosszul csinálja.
Amikor Bennett miniszterelnök lett, kiderült, hogy nem tudott mindenre választ adni, és kormánya gyakran változtatott irányt.
Sőt, nem kevés öniróniával azt válaszolja azoknak, akik Izrael helyzetéről kérdezik, hogy „nincs kézikönyv a világjárvány legyőzésére, pedig én írtam egyet”.
A vállalkozások és iskolák nyitva tartására való összpontosítása életben tartotta az izraeli gazdaságot, de az omikron hullám halálos áldozatainak magas száma ennek súlyos árnyoldala volt.
Bennett hősködésre való hajlama most az Ukrajna és Oroszország közötti közvetítő szerepébe sodorja.
Harkov szerint egyértelmű, hogy Bennett szíve jó helyen van, és meg akarja állítani „a mérhetetlen emberi szenvedést, amely még nagyobbá válhat, ha a dolgok folytatódnak”.
„Segíteni fogunk, amíg csak kérnek tőlünk” – mondta Bennett vasárnap. „Még ha az esély nem is nagy, abban a pillanatban, amikor még egy kis rés is nyílik, erkölcsi kötelességünknek tartom, hogy minden kísérletet megtegyünk”.
A szerző szerint az is világos, hogy Putyin nem az emberi szenvedés enyhítésére törekszik, tekintve, hogy hadserege városokat, sőt még a megállapodás szerinti humanitárius folyosókat is bombázza Ukrajnában.
Ez azt jelenti, hogy Putyin más szempontból tartja hasznosnak a Bennettel való tárgyalást, akár arról van szó, hogy azt mondhatja, még mindig vannak olyan demokratikus országok, akik hajlandóak találkozni vele, akár arról, hogy üzeneteket adjon át a Nyugatnak.
Már jelentették, hogy Putyin a találkozó során követelte, hogy Izrael ne szállítson fegyvereket Ukrajnának, és ez elég ok lehetett számára, hogy beleegyezett a Bennett-tel való találkozóba. A legjobb eshetőség persze az, hogy Putyin nyitva tartja a csatornát Bennettel arra az esetre, ha szüksége lenne rá az ukrajnai háború befejezéséhez.
Bennett okos, de lehetséges, hogy komolysága és rendíthetetlen elszántsága egyenesen a sokkal cinikusabb Putyin által felállított csapdába vezeti – zárja Lahav Harkov.
